Pages

2016. november 23.

Fantázia (nem az enyém)




Ugyanabban a szobában voltunk, mint múltkor, abban a hidegben... Azt nem árulom el, hogy a vonaton mi történt, meg hogy a délelőtt folyamán pontosan mik miatt fenekeltél el... De persze benne volt a kajálás is (igazságtalanul), cigizés (szintén igazságtalanul) és valami szemtelenkedés (ennek azért volt valamennyi igazságalapja).

Délután egyre hívtad a barátodat. Ekkor már elég sokat kapott a popsim, de most is odafigyeltél, mint mindig, így nem nagyon maradt nyoma, csak a legutolsó bünti pirossága látszott. A barátod teljesen pontos volt, pár perccel egy előtt telefonált a Blaháról. Ekkor beállítottál a sarokba, abba, amelyikben először álltam, a fűtőtest mellett. Persze nadrág letolva, bugyi is, ami ellen most nagyon lázadoztam, de muszáj volt...

Nemsokára megint csörgött a barátod a mobilon, mondtad, hogy kimész elé, de el ne merjek mozdulni, mert...

El is mentél. Azt hittem, visszajössz szúrópróbaszerűen, hogy maradtam-e a sarokban, de nem jöttél... Vártam több mint egy percet, majd kilestem az ablakon, és láttam, hogy az ajtó előtt találkoztok, és csevegtek. Persze sejtetted, hogy ez lesz, mert Te is felnéztél, és egyből láttam Rajtad, hogy most komoly bajban leszek...

Gondolkodni kezdtem, hogyan másszak ki ebből, de semmi ötletem nem volt. Ki akartam menekülni, hogy elbújjak a lépcsőházban, de bezártad az ajtót magad mögött. Közben már hallottam is, hogy közeledtek, hangosan beszélgetve – úgyhogy berohantam a fürdőszobába. Nem zártam be az ajtót, csak becsuktam, mert már hallottam, hogy nyílik a másik. Beugrottam a tusolóba és berántottam a függönyt.

Közben már be is értetek a szobába, és elkezdtetek keresni. Nem sok helyre bújhattam volna, tudtad, hogy messzire nem mehettem. Először a szekrénybe néztél be, majd következett a fürdőszoba. Nyílt az ajtó, első ránézésre semmi, de a következő pillanatban persze már tudtad, hol leszek. És én is, hogy már nem sokáig tudok elrejtőzni...

Láttam, ahogy lassan húzódik el a függöny... Elbújtam a tusoló egyik sarkában és minden bátorságomat összeszedve félrerántottam a függönyt és körül sem nézve leöntöttem a kezemben lévő pohár vízzel azt, aki ott állt.

...Persze nem Te voltál...

Mert most is sejtetted, hogy mi lesz. A barátodnak persze nem szóltál, hogy mire számíthat, ennyi gonoszság szorult azért beléd.

Én nagyon megijedtem, mivel őt nem is ismerem, nem tudtam, hogy mire számíthatok, hogy mennyire haragudott meg a víz miatt... És ijedtemben elkezdtem kiabálni érted... Be is jöttél... De az a furcsa mosoly ott a szád szélén... Mintha pontosan ezt szeretted volna... Pont azt, hogy ne várjalak engedelmesen a sarokban, sőt....

Azt, hogy ezután mi történt, és hogy jutottunk ki a fürdőszobából, most kihagyom, majd kiderül, amikor megvalósul a történet... Viszont a vége az lett, hogy a barátod is elfenekelt, és Te is... A barátod egy olyan fa hajkefével, de csak nadrágon keresztül. Te viszont bugyiban is, és bugyi nélkül is, és persze most sem hagytad ki a bevizezést sem... És persze Te kézzel is, vonalzóval is.. És sokkal jobban, mint legutóbb... Ugye, a fokozatosság elve, megint...

Utána újra próbálkoztunk a sarokban állással... Most már sokkal jobban ment.. De egyszer azért ki kellett jönnöm, mert megint hátrafordultam... Ezután már a kezeimet is fel kellett emelnem, mint múltkor, csak épp nem szemből... De megfenyegettél, hogy csak egy mozdulat, és kettőtökkel állítasz szembe...

Ezúttal ez hatott...