Ugyanabban a szobában voltunk, mint
múltkor, abban a hidegben... Azt nem árulom el, hogy a vonaton mi történt, meg
hogy a délelőtt folyamán pontosan mik miatt fenekeltél el... De persze benne
volt a kajálás is (igazságtalanul), cigizés (szintén igazságtalanul) és valami
szemtelenkedés (ennek azért volt valamennyi igazságalapja).
Délután egyre hívtad a barátodat. Ekkor
már elég sokat kapott a popsim, de most is odafigyeltél, mint mindig, így nem
nagyon maradt nyoma, csak a legutolsó bünti pirossága látszott. A barátod
teljesen pontos volt, pár perccel egy előtt telefonált a Blaháról. Ekkor beállítottál
a sarokba, abba, amelyikben először álltam, a fűtőtest mellett. Persze nadrág
letolva, bugyi is, ami ellen most nagyon lázadoztam, de muszáj volt...
Nemsokára megint csörgött a barátod a
mobilon, mondtad, hogy kimész elé, de el ne merjek mozdulni, mert...
El is mentél. Azt hittem, visszajössz
szúrópróbaszerűen, hogy maradtam-e a sarokban, de nem jöttél... Vártam több
mint egy percet, majd kilestem az ablakon, és láttam, hogy az ajtó előtt
találkoztok, és csevegtek. Persze sejtetted, hogy ez lesz, mert Te is
felnéztél, és egyből láttam Rajtad, hogy most komoly bajban leszek...
Gondolkodni kezdtem, hogyan másszak ki
ebből, de semmi ötletem nem volt. Ki akartam menekülni, hogy elbújjak a lépcsőházban,
de bezártad az ajtót magad mögött. Közben már hallottam is, hogy közeledtek, hangosan
beszélgetve – úgyhogy berohantam a fürdőszobába. Nem zártam be az ajtót, csak
becsuktam, mert már hallottam, hogy nyílik a másik. Beugrottam a tusolóba és
berántottam a függönyt.
Közben már be is értetek a szobába, és elkezdtetek
keresni. Nem sok helyre bújhattam volna, tudtad, hogy messzire nem mehettem.
Először a szekrénybe néztél be, majd következett a fürdőszoba. Nyílt az ajtó, első
ránézésre semmi, de a következő pillanatban persze már tudtad, hol leszek. És
én is, hogy már nem sokáig tudok elrejtőzni...
Láttam, ahogy lassan húzódik el a
függöny... Elbújtam a tusoló egyik sarkában és minden bátorságomat összeszedve félrerántottam
a függönyt és körül sem nézve leöntöttem a kezemben lévő pohár vízzel azt, aki
ott állt.
...Persze nem Te voltál...
Mert most is sejtetted, hogy mi lesz. A
barátodnak persze nem szóltál, hogy mire számíthat, ennyi gonoszság szorult
azért beléd.
Én nagyon megijedtem, mivel őt nem is
ismerem, nem tudtam, hogy mire számíthatok, hogy mennyire haragudott meg a víz
miatt... És ijedtemben elkezdtem kiabálni érted... Be is jöttél... De az a furcsa mosoly ott a szád
szélén... Mintha pontosan ezt szeretted volna... Pont azt, hogy ne várjalak
engedelmesen a sarokban, sőt....
Azt, hogy ezután mi történt, és hogy
jutottunk ki a fürdőszobából, most kihagyom, majd kiderül, amikor megvalósul a
történet... Viszont a vége az lett, hogy a barátod is elfenekelt, és Te is... A
barátod egy olyan fa hajkefével, de csak nadrágon keresztül. Te viszont
bugyiban is, és bugyi nélkül is, és persze most sem hagytad ki a
bevizezést sem... És persze Te kézzel is, vonalzóval is.. És sokkal jobban,
mint legutóbb... Ugye, a fokozatosság elve, megint...
Utána újra próbálkoztunk a sarokban állással...
Most már sokkal jobban ment.. De egyszer azért ki kellett jönnöm, mert megint
hátrafordultam... Ezután már a kezeimet is fel kellett emelnem, mint múltkor,
csak épp nem szemből... De megfenyegettél, hogy csak egy mozdulat, és kettőtökkel
állítasz szembe...
Ezúttal ez hatott...