Nem Zoeynak való vidék :)
2015. szeptember 12.
Szöveg
– Nagyon szép vagy. Fordulj meg! Visszafordulhatsz. Jó. Most fogd meg a melleid! Nem érted? Emeld fel a kezed, és fog meg! Tapogasd meg! Érezd a mellbimbód, fogd az ujjaid közé! Szorongasd addig, amíg meg nem keményedik! Most mutasd, milyen lett! Igen, nagyon szép. Esbeta! Nő vagy. Isten annak teremtett. A melleid gyönyörűek, és az enyémek. Azt akarom, tudd, érezd, hogy vannak, és csak nekem vannak. Megértetted Esbeta?
2015. szeptember 11.
Könyvajánló
Ilama Árgilus - Erotika
Végsőkig érzéki erotika, lélegzetelállító krimi, misztikus felismerések.
Gyengédségről, vágyról, testi gyönyörről, szerelemről, de leginkább
rólad, aki felfedezed. Kylord Grand szívdöglesztő és dúsgazdag.
Látszatra egy nőfaló alfahím. Találkozása karmikus a fiatal, de
zárkózott NASA-tudóssal, Dr. Alaiza Brennwooddal. Döbbenetes első
éjszakájuk után, egyből egy őrült gyilkostól, majd egy vérszomjas
szektától kell megmentenie a lányt. Az üldözések és csaták szüneteiben
Kylord bevezeti saját, fantáziadús, korlátok nélküli erotikus világába.
Alaiza azonban felfedezi a férfi több évezredes félelmetes múltját is.
Korábbi életeinek emlékeit, melyekben a BDSM, az extrém szexuális
szokások nem csupán fantázia, hanem kőkemény valóság volt. Melyekben az
erőszak, a hatalomvágy, a puszta testi kéj irányította. Győz-e a
szerelem, ha a férfi sötét vágyai a jelenre is hatnak? Megváltozik-e
Kylord, és Alaiza akarja-e egyáltalán, hogy megváltozzon? Meddig lehet
fokozni a vágyat és a beteljesülést, mikor elég csupán a szerelem.
Könyvajánló
Nem sokkal az után, hogy bebújt az ágyba,
Alekszandr is belépett. Szappan- és egy kevés levendulaillatot hozott magával, vagyis
megmosakodott, bár ing és nadrág volt rajta.
Esbeta azt hitte, ő is hálóruhában lesz.
De Alekszandr nem az ágy felé tartott, hanem leült az ágytól messzebb, a kandalló
túl felén álló fotelba.
– Szállj ki az ágyból! – utasította.
Esbeta ezen is meglepődött, és kicsit pirulva,
de kimászott a takaró alól. Bizonytalanul állt meg az ágy előtt. Trenyov alig
bírta ki mosolygás nélkül, amikor meglátta a bő, durva vászonból szabott, esetlen
hálóingben.
– Először is – kezdte gyorsan, hogy ne nevessen
hangosan. – Először is, meg kell tanítsak neked néhány dolgot.
Esbeta nem válaszolt.
– Emlékszel, hogy az esküben azt ígérted,
engedelmes feleség leszel?
– Igen. Mindent megteszek, hogy ígéretemet
betartsam.
– Tudom, de még tapasztalatlan vagy, ezért
nekem kell megtanítanom neked, hogy mit jelent az engedelmesség.
– Értem.
– Tudnod kell, hogy én vagyok a férjed és
az urad. Én gondoskodom rólad, etetlek, ruházlak, nevelem majd a gyermekeinket.
Én tudom, mi helyes, és mi nem. Te azt teszed, amit én mondok. Megértetted?
– Igen – hallatszott a bátortalan válasz.
– Ha nem engedelmeskedsz, megbüntetlek, ha
jól viselkedsz, és a kedvemre teszel, megjutalmazlak. Az első, amit meg kell tanulnod,
hogy az én asszonyom nem hord ilyen otromba holmikat. Az én feleségem selyemben,
csipkében jár, még a hálószobában is. Ha nem elég, amit a szekrényben találsz, hozatok
Moszkvából, Bécsből vagy Párizsból.
Esbeta bólintott.
– Rendben. Akkor most dobd a tűzbe azt a
rongyot, ami rajtad van, soha többé nem akarom látni.
Ezen Esbeta úgy meglepődött, hogy mozdulni
sem tudott. Hát, hogy dobja most a tűzbe, ahhoz le kéne vennie. De hát az apácák
azt tanították, hogy a meztelenség nagy bűn, még a férje előtt sem lehet úgy.
– Nem hallottad? Azt mondtam dobd a tűzbe.
– De, Uram, azt nem tehetem – mondta, és
már majdnem sírt.
– Mit mondtam neked? Az első feladatod az
engedelmesség. Nem kérdezel, nem ellenkezel, engedelmeskedsz, ha utasítalak. Mivel
nem engedelmeskedtél egyből, meg kell, büntesselek. De még csak most tanulsz, ezért
nem ütök erőset.
Esbeta már remegett. Ez kimondottan tetszett
Alekszandrnak.
– Nem mondom még egyszer, dobd a tűzbe azt
a rongyot, ami rajtad van.
Esbeta remegő kézzel gombolta ki a hálóinget,
engedte le a földre, majd a kandallóhoz vitte, és a lobogó tűzre dobta. Nem tudta,
mihez kezdjen, így megállt mellette, holott a legszívesebben elszaladt volna szégyenében.
De Trenyov is meglepődött, ugyanis a lány még mindig nem volt meztelen. Melleit
szoros szalag szorította le, és valami bugyihoz hasonló ruhadarab is volt rajta,
az elején egy kisebb lyukkal. Mikor rájött, mi célt szolgál, nem akart hinni a szemének.
– Mi ez rajtad – kérdezte.
– A nővérek azt mondták, hogy ezt kell viselnem,
ha nem akarok elkárhozni.
– Vedd le, és dobd a tűzbe.
– Uram, a pokolra fogok kerülni.
– Azt én döntöm el. Én vagyok a férjed, én
tudom jobban, mitől kerülsz a pokolra, és mitől nem. Vedd le.
Esbeta kínok közt, de levette a bugyit, majd
félénken letekerte magáról a szorítást. Trenyov lélegzete majdnem elállt, olyan
gyönyörűnek és kívánatosnak látta a lobogó tűz mellett.
– Gyere ide!
Esbeta egy pillanatra habozott, de a büntetéstől
való félelme erősebbnek bizonyult.
– Állj ide a szék mellé. Most csak a kezemmel
ütlek meg, de ha nagyobb hibát vétesz, akkor pálcával vagy ostorral is. Ezért az
engedetlenségért három ütés jár. Hajolj előre, és a két kezeddel fogd meg itt, a
szemben lévő karfát.
A lány megtette. Alekszandr végigsimított
a szép vékony lábain, fel egészen a fenekéig. Erősen megdörzsölte, majd egy nagyon
gyorsat csapott rá, épp, hogy csak csípjen.
– Számold! – szólt rá a lányra.
– Egy – mondta remegő hangon.
Alekszandr elégedetten bólintott. Csodálatos
érzés volt tenyerén érezni gömbölyű idomait, hozzáérni bársonyos bőréhez. Újra megdörzsölte,
újra csapott és várt.
– Kettő – kapott észbe Esbeta.
– Tanuld meg! Mindig te számolod – és újabb
kéjes csapást mért rá.
– Három.
– Rendben, felállhatsz. Ne feledd, most nagyon
finom voltam. Légy mindig engedelmes, és nem lesz többet szükség rá.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)