Klippek

Ádám felvetette, hogy spanking filmekről írjunk ismertetőt, több szemszögből - kinek mi tetszik, mi nem, stb. Az ötlet jó, de a filmeket azért látni kell, megosztani pedig nem túl szerencsés.

De próbáljuk ki :) Létrehoztam egy MEGA fiókot, amiről a megosztási linket elküldöm bárkinek, aki kéri. Ide fogok felmásolni olyan filmeket, amelyek szóba kerülnek, amelyekről éppen beszélünk. A filmek fent lesznek pár hétig, bárki letöltheti (aki szeretné), és örülnék, ha elmondanátok a véleményeteket. Lehet kérni, hogy milyen film kerüljön terítékre, lehet kérni akár eszköz, póz, téma, vagy bármi más szerint, akár egy konkrét filmet - bár nem biztos, hogy mindent meg tudok szerezni :)

Ha valaki értelmes értékelést ír a filmekről, és elküldi nekem, azt kirakom a blogra, és ha úgy látom, hogy normálisan tud írni, akkor akár szerzői jogot is kaphat a bloghoz.

Az első film az, amiről pár napja raktam ki egy képet.

Érdekel valakit? :) Jó az ötlet? Mindenki tud írni megjegyzést, tudtok levelet küldeni (email cím), de a csetet is olvasom, oda is jöhet reagálás.

Az biztos, hogy én erre a helyre rendszeresen fogok kitenni olyan filmeket, amik nekem tetszenek. Akkor is, ha senkit sem érdekel :D. Amúgy a megosztási linket csak egyszer kell elkérni, és ettől kezdve minden ide kirakott film elérhető :)

És ez a póz jó :D Tényleg az. Bár még nem próbáltam :)

Szövegek

– Mitől félsz? – kérdezte.
Magamtól.

* * * 

– Tökéletes. Most akkor utoljára megkérdem: miért félsz már a gondolatától is, hogy
engedelmeskedj?
 
Durva kérdés, és Morgan képtelen volt válaszolni rá. Talán az elutasítástól félt, vagy hogy
megint kinevetik. Vagy a megaláztatástól, az alárendeltségtől és a fájdalomtól. Félt, hogy ha
egy olyan férfi, mint Master J, a hatalmába keríti, akkor később nem tudna elbánni a
szégyenérzetével és bűntudatával.

* * *

Mi lenne, ha feladná a harcot, és beadná a derekát?

* * *

– Félig igazad van. Azt akarom, hogy beadd a derekad, cher. Azt akarom, hogy tárd szét a
lábad, amikor azt mondom neked. De nem azért, mert jellegtelen vagy, hanem azért, mert
nem vagy az. – Jack közelebb lépett, és megint Morganhez dörgölte a testét. A mosoly elillant az arcáról. – Azt akarom, hogy a végletekig vágyjál rám. Magam alatt akarom érezni a tüzed, a függetlenséged és a pimaszságodat. Meg akarom mutatni neked, amire titkon vágysz…, és hogy az mennyire jó dolog lehet.

* * *

– Nem gondolom, hogy…
– Túl sokat gondolkozol, pedig nem kéne. Azon jár az eszed, hogy félsz tőlem. Próbálj
inkább azon agyalni, hogy miként szerezhetek örömet neked.
Ó, de hát ezekre már gondolt.

* * *

 – Jack – mordult fel, valahol két bűnös tapintás között. – Beszéltem olyan emberekkel, akik
a szexből élnek. Nem kellett nekem is abból élnem, hogy megcsináljam a műsort.
– Felejtsd el a műsort. Kell neked, amit tőlem kaphatsz. Ne tagadd meg önmagad!
– Nem tagadom meg magam. – Hülye! Morgan beleharapott az ajkába. Elpirult arca,
kemény mellbimbói nyilvánvalóan cáfolták szavait.
Jack az egyik kezébe szorította Morgan arcát.
– Már megint hazudsz, és ezért olyan keményen elfenekellek, hogy egy hétig képtelen
leszel a seggeden ülni. Meséld csak el nekem: miért küzdesz az ellen, amire valójában vágysz?
– Ne nyúlj hozzám. – Morgan megpróbált kiszabadulni Jack fogásából, de ő szilárdan
tartotta.
– Cher, többet teszek annál, mint hogy csak hozzád érek. Sokkal többet. És minél tovább
halogatod a választ, annál inkább ráveszlek, hogy könyörögj.
Atyaég. Jack már pusztán a szavaival feltüzelte Morgant. Jack meg tudná csinálni, rá tudja
venni őt, hogy könyörögjön. Morgannek már a gondolattól remegett a gerince.

* * *

– Bármit is mondasz, a tested meghazudtol – suttogta gúnyosan Jack. – Biztos vagy benne,
hogy nem akarod?
– Süket vagy? Azt mondtam, hogy nem egyeztem bele – vádaskodott Morgan. – Még
mindig azt hiszed, hogy engedelmes és alázatos vagyok.
– Nem, dehogy.
Morgan idegesen felhúzta a szemöldökét, próbálta kioltani a testét perzselő kéjt, ami már
felégette a józan ész határait.
– Remek. Végül megjön az eszed?
– Cher, én nem gondolom, hogy alázatos vagy. Én pontosan tudom, hogy az vagy.

* * * 

– Ez valami perverz kibeszélő-show?
– Vigyázz a szádra, cher. Van szájpeckem, és tudom is használni – morogta Jack.

* * * 

– Uram?
– Nem adtam engedélyt, hogy megszólalj. Vagy követed az utasításaim, vagy kimondod a
biztonsági kódot.

* * * 

– A kéjúr szerepében nem az az egyetlen feladatom és felelősségem, hogy parancsokat
osztogatok. A parancsok azért vannak, hogy élvezetet okozzak neked, és hogy irányítsalak
téged. Ez az első lépés a bizalomhoz. Bíznod kell bennem, cher. Segítek neked, gondoskodom
rólad. Érted, amit mondok?

* * * 

– A megadás a bizalomról szól, Morgan. Nemcsak azért bízol bennem, hogy biztonságban
légy, hanem hogy megadok neked mindent, amit csak akarsz. Minden élvezetet, amit valaha is
elképzeltél. Csak akkor tudom mindezt teljesíteni, ha segítesz, a segítséged nélkül egyszerűen
nem megy. Az öröm részben azon múlik, hogy átengeded nekem a hatalmat.

* * * 

– Nem te osztod itt a parancsokat, Morgan. A tested az enyém, és én döntöm el, hogy
büntetlek, vagy éppen örömöt szerzek. Most büntetést érdemeltél.

* * * 

– Nem adtam engedélyt, hogy elélvezz.
– Hogy mi? – Morgan alig kapott levegőt.
– Addig nem élvezel el, amíg azt nem mondom, hogy élvezz el. Teljes irányítás, cher.

* * *

– Épp időben – morogta Jack. – Biztos vagyok benne, hogy a méltó büntetésed után
megtanulsz majd úgy bízni bennem, ahogy azt kell.
Az intő figyelmeztetéstől Morgan gyomra remegni kezdett. Tudta, hogy most büntetés
következik, mégis egy kicsit megrémült, amikor Jack paskolni kezdte a punciját. Bizsergett
tőle a teste, bizsergett tőle a lába között. Perzselő érzés támadta le a csiklóját, mégsem volt
fájdalmas. A kéj egyszerre öntötte el az agyát és sóvárgó testét, de a lábai közt volt a
legerősebb.
Jack megismételte a mozdulatot, de most egy leheletnyivel keményebben. Az izzó érzés
égető, feszítő lett. Morgan az ajkába harapott, hogy visszatartsa a nyögést.
Jack újra a puncijára csapott, de megint egy kicsit erősebben. A Morgan testén végigsöprő
érzések a hüvelyében csapódtak le, és pont annyira voltak fájóak, mint amennyire élvezetesek.
A kínzó vágy addig nőtt benne, amíg teljesen el nem öntötte a fejét… A torkában visszafogott
nyögés kiszabadult, és megtörte a csendet.
– Még egy ilyen, és a fájdalom felé billen a mérleg nyelve – közölte Jack. – Most
megkíméllek tőle… feltéve, ha nem tétovázol többé. Világos? Rázd meg a fejed, vagy bólints.
Jack érces hangjától Morgant ismét elöntötte a vágy. Morgan lénye a puszta szívverésére,
lüktető puncijára és a köztük levő megmagyarázhatatlan kapocsra zsugorodott. Nem volt más
a helyén. Csak az élvezet maradt.
Hirtelen eszébe jutott, hogy Jack válaszra várt. Bólintott egyet.

 * * *

– Az agyad a legfontosabb nemi szerved, és azt nem hagyhatod ki a játékból. A
hagyományos szex nem ismeri ezt az alapelvet. A dominancia és alázat lehet játék, de lehet
életforma is. Ez attól függ, hogy mennyire veszed komolyan. A gondolataidat teljesen kitölti a
testiség, a kéj ígérete pedig pont olyan izgató, mint maga a kéj…, vagy talán még annál is
izgatóbb. Láthattad, hogy milyen unalmas volt kizárólag a testedet használni a dugáshoz.

 * * *

– Nincsenek kérdéseim, uram. A magáé akarok lenni.

 * * *

– Ugye megértetted, hogy ha ezt egyszer felteszem rád, akkor az enyém leszel, és kedvemre
izgathatlak, büntethetlek, gyötörhetlek és kefélhetlek?
Igen. Persze. Siess már. Morgant megőrjítette a várakozás, és gyorsan bólintott egyet.
– Ugye tudod, hogy tetőtől talpig az enyém leszel?
Morgan ismét bólintott.
– Ugye tudod, hogy bármikor igényt tarthatok a a szádra, a pinádra vagy a seggedre? Ugye
tudod, hogy abba a pózba vágod magad, amire utasítalak?
Morgan tétovázott egy pillanatig, majd bólintott. Jack ötletei közül egyik sem aggasztotta…
legyen szó anális szexről vagy bármilyen új dologról. Bízott benne, hogy Jack mindent jól
csinál majd. Már csak a szavai is elérték a legmélyebb álmait…, túlléptek az óvatosságán és a gátlásain.
Morgan alázatosan Jackre pillantott, a mellbimbói gyémánttá keményedtek.– Igen, uram. 

Rúzsa Magdi - Angyal Mellettem

Könyvek

Az utóbbi időben inkább angol nyelvű könyveket keresgéltem (és már 719 könyvet találsz az angol szekcióban... :) ), most viszont 6 új könyvvel bővítettem a magyar nyelvű könyvtáramat is.

Az új könyvek:

Shayla Black: Kéjes kötelékek

Ajánlom elolvasni, bár a nyelvezete egy kicsit túl durva nekem (a női nemi szerv nekem csak punci :) ). De elég jó a történet, szerintem jól van adagolva a szex és a büntetés - és feszegeti azt a kérdést, hogy a nők miért nem tudják elfogadni a vágyaikat :)

Anonymous: Alexandra vágyakozásai
 
1991-ben jelent meg, az Erotika vörösben sorozat részeként. Szerintem nem annyira emlékezetes, mint a Gyönyörre gyönyör, de nem hagyható ki :)

Julie Kenner - Vágy 2 - Őrült vágy

A Kínzó vágy folytatása. Kenner elég jó könyveket ír, ezt még nem olvastam, annyira új szerzemény - de gondolom hasonló, mint az első rész :)

Maya Banks - Mámor-trilógia 1 - Sóvárgás

Maya Bankstól is olvashattatok már, az Édes megadás nem volt rossz. Ez is új szerzemény, remélem tetszeni fog nektek is :)

Ilama Árgilus: Erotitka

Erről már írtam korábban, többeknek el is küldtem, most már a könyvtárban is megtalálható.

Ajánló - Részlet

Susan Swann: Csoportos játékok

Engedelmesség, emlékszel? Talán nem tanultad meg a leckét? Ó, dehogynem, Mary jól megtanulta a leckét. Tudott a hatalmi játszmákról két szerető között, és arról is, hogy az engedelmesség alapvető követelmény, ha valaki egyszer már alkut kötött a Titkos Társasággal és elfogadta játékszabályait. Mindezt a férfi is tudta. Tökéletesen tisztában volt Mary kötelességeivel, és a lány úgy érezte, mintha lelkének egy rétegét máris lehámozták volna róla. A tudás hatalmat adott a férfi kezébe Mary fölött, és a lány beleborzongott az izgalomba. A behódolás vágya elárasztotta a testét, és felszabadította érzékeit…


Jelenleg már 46 könyvet tartalmaz az én kis könyvtáram :) A tartalomjegyzék elérhető ezen a címen: Könyvtár

 Ha pedig a könyveket szeretnéd elolvasni, akkor írj nekem: vince18hu@yahoo.com

Reklám

Egy reklám az 50-es évekből... :)

Párizs...

Könyvajánló

Mintha az utóbbi időben ismét kevesebb magyar nyelvű fenekelős könyv lenne - vagy csak én nem találkozok velük? Ha bárki ismer olyan könyvet, ami nincs a könyvtáramban (http://spkronika.uw.hu/), megírhatná nekem a címét...

Viszont az angol nyelvű könyvgyűjteményem szépen gyarapodik - a következő update után már 700-nál több könyvet fog tartalmazni. És ez a frissítés tartalmazni fog egy izgalmas könyvet: Jordan St John - The Princess and the Rogue.

Nem tudom, hogy miért, de amikor olvastam, egyből Karl Quentin - Tamed by the Barbarian könyve jutott az eszembe - erről már ezt már említettem korábban, vagy nem? :)

Igazából nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy miért ezek a könyvek tetszenek nekem a leginkább... Egyrészt van bennük keményebb büntetés, ami alapvetően jogtalan. Van bennük jogos náspángolás. És van a bosszú - ami ebben a könyvben nem olyan plasztikus, mint Quentin regényében, vagyis a "gonoszt" nem fenekelik (a másik könyvben még az is a helyén van, amikor egy pasit fenekelnek el, a fő gonoszt :)) ). Szerethető főhősnő, izgalmas mellékszereplők, eléggé jó kis történet, és jó kis fenekelés leírások - bár jó néhány F/F, vagyis nő fenekel, vagy nő adja ki a parancsot (de persze a pasik sem maradnak ki a jóból :) ).

Aki tud angolul, vasárnap már keresheti az angol könyvek gyűjteményemben (ha valakinek nincs hozzáférése, kérjen megosztást, írjon a vince18hu@yahoo.com címre). Aki nem tud angolul, kezdjen el tanulni :) Szerintem a sok spanking könyv miatt nagyon megéri megtanulni angolul olvasni :)

Részlet a könyvből:

"The mood in camp was both somber and joyous. Rand’s family of outcasts and refugees were joyous because everyone had returned safely. The mood was tempered by the realization that tragedy had been narrowly avoided. Only Rand’s quick thinking and the brave acts of his men had saved the three girls before Morgaine’s men had seized them.

Rand called for a general meeting at the camp’s center where a council firepit had been constructed. It was surrounded by makeshift stools made from tree stumps. Rand told someone to drag a sturdy one to the front of the firepit.

Juliet, following Rand’s instructions, stood nervously on the edge of the crowd, next to John and Bran, each of whom had a firm grip on Edith and Lylie. She remembered what he had told her just before summoning the rest of the camp:

“The next hour will not be pleasant for you, princess, but discipline must be maintained. I have to do this so that everyone understands I will not countenance disobedience, even from you. My followers expect that foolish and dangerous behavior will be punished, and I can do no less and still maintain their respect and loyalty.”

Juliet didn’t say anything as Rand escorted her to the council fire. Her knees were shaking. Lylie and 

Edith looked remorseful and worried.

Rand addressed the gathering. “We are grateful that Edith and Lylie and Juliet are returned to us safely. This could have been disastrous for all of us. They were minutes away from capture when we found them. I must repeat this for you young women among us—no one leaves the Darkwood without a purpose and an escort and a plan.” He looked pointedly at the three girls.

“Our survival here depends upon it.”

“We have a tradition in matters like this and I choose to invoke it now. These three deserve punishment,” he said, gesturing toward the girls. “And it will be up to their rescuers to correct them.” At a signal, John and Bran handed each of the sisters a small knife. “Go now and cut switches, both of you. We will wait for you to return. You will present the switches to your rescuer and ask for his forgiveness. Then you will accept whatever punishment he deems proper. It is only fitting, since he risked his life to save yours. Go, now.”

The two girls took the knives and scurried off to obey. All eyes turned to Rand as he handed Juliet a knife. By now the rumors had spread. The entire camp had heard that Juliet was indeed a princess of Westvale and the daughter of the king.

“You too, princess. It should be a green shoot about this long,” he said, spreading his hands, “and about this thick on the gripping end.” He indicated his little finger.

Heads nodded approvingly. Their leader was not according her any special treatment. It was as it should be.

Nervously, Juliet followed Edith and Lylie down a path into the woods. The girls had found a bush with long springy shoots and were busily cutting and trimming switches.

“What should I do?” asked Juliet. She didn’t quite know how to go about it.

“You mean you’ve never been switched?” said Lylie.

“No. Never,” said Juliet. She had felt her mother’s hand but that had been long ago, and of course, more recently, the outlaw’s. Never had she been subjected to a whipping of any kind. The idea seemed terrifying. Her limbs were almost shaking.

“It hurts like the very devil,” said Edith, carefully peeling buds off a limber withe. “I fear none of us will sit comfortably for a time. Here,” she said, “I will show you how to do it.”

Juliet and the two girls returned to the circle clutching switches. Each of them carried three rods. Lylie had said it would be worse for them if a switch were not sturdy enough and it broke, so they had each prepared three. The switches were an arm’s length long, carefully peeled and very limber. Juliet tried to imagine what it would feel like.

Juliet followed the lead of Edith and Lylie. She stood in front of Rand and presented him with the switches she had cut. Along with the others, she made her apology, but while Edith and Lylie asked for forgiveness, she merely said with downcast eyes, “I’m sorry.”

Someone had placed another stump near the fire ring. Edith and Lylie were ordered to face each other across the stump, bend over, and place their hands on its surface, fingers touching. They obeyed, their posture thrusting their buttocks out in readiness for the switching. Juliet watched breathlessly as two of the older women raised the girls’ dresses and tied them above their waists with twine. Edith was completely bare underneath; Lylie wore linen drawers, which were dragged down, baring her bottom.

While they were being prepared, John and Bran tested the switches, swishing them through the air. The sound was chilling to Juliet. It was a shrill whine. The men made the switches quiver with a wrist motion and Juliet realized that even a light flick of the wrist would result in a painful stroke on bare flesh.

When all was in readiness, Rand told them to begin. The men took up positions on opposite sides of the stump and tapped the switches against the bare bottoms of the girls. Edith and Lylie flinched at the contact and shuffled their feet.

“No moving, girl,” said Bran.

John said, “Look in your sister’s eyes and remember what foolishness this was.” Then the men drew back their arms.

The whoosh-swick of a switch impacted Edith’s flesh and she gasped. A split second later, John’s switch struck Lylie’s bottom. Juliet saw her eyes open wide, surprised by the intensity of the sting. The men delivered the punishment at an even pace, the strokes alternating between the two girls. Edith and Lylie reacted by yelping and shuffling their feet each time a lick was applied to the bare flesh of their resilient bottoms, but the men kept it up, laying on lash after lash with the limber switches. Juliet observed that each girl clenched her bottom cheeks in reaction to a stroke, then relaxed them before the next one struck. It was a lurid dance, the shifting from foot to foot, the bare bottoms of the girls quivering and flexing in reaction to the rapid-fire strikes from the switches. Red lines appeared on bare white skin. The girls began to react vocally now, a chorus of pleas and promises.

“Ow! Ow! I’m sorry. Please!” they said, begging for mercy. Juliet couldn’t tell who was crying what. As if it mattered. Soon that would be her.

The switching went on for several minutes. By the end of it, the girls were sobbing and pleading for mercy and forgiveness. Whether it was the state of their bare bottoms or the tone of their apologies, Juliet didn’t know, but as if by some unspoken understanding, both men halted. The girls were allowed to rise and readjust their clothing. Both dropped to one knee and kissed the hand of her rescuer and punisher. Then they were led away, presumably to seek relief for their burning bottoms.

Juliet had watched in fearful anticipation. Her mouth was dry, her knees were shaking, and her heart thumped wildly. It was her turn. She looked to Rand. At least it would be he and not some strange man who would deliver her punishment.

Rand grasped her by the wrist. She looked at him quizzically. “I’m not sure you can stand there and take your punishment like the others, princess. So we’ll do this another way.” She watched as he snapped off half of the switch’s length, then stumbled as he pulled her along toward the stump. He sat down, and before she could register what was happening, he pulled her face down across his knees.

“Ooof,” she gasped as she toppled across his lap, her nose inches from the dirt. It was a humiliating posture to be in. In front of Rand’s followers, she was going to be spanked like some common tavern wench who had insulted a customer. She turned red in the face as Rand hoisted her skirts. Her feet fluttered helplessly behind her. Underneath she had on drawers and she gasped in shame and embarrassment as Rand yanked them down. Her bare bottom now was totally exposed with nothing but a gentle breeze between her skin and that switch. Then Rand shifted his body. Craning her neck, Juliet saw him reaching for the switch. He grasped it in his right hand and tightened his left arm, which encircled her waist. He tapped her bottom with the switch, testing its resilience.

“Now, princess, in the future you’ll obey the rules I set. I mean to make this memorable.”

Swick! The switch struck and Juliet felt an instant line of fire across her buttocks.

Swick! Again the switch impacted her bare flesh.

Swick! Huick! Swish! Three searing licks fell in rapid succession, causing her to wail and throw her feet up behind her.

Rand whipped the switch down with deft flicks of his wrist, placing red hot stripes across the squirming bottom cheeks of the unhappy princess.

Juliet had never felt anything sting so badly. Each strike was a blazing line of pure agony. He plied the switch from the top of her buttocks down to the soft fold where her bottom joined the tops of her thighs.

Juliet writhed and bucked over Rand’s lap, but he held her securely. She wriggled and fluttered her feet, trying everything to shake off the awful sting. Nothing worked. The switch sang through the still air of the camp, delivering its fiery message of pain, and she could not escape, no matter what she did.

Soon, she began to bleat her abject apologies.

“Ow… yow! Please… ahhh!”

Rand ignored her. He continued to apply the switch to her quickly reddening bottom at a steady tempo, undeterred by her wails and pleas for mercy.

“You (swick) need to learn (swick) this lesson (swick) well, princess. In this camp, my word is law (swick).”

Juliet howled with each red hot stripe of the switch.

Finally the princess broke into tears, sobbing uncontrollably. She slumped across Rand’s lap, emotionally exhausted, broken, unable even to squirm. It was the signal he’d been waiting for, her surrender. He stopped.

Rand took Juliet by the waist and placed her on her feet. Her dress fell to cover her nakedness. One of the older women appeared at his side. “Go with Gertrud, princess. She will give you a salve to take the sting away,” he said.

Juliet allowed the woman to lead her away. They climbed into a treehouse, remote from the others. Each step made Juliet wince. Her bottom stung like a thousand hornets had stung it. The woman bade her lie face down on a pallet.

“This will help take the sting out of Rand’s switch,” she said as she spread a gooey poultice over Juliet’s welted bottom. “He’s very taken with you, you know,” she added.

That surprised Juliet. “But he punished me so harshly. He whipped me,” she said.

“You must understand,” said Gertrud. “He had to. You violated an important law. He couldn’t look the other way, especially after Edith and Lylie had been punished for their part in it. The camp trusts that he treats everyone the same. You may be royalty as you say you are, but here it makes no difference.”

Juliet looked straight ahead and said nothing as the woman continued to tend to her. She supposed the woman was right. Still, the episode had been utterly demeaning, not to mention the awful sting of the switch. It wasn’t something she cared to repeat, ever.

“He cares for you,” said Gertrud in a low voice. Then, conspiratorially, she whispered, “If you go to him tonight, he will not refuse you. I could see it in his eyes.”

Juliet turned her head, startled. She saw the woman nod. “He will not refuse you. He wants you.”

Rajzok

Egy érdekes, amolyan fél-deres :) És külön izgalmas, hogy a lány lába nincs lekötözve, csak a keze és a dereka. Így szabadon tud kalimpálni, ami nem befolyásolja a büntetés menetét, de szép látvány lehet, főleg annak, aki mögötte áll :) Persze a két lány kevésbé élvezi a látványt, hiszen valószínűleg rájuk is hasonló sors vár... :)

 

Ez is valamilyen judicial :) A póz nagyon jó, én is szoktam alkalmazni (én nagyobb távolságot követelek meg a két térd között - jóval nagyobbat :)) ). Az a kis "valami" a lány alatt nem nagyon jó semmire, igazából nem is érinti :) A birch pedig kimondottan jó ilyen pózban :)

 

Ebben a képben a leskelődés az érdekes... A lány előrehajolva, lekötözve, letolt bugyi, pucér popsi. Várva a büntetésre. Az ajtó nyitva, vagyis aki arra jár, láthatja, hogy mi fog történni :)

És meg egy olyan, ahol nézők vannak :) Az igazgató bünteti éppen a felsős nagylányokat? Az ablakban a fiatal fiúk ilyet még nem láttak, az biztos :)))

Paddle

Elég régen raktam ki videót a blogra...

Ebben a videóban nekem tetszik a csaj (nem véletlenül :) ), és az, hogy a fenekesek inkább alulra érkeznek. Engem mindig kiakaszt, amikor valaki a popsi felső (túlságosan felső) részét üti, közel a farokcsonthoz és a derekához. Sokkal jobb, és hatásosabb a lenti részt paskolni - főleg azért is, mivel a lány egy ilyen fenekelésnél egyre inkább kezdi mozgatni a popsiját. És inkább kapjon a combja, mint a dereka :)

Az nálam negatív, hogy a lány jobb popsija többet kap, mint a bal :) Persze nem könnyű úgy fenekelni, hogy mind a két félgömb egyformán kapjon - de azért én jobban odafigyelnék. Persze lehet az a cél, hogy egy helyre menjenek az ütések, és így sokkal hatásosabb tud lenni a bünti :)

Tetszik, ahogyan a lány a bal lábát keresztbe rakja időnként :) És persze az is, amikor a végén megsimogatja a pasi a lány popsiját, akkor már ez az érintés is eléggé kínos a lánynak :) - jó érzés úgy elfenekelni egy lányt, hogy már a legenyhébb érintés is kínzás legyen :))  

És persze a végén a sarokba állítás - ha nem is szó szerint :)

Eléggé alapos kis fenekelés, de nem túl durva.

Zarad 3a.

3. fejezet – A tamia

Az egy óra hamar eltelt... Nem tudom megmondani, hogy én vagyok-e idegesebb, vagy Zarad. Persze ha jól csinálom, akkor az neki nagyon kényelmetlen lesz – de ha elrontom, akkor sokkal nagyobb gond lehet.

Nóra most maximálisan támogat, figyelmeztet néhány dologra, majd amikor indulok, azt mondja: – Nehogy megdicsérd a testét.

– Mit? – kérdezem, és tényleg nem értem. – Elég szép lány, jó a popsija, de azért nem tűnik egy igazi bombázónak.

– Te még nem láttad meztelenül – vigyorodik el Nóra, és hirtelen felveszi a legújabb sztár színész alakját. – „A tudósok úgy gondolják, hogy a női mellek elsődleges biológiai funkciója az, hogy meghülyítsék a férfiakat.”

– Ha ezt Nóra képében mondod, egyből letepertelek volna – felelem nevetve, és tényleg hálás vagyok, Nóra mindig tudja, mit kell csinálnia.

– Ha nem tudod megállni, hogy elismerd, akkor elveszted – jegyzi meg, és egyből komorabb lesz a hangulatom. Nóra jobban ismer, mint én saját magamat, így mindig maximálisan odafigyelek rá – főleg amikor nem zöld sárkányként füstölög....

Szótlanul fogom az összekészített dolgokat, és elindulok. A képernyőn még látom, hogy Zarad ugyanúgy ül az ágy szélén, mint már fél órája. Fel kellene adnom... Gyenge vagyok? Igen... De... Dobjam Mazach karmai közé? Tegyem zsarolgatóvá az apját? Vagy csak raboljam el az akarata ellenére, tegyem ki egy alig lakott bolygón, és vigyem vissza egy év múlva? Változik addig bármi is? Nézd a jó oldalát. Egy szép lány vár, akivel azt csinálsz, amit csak akarsz. Csak az a kár, hogy ez nem teljesen igaz...

Zarad azonnal felpattan, amint belépek a szobájába. Nem pillant rám, a szemét előre mereszti, a szemközti falon néz egy pontot, mintha a világ közepe lenne. Valamiért megnyugtat, hogy ő is ideges. Leteszem a táskámat, még nincs itt az ideje, hogy kinyissam. A lány elé állok, kisimítok egy rakoncátlan tincset az arcából. Majd megjelenik előttem a könyv, hogy miket szabad, miket nem, és a két ujjam közé fogom az elszabadult haját, és meghúzom.

A feje oldalra billen, követi a mozdulatomat, majd összeráncolja a szemét, amikor már nem tud tovább követni. Elengedem, és lágyan meglegyintem az arcát. Igazából nem nevezném pofonnak, de azért nincs nagyon messze tőle.

– Hol vannak a cuccaid? – kérdezem, de közben rá is jövök, hogy ez hülye kérdés volt, a hajó kabinjában egyetlen szekrény van csak. Ennek ellenére Zarad engedelmesen emeli a karját a bútor felé.

– Kezek a tarkón – mondom, miközben kihúzom az első fiókot. Oda sem nézek, tudom, hogy engedelmeskedik.

A fiókban ugyanolyan ruhák vannak, mint amiket eddig láttam a lányon. Szinte ugyanolyan blúzok, és hasonlóan hosszú és feszes szoknyák. Ahogyan egyesével kiveszem a ruhadarabokat, csak annyi különbséget veszek észre, hogy némelyik viseltesebb, mint a többi. A Nerellen nem sok sót enne meg egy divatdiktátor...

A következő fiókban a bugyik vannak. Nem mondanám, hogy különösebb hatást gyakorolnának rám, nem valami szexi darabok. Ezek is egy kaptafára készültek, az sem kizárt, hogy a lány nagy tételben vásárolja őket. Kiveszem az egyiket, alaposan megvizsgálom – a szemem sarkából látom, hogy Zarad kezd elpirulni.

A többi fiók üres... Ez eléggé szegényes ruhatár. Nem tudom, hogy Zarad észreveszi-e, ahogyan virtuálisan megvakarom a fejemet, és hiányolom a cipőket, zoknikat, nadrágokat, kabátot, melegebb ruházatot. Ennyi ruhával meg fog fagyni nálunk, ez egyértelmű. Most nálunk tél vége van, már nincs hó, de egy ilyen semmiben, egy szandállal a lábán???? Ezt is fel kell írnom a to do listára...

És végül beugrik, hogy nincs melltartó sem... Jó, én popsimániás vagyok, és ráadásul a melleket jobban szeretem takarás nélkül, de érdekes, hogy a Nerellen nem ismerik a melltartót. Az is igaz, hogy Zarad esetében nem nagyon látszik, hogy nagyok lennének a cicijei, alig domborodik a blúza a mellénél. Vagyis lehet, hogy azért nem használ melltartót, mivel nincs mit tartani?... De ez hamarosan ki fog derülni...

Továbblépek és a szekrény oldalsó részében egy csomagot találok.

– Ez mi? – kérdezem.

– Hűűű... – jön a válasz vékony hangon. – Azt elfelejtettem... A papám küldte, hogy adjam át neked.

– Elfelejtetted??? – kérdezem, és jó érzés valamiért mérgesnek lenni rá.

– Igen – feleli most már határozottabb hangon. – Tegnap este nem volt alkalom átadni. És a mai nap is folyamatos rohanás volt.

– És mi van benne? – kérdezem, miközben kinyitom a dobozt. Újabb hülye kérdés, hiszen látom, hogy valamilyen bőr szíjakat tartalmaz a doboz.

– A papám azt gondolta, hogy nem lesz megfelelő eszközöd a büntetéshez – mondja Zarad. – Ezért elküldött két korbácsot, amit nálunk használnak. (A korbács nem lehet a pontos fordítás, mivel az egyik csak egy vékony bőrszíj, de a gép sem tudott pontosabbat kitalálni.)

Kiemelem a kisebbiket. Egy viszonylag vékony, kb. 2-3 centis bőr szíj, kényelmes markolattal végén. Elsőre nem tűnik túl félelmetes fegyvernek, a bőr puha, olyan, mintha egy korbácsból kiszedtek volna egy szálat.

– A kirbat bőréből készítik – magyarázza Zarad. – Ez már magában is eléggé tud csípni, de hozzá kevernek még egy magolic nevű anyagot. Az így létrejött eszköz nagyon, de nagyon csíp. És vörös nyomot hagy maga után. Viszont pár óra elteltével már nem marad semmi látható nyoma, bár a hatása jóval tovább megmarad. Ha valaki komolyan büntetni akar, akkor 4-5 óránként lehet használni...

– És ez a másik? – kérdezem, miközben kézbe veszem a nagyobb darabot. Ez olyan, mintha 5 szálat egybefűztek volna az előzőből. A lány megerősíti, hogy jól következtetek.

– Ugyanaz az anyag, csak mivel öt szála van, így a hatása is ötszörös – mondja, és kihallom a hangjából, hogy tiszteli az eszközt. – Ez be tudja teríteni az egész popsit. Egy ütés ezzel olyan, mint öt a másikkal.

Majd meglátjuk, tényleg ilyen hatásos-e, mondom magamnak, és közben nem tudom, hogy most kellene-e valamit csinálnom, amiért nem adta át a csomagot korábban... Végül úgy döntök, hogy csinálom tovább a tamiát, és ezzel esetleg majd később foglalkozom.

Az asztal fiókjában több könyvet találok és egy bőrkötéses füzetet. Amikor ki akarom nyitni, észreveszem, hogy egy kis lakat zárja le. Kérdőn tekintek a lányra.

– Az... a naplóm – mondja és látom rajta, hogy most szívesebben lenne valahol máshol. Ahogyan én is. Hiszen most ki kell nyitnom és el kell olvasnom. A titkos gondolatait... Ez tényleg túl sok, azért vannak határok... Vagyis most nincsenek. Kinyújtom felé a kezemet, ő pedig benyúl a blúza alá, és előhúz egy bőr szíjon függő kis kulcsot.

Elveszem tőle. Hátat fordítok neki, és kinyitom a napló lakatját. Remegő kezekkel nyitom ki... és majdnem felröhögök – a napló természetesen nerelli nyelven íródott. A beszédet a fordítógép elintézi, de nem tud mit kezdeni az írott dolgokkal. Vagyis amit látok, az csak egy értelmetlen szöveg – bár nagyon szép kézírással íródott. Nálunk már jó 200 éve senki sem ír kézzel. Jó, van pár elvakult, aki a régi dolgokat szereti és így kézzel ír, de ők nem igazán számítanak.

Zarad nem tudja, hogy igazából nem beszélem a nyelvüket és egy gép segít lefordítani a mondanivalómat. Így azt sem tudja, hogy nem tudom értelmezni a leírt dolgokat. Gyorsan be is csukom a naplót, hiszen ki tudja, miket írhatott a lány – és ha olyan, ami engem sérthet, akkor meg kellene büntetnem...

– Most nincs idő erre – mondom, ismét felé fordulva. – Ma magammal viszem, és holnapra elolvasom. Remélem semmi olyan nincs benne, amiért büntetés járna...

Az arca nagyon árulkodó, biztos vagyok abban, hogy találok olyan megjegyzéseket a naplóban, amit nem teszek ki az ablakba.

– Holnap visszakapod – mondom, miközben a füzetet elteszem a táskám egyik zsebébe. – A kulcs viszont nálam marad. Nem lehet semmilyen titkod előttem.

– Igen, tudom – mondja Zarad, szinte csak magának.

Még megnézek három fiókot, de mindegyik üres. Elég kevés dolgot hozott magával az útra. Mondjuk ez nem olyan rossz, nem kell elkoboznom egyetlen tangát sem...

– Akkor most vetkőzz – mondom, miközben a lány felé fordulok.

Két nagy sóhaj hagyja el az ajkait, de ő maga is jól tudta, hogy ez fog következni. Először kilép a szandáljából, és akkurátusan az ágy mellé teszi. Egy pillanatig tétovázik, majd a szoknyájához nyúl, majd a blúz következik, és alatta meglepetéssel fedezek fel egy fehér kötést. Pár másodpercnek el kell telnie, mire leesik, hogy ezzel szorította le a mellét – mint azokban a régi romantikus regényekben, amikor a lány főhős fiúnak adja ki magát, és el akarja rejteni a cicijeit. De ennek mi értelme? Zarad nem gondolhatta, hogy fiúnak fogom nézni???

Lassan lebontja a köteléket, ötször tekeri körbe a teste körül, mielőtt a végére ér. És a szemem elé bukkan életem egyik legszebb melle! Nem túlzok, ez tényleg így van. Nem is tudom, milyen érzelmek keverednek bennem... Egyrészt mérges vagyok, hogyan is lehet ilyen szépségeket ilyen durván elrejteni... Másrészt visszhangzik bennem Nóra figyelmeztetése: „Nehogy megdicsérd a testét!”.

Magamban kezdem beismerni, hogy tényleg gyenge vagyok, és már majdnem elkezdem isteníteni a melleit, amikor letolja a bugyiját, és felbukkan egy nagyon dús szőrzet a két lába között. Ez annyira meglep, hogy minden mást elfelejtek... Nálunk a lányok minden szőrszálat eltávolítanak a testükről, soha nem láttam még ilyet. De ez egyben meg is ment, elvonja a figyelmemet a melléről. Amikor pedig ismét visszaáll az eredeti pózba, kezek a tarkón, észreveszem, hogy a hónalja is szőrös.

Elveszem a bugyiját, ami ugyanolyan, mint amilyenek a fiókban voltak, nálunk simán elmenne bármilyen mulatós helyen, ha ebben jelenne meg egy lány. Alaposan megvizsgálom, Zarad arca most már teljesen vörös...

Ennyi idő éppen elég, most már ki tudom cikizni a melleit. Pedig úgy merednek előre... Főleg így, hogy a karját a feje fölé emeli. De élvezkedni lesz idő később. Kimondom az előre betanult két mondatot, amivel leszólom a cicijét. Most még vörösebb az arca – bár én nem tudom megérteni, hogy miért hiszi el egyetlen szavamat is, amikor tudnia kellene, hogy milyen szuper mellei vannak...

– Karok a test mellé – mondom, miközben teljesen közel lépek hozzá. Az illata... Azt egyből érzem, hogy nem használja a fürdőben található kencéket. De akkor mi lehet ez? Csak nem elrejtett valamit, amit nem találtam meg? Kizárt... Akkor csak a saját illata lehet...

A jobb tenyeremben szétnyitom az ujjaimat, és így csúsztatom fel a kezemet a feje jobb oldalán, mint egy fésű siklik a hajába. Amikor a dús hajszálai teljesen beborítják a kezemet, összezárom az ujjaimat, megmarkolom a haját, és kezdem oldalra húzni a fejét. Engedelmesen követ, egészen addig, ameddig a nyaka engedi. Engedek a szorításon, ő pedig megkönnyebbülten viszi vissza fejét az eredeti helyzetébe. Ekkor viszont hirtelen nagyot rántok rajta – a szeme tágra nyílik, a száját elhagyja egy meglepett „Auu”, testsúlyát áthelyezi a másik lábára, és mintha valamilyen elismerés villanna a szemében.

Most a bal tenyeremet csúsztatom fel a mások oldalon, és játszom el ugyanezt. Mivel arra számít, hogy ismét megrántom a haját, most elengedem – és hirtelen ismét a jobb oldalon húzom meg a tincseit. Egy jóval hangosabb „Auu” a jutalmam, és Zarad bal keze megindul felfelé. Persze nagyon hamar legyőzi a reflexét, de a mozdulat mosolyt csal az arcomra.

A mutatóujjammal körberajzolom a bal fülét, majd a két ujjam közé fogom a fülcimpáját, és alaposan megcsavarom. Majd elkezdem felfelé húzni, amit ismét engedelmesen követ, egészen addig, amíg lábujjhegyre nem áll. Amikor érzem, hogy már nem tud feljebb emelkedni, tartom egy jó percig, mielőtt elengedném.

Eléggé komikus, ahogyan a talpára érkezik, a fülcimpája pedig olyan piros, mint amilyennek a popsiját szeretném látni. Ugyanezt eljátszom a másik fülével is – érdekes, hogy mennyire szimmetrikus az emberi test J

Az ujjam most az arcát barangolja be. Amikor az állkapcsát simítom végig a két füle között, látom, hogy hatással van rá, a szemében most a fájdalom helyett valami más jelenik meg. A mutatóujjamat végigviszem a szemöldökén, a járomcsontján, majd be az ajkai közzé. Igazából tartok attól, hogy megharap, így inkább a tarkóját kezdem simogatni. Az ajkai nyitva maradnak, így nem tudom megállni, odahajolok és megcsókolom...

A reagálása meglep. Az nem, hogy nem húzódik el, hiszen nem is teheti, de miután elsőre belenyög a számba, úgy viszonozza a csókot, amiből egyértelműen kiderül, hogy nem ez az első csókja. Csak akkor kezdek felébredni a kábulatból, amikor észreveszem, hogy a mereven ágaskodó farkam keményen nekinyomódik – itt már nem segít a bő ruha sem...

Hirtelen kijózanodok. Elszakadok a szájától, ismét végigsimítom az arcát, majd kiosztok egy paskolást a bal orcájára. Alapvetően előírás, hogy a lány minden testrészére ki kell osztani egy paskolást, azt szimbolizálva, hogy mindent én felügyelek. Elfintorodik a kis pofonra, és behunyja a szemét, várva az ütést a másik oldalra. Én viszont eldöntöttem magamban, hogy bár követem a tamia szabályait, de mindent saját magamhoz igazítok. Így Zarad mögé lépek, belecsókolok a tarkójába, majd amikor megfeszül a teste, hátulról paskolok az arca másik oldalára.

Amikor ismét előtte vagyok, most már a szemembe néz, és mintha bizonyos tisztelet kezdene megjelenni a tekintetében.

– Amikor előtted vagyok, rám kell nézned – mondom, miközben megragadom a bal karját. – Ha lehetőség van rá, akkor a szemembe.

Zarad csak bólint, miközben én végigtapogatom az ujjait, majd egy eléggé erőset csapok a kézfejére. A lány egy picit összeráncolja a szemöldökét, de más reakció nincs. Végigmegyek a karján, megpaskolom az alkarját, többször a felső karját, majd felemelem, és a tarkójára helyezem a kezét. Ugyanezt végigcsinálom a másik karjával is. Most nincs kedvem játszani, kitalálni valami extrát, hiszen jól tudom, hogy hamarosan sokkal izgalmasabb testrészek következnek.

Amikor mind a két keze a tarkóján van, a mutatóujjam megindul az állától és lassan, nagyon lassan, végig viszem a mellei között. Majd vissza, a jobb cicije alatt, körberajzolom, egyre kisebb körökkel, míg végül megnyomom a hegyes kis bimbót. Ha csak rajtam állna, most eljátszanék ezzel a kis gombbal, de vannak kötelezettségek... Így ismét elindul az ujjam, és most a másik feszes halom tetején végzi. Zaradra nem maradnak hatás nélkül az érintések, a mellbimbói peckesen állnak, ő pedig jó pár mély lélegzetet vesz.

Most mind a két kezemet használom, egyszerre ragadom meg a bimbókat a hüvelyk és mutatóujjammal, és kezdem felfelé húzni. Ez azért sokkal érdekesebb, mint amikor a fülcimpájánál fogva emeltem magasra. J Amikor már lábujjhegyen áll, összeszorítom a két ujjamat. Zarad szája tágra nyílik, de nem ad ki semmilyen hangot.

Elengedem, ő megkönnyebbültem sóhajt fel, majd rándul össze, amikor két oldalról megpaskolom a cicijeit. Ismét elindul az ujjam a bal kulcscsontjától, végig a feszes halmon, majd sok apró kis mozdulattal pöckölgetem a bimbóját le-fel. Igazából nem tudom eldönteni, hogy Zarad elhúzódni akar, vagy még inkább az ujjam alá akarja tolni a cicijét – de az biztos, hogy nem marad hatás nélkül a mozdulatom. És persze ugyanez a másik cicivel is...

Igazából a számba venném az érett kis cseresznyemagokat, de most a büntetésé a terep – így ismét megragadom a két bimbót, és keményen megszorítom, majd megcsavarom őket. Zaradból kiszakad az első fájdalomkiáltás, és az arca furcsa fintorba rándul. Tudom, hogy tovább kellene mennem, de nem tudok elszakadni a melleitől... Így miután az ujjam a hasa irányába indul, miután érintem a bozontjának felső részét, visszatérek a cicijéhez, és még egyszer megmarkolom mindkét halmot.

A tekintetünk most összeakad. Egy másodpercig kiszakadunk a tamia szabályai alól. És én két apró puszit nyomok mindkét mellbimbójára.

Majd a pillanat elillan, én pedig rápaskolok a hasára, jelezve, hogy az a testrésze is az enyém. És folytatom a dolgomat. A háta mögé lépek, végigmegyek a hátán, egészen a popsijáig, mindent megérintve, és megpaskolva. A tamia nem írja elő, de az ujjaim végigcsúsznak az oldalán, a könyökétől kiindulva, egészen a csípőjéig – mintha egy érzékeny hangszeren játszanék, a végére a teste szinte ívben feszült.

Most én nyelek egy nagyot. Megragadom az egyik fülét, és az ágyhoz vezetem. Hanyatt fektetem, megemelem, egy kicsit feljebb helyezem, hogy a lába ne lógjon le. Most a lábával játszom el ugyanazt, amit korábban a karjaival. Egyesével megnézem a lábujjait, megpaskolom a lábfejét, és elindulok felfelé. Kap két paskolást a lábszára, majd végig a combja külső fele, három paskolás. Majd a térdétől indulva a belső comb jön, szintén három paskolás. Ahogy a kezem a puncija felé közelít, úgy feszül meg a teste. Úgy viszem át a kezemet, hogy csak az szélével érintem a punciját – majd ugyanezt eljátszom a másik lábán, most fordított sorrendben.

Amikor leérek a másik lábfejéhez, mellé térdelek az ágyra, és megmarkolom a punciját. Furcsa a dús szőrzet miatt, ez nekem is új élmény. Két ujjammal szétnyitom az ajkait, és az ujjamat a résbe tolom. Nem túl mélyre, jól sejtettem, hogy akadályba fogok ütközni.

– Még szűz vagy? – kérdezem, bár a kérdés költői.

– Természetesen – feleli, miközben megemeli egy kicsit a csípőjét. A mozdulat nem arra utal, mintha el akarná vonni az altestét tőlem, inkább közelít felém. Az ujjamat benne hagyom, sőt mellé helyezem a másikat is, és így feszítem szét egy kicsit az ajkait. A hüvelykujjammal pedig a csiklóját birizgálom, ami közben óvatosan kidugta a fejét...

Szűz, de szexuálisan tapasztalt. Ez érdekes. Erre mindenféleképpen rá kell kérdeznem később. Már ennyitől is elárasztja a nedveivel a kezemet. Amikor látom, hogy behunyja a szemét és így adja át magát az élvezetnek, megragadom a szeméremajkát, és alaposan megcsavarom. Felkiált és a szeme tágra nyílik, kapcsolódik az enyémhez.

Rápaskolok a puncijára, egy kicsivel nagyobb erővel, mint korábban a többi testrészére. Felszisszen, de el is pirul, mivel a csattanás inkább cuppanásra emlékeztet...

Hasra fordítom, és most a lába hátsó felén járom végig ugyanazt az utat, mint korábban szemből. A talpára jó nagyokat csapok, a combját sem kímélem, a punciját most is végigsimítom, amikor áttérek a másik lábára. És most a puncija helyett a popsi lyukát birizgálom az ujjammal a végén.

– Itt is szűz vagy? – kérdezem, miközben megemelem a csípőjét; most a térdére és a vállaira támaszkodik.

– Ez attól függ, hogy milyen értelemben kérdezed – válaszolja, miközben egy kicsit megriszálja a popsiját. – Férfi nemi szerve még nem járt bennem, de... De amikor egy lány büntetésben van, akkor a lázmérés a popsijában történik. És külön büntetési tétel lehet egy dugasz (gondolom, hogy itt a plugra gondol), amit meghatározott időre helyeznek fel...

A mutatóujjamat ismét belemerítem a puncijába, majd elég nedvességet felszedve a popsijába mélyesztem. Amikor áttöröm az izmokat, Zarad felnyög, és minden izma megfeszül. Megforgatom benne az ujjamat, majd morzézni kezdek az alsó részén, apró kis ütéseket elhelyezve... Hirtelen kihúzom az ujjamat, majd ugyanazzal a mozdulattal egyből vissza is dugom. Ez nem igazán nyerte el a tetszését, próbálja elrántani a popsiját, de a másik kezemmel keményen tartom.

Miközben a mutatóujjam a popsijában van, a hüvelykujjam a puncijába mélyed – persze nem túl mélyre, de két ujjamat összeérintem a lányban. Ráhajolok, a másik kezemmel hátrafésülöm a haját, majd a fülébe suttogok: – Minden porcikád hozzám tartozik.

Majd kihúzom az ujjaimat, jó nagyot csapok a popsijára, és a fürdőszoba felé veszem az irányt, hogy megmossam a kezemet. Menet közben hátraszólok, hogy meg ne merjen mozdulni...

A fürdőszobában egyből megakad a szemem a lézeres borotván. Miközben megmosom a kezemet, eszembe ötlik az első napom az akadémián, amikor alaposan megvicceltek a felsősök... Elvigyorodok – két legyet egy csapásra. Összeszedek mindent, és visszaindulok a szobába.

Zaradot ugyanabban a pózban találom, ahogyan hagytam. Aggodalmasan pillant oldalra, hogy mik vannak a kezemben. Egy ideig még hagyom főni a levében, és persze a farkam is azt diktálja, hogy ismét simogassak végig a combja belső felén, és keményen megmarkolom a punciját.

– Feküdj hanyatt – mondom, miközben megpaskolom a popsiját.

Felveszem az egyik párnát, megemelem a csípőjét és alágyömöszölöm. A két combja közötti területről elvonja a figyelmemet, hogy láthatóan nem tud mit kezdeni a kezeivel. Korábban a feje fölött kellett tartania, most nem adtam semmilyen utasítást – látszik, hogy nem szeretné a kényelmetlen pózt, de meg akar felelni a csak az ő fejében létező parancsaimnak. Furcsa módon ez a kis epizód nyitja fel a szememet, és kezdem megérteni őt. Nem az a lényeg, hogy szenvedjen, ez nem valamiféle nerelli mazochizmus – nem is tudja, hogy mi az a mazochizmus... Egyszerűen a büntetés idejére nincsenek saját döntések. Igazából az is elég lenne, kis túlzással, ha minden nap csokit kellene ennie – ha az parancsként jönne tőlem.

– Kezek a fejed felett – utasítom, bár kényelmetlen pózba kerül, de szó szerint látványos a megkönnyebbülése.

Akkor büntessünk egy kicsit...

– Nálunk a lányok minden szőrszálat eltávolítanak a testükről – mondom, miközben kézbe veszem a borotvát. – Ezt elvárom tőled is. Ez egy olyan eszköz, amit erre találtak ki. Nagyon biztonságos, az ember nem tudja megsebezni magát, és alapvetően teljesen fájdalommentes. Ha szárazon használja az ember, akkor van egy kis csiklandó érzés, de semmi több. Viszont itt van ez a krém, ami még ezt a kis kényelmetlenséget is megszünteti.

Kézbe veszem az egyik kis flakont, és a szeme elé tartom.

– Jól nézd meg, egy kék csík van a tetején.

Kinyomok egy diónyit a kezemre, és bekenem vele a bal hónalját.

– Rá kell kenni a borotválandó területre és várni pár másodpercet. Ekkorra felszívódik és kezdhetjük.

Bekapcsolom a borotvát, és végigviszem a hónalján. Kis sercegő hangot lehet hallani,  Zarad elsőre megrezzen, de tényleg csak a hangra.

– A borotva végén van egy rész, ami felszippantja a levágott szőrszálakat – magyarázom. – Így nincs semmi kosz utána, bármikor és bárhol lehet használni. Éreztél bármilyen fájdalmat? – kérdezem, miközben végigsimítom a teljesen sima bőrfelületet.

– Nem – feleli, hangjában picit csodálkozást lehet érezni.

– Tessék – adom a kezébe a tubust. – Kend be a másik oldalt és borotváld le magadnak.

Úgy veszi a kezébe, mint egy új játékszert. Kicsit felvihog, amikor bedörzsöli a hónalját, majd bal kézzel is egészen ügyesen használja a borotvát – mondjuk nem annyira nagy mutatvány, tényleg úgy működik, hogy lehetetlen megsebeznie magát az embernek. Végigsimítja a sima hónalját és mintha elégedetten bólintana.

– Viszont – veszem vissza a borotvát –, valaki ma megpróbált hazudni nekem...

A szeme tágra nyílik, és akaratlanul megemeli a csípőjét – ami persze egy pillanatra elvonja a figyelmemet. De most amúgy is a puncijáról van szó, így nem is veszem el a tekintetemet róla.

– Ha otthon lennénk, akkor a szádba kellene venned egy kis bolx zselét... Szerintem ezt még meg fogod tapasztalni... De sajnos ezen a hajón nincs egy gramm sem belőle, így más eszközt kell találnunk....

Most már látható módon kezd remegni. Ő is kezd kiismerni, és jól tudja, hogy amikor egy mosoly jelenik meg a szájam szélén, akkor az neki nagyon nem jelent jót.

– Ez egy másik krém. Eléggé hasonló az előzőhöz – a szeme elé tartom a másik tubust. – Annyi csak a különbség, külsőleg, hogy ennek egy vastagabb piros csík van az oldalán. Ez teljesen más, ez egy egészségügyi eszköz, amolyan sebfertőtlenítő. Általában úgy használják, hogy a sérült részre egy több rétegű steril lapot helyeznek, erre kenik ezt a krémet. Így több órán keresztül hat, és nem okoz semmilyen kényelmetlen érzetet. Viszont ha közvetlenül a bőrre kerül, akkor elképesztő módon tud csípni, amíg fel nem szívódik. Ezért nem is használjuk így, vagy ha valamilyen ok miatt mégis, akkor helyi érzéstelenítéssel.

Szerintem most kezd leesni neki, hogy mi következik. A szája egy „nem”-et kezd formálni, de még most mer ellenkezni.

– A puncidon se okozna semmilyen fájdalmat a borotva – mondom, és kezdek egy kicsit büszke lenni magamra. – Viszont ezzel a krémmel... Ha közvetlenül bőrre kerül, akkor sincs benne semmi veszély, sőt, így még inkább hatékony – csak éppen nagyon, de nagyon csíp. Vagyis a büntetésed: szárazon borotválom le a puncidat – ez nem olyan nagy bünti –, majd bekenem ezzel a krémmel... Szerintem jó sokáig nem fogsz hazudni nekem...

Akaratlanul is összezárja a két combját, mintha ezzel el tudná kerülni a sorsát. Megragadom az egyik mellbimbóját és miközben megszorítom egy kicsit, lágyan megpuszilom a homlokát. Majd egymás után felemelem a lábait, térdben behajlítva és szélesre tárom a combjait. Egy picit megrándul az arca, amikor az első szőrszálakat levágom – fél perc sem kell és máris teljesen csupasz. Persze így is végigsimítom párszor, egy pasi mi mást tehetne ilyenkor..., majd a szemébe nézve, eltúlzott mozdulatokkal felhúzom az egyik latex kesztyűt, és a szeme elé tartva kinyitom a másik tubust. Kb. egy borsószemnyit kinyomok az ujjamra, végig tartva a szemkontaktust, alaposan szétkenem a punciján.

A hatás leírhatatlan... Zarad szeme szélesre tágul, majd egyre hangosabb sziszegő hangot ad ki, és miközben a keze elindul lefelé, az első fájdalomkiáltás is elhagyja a száját. A melle szépen hullámzik, ahogyan egyre gyorsabban szedi a levegőt, és figyelem, ahogyan a mellbimbói olyan kemények lesznek, hogy egy gyémántot is elvágnának.

– A kezed marad a fejed felett – mondom, és még segítem is visszahelyezni az eredeti helyére. – Nem segítene, ha odanyúlnál, csak a kezed is égni kezdene. És éppen ezért ne zárd össze a combodat se, mivel úgy még nagyobb felületet ér a krém.

Megjelennek az első könnycseppek a szemeiben és a csípőjét egyre inkább kezdi minden irányba mozgatni – a látvány túlságosan is erotikus...

– Kérlek, szedd le rólam! – Zarad hangja zokogásba csuklik. – Nem akartam hazudni... Ez nagyon ég! Kérlek!

– Ha akarnám, akkor sem tudnék semmit tenni – mondom az igazságnak megfelelően. – Ha víz éri, még rosszabb a hatása. És már szinte az egész felszívódott a bőrödön. De már nem tart sokáig. A teljes hatás nagyjából 5 percig tart. De az első két, két és fél perc a legrosszabb. Azt követően már fokozatosan enyhébb lesz. És a végén már semmilyen hatása nem marad.

Közel hajolok hozzá, átölelem a vállát és végig a szemében nézve tartom. A könnyei csorognak, látom, hogy legszívesebben könyörögne, de tudja, hogy nincs értelme. És az első sokk után nagyjából csendben szenved, csak a teste rándul meg folyamatosan és a szipogó hang hallatszik. Látványosan észre lehet venni, amikor kezd a krém hatása elmúlni, és mire elérjük az öt percet, már fel is száradtak a könnyei.

Furcsa módon a krémnek nem marad semmilyen nyoma, a szeméremdobja ugyanolyan állapotban van, mint korábban. Zarad többször is mélyet sóhajt, és most már egyértelműen látszik a tekintetében, hogy kezd tisztelni.

– Nem fogok hazudni neked, soha – mondja, és abban biztos vagyok, hogy ezt a krémet nem szeretné még egyszer érezni.

– Tudom – mondom, és elpakolom a borotválkozó eszközöket. – Most már megsimogathatod magad.

– Teljesen pucér vagyok – jelenti ki Zarad, én pedig nem tudok mást, csak egyetérteni vele.

– Állj fel, kezek a tarkón – mondom. Sorban előveszem az eszközöket, a hajkefét, paddle-t, nádpálcát, és melléjük helyezem az ajándékba kapott két szíjat is – vagy inkább csak az egyik szíj, a másik talán korbács.

– A hajón eléggé korlátozottak a lehetőségeink, legalábbis a büntetéseket tekintve. Otthon persze teljesen más lesz majd a helyzet, de addig azzal kell megoldanunk a problémát, amink van. Persze ez is elég. Bár nem tudom, hogy nálatok milyen büntetések vannak – ígérem, hogy azokat is meg fogom tanulni –, de hidd el, hogy nálunk is eléggé hatásos eszközök vannak. Elsőnek itt van mindjárt az ember tenyere, ez mindig kéznél van – próbálok poénkodni.

– Az csak gyerekes fegyelmezés – nevet fel Zarad.

– Gyerekes?

– Nálunk csak a gyerekek kapnak ki kézzel.

– Már kaptál tőlem kézzel.

– Az csak amolyan figyelmeztetés volt. Természetesen nálunk is rápaskolnak a lány popsijára kézzel, de az nem büntetés, csak jelzés.

– Hát, akárhogy is van – mondom, keményen ragaszkodva ahhoz, hogy a térdemre fektethessem, és a tenyeremen érezhessem a feszes idomait –, de tőlem kézzel is fogsz kapni. És tényleg nem tudom, hogy nálatok ez hogyan történik, de hidd el, hogy eléggé komoly büntetés, ahogyan én csinálom.

A széket kifordítom az asztaltól, leülök, és az ujjammal intek, hogy lépjen közelebb. Nem tudom, hogy mások hogyan vannak vele, de nekem a világ legizgalmasabb eseménye, amikor egy csinos, meztelen lányt fektetek a térdemre. Zarad pedig tényleg nagyon csinos...

Egy kicsit fészkelődik, látszik, hogy nem szokatlan számára a pozíció, úgy helyezkedik, hogy a tenyerével támaszkodni tud a padlón, a lábujjai éppen csak leérnek, a popsija pedig tökéletesen kézre áll.

– Kell számolnom az ütéseket? – kérdezi Zarad, miközben egy picit megriszálja a popsiját.

– Számolni? – felnevetek. – Most már kezdem érteni. Kézzel én nem számolom a fenekeseket – én időre megyek. Vagyis nálam a büntetés minimum 3 perc folyamatos porolás. Komolyabb esetben akár 20 perc is lehet.

– Ezt nem mondod komolyan!!! 20 perc? Azt a te kezed sem bírja...

– Az én kezem az én gondom – simogatom meg a popsiját mosolyogva. – Te csak foglalkozz a szép kis popsiddal. A kommunikátoromon van egy kis alkalmazás, amit még jó 10 évvel ezelőtt csinált nekem az egyik ismerősöm. Ez úgy működik, hogy az első csattanásra indul, és a beállított idő letelte után sípol.

Elindítom a programot a gépemen, beállítok rajta 3 percet.

– Mivel ez most csak ismerkedés és amolyan bemutató, nem pedig egy komoly büntetés, azért csak három percet kapsz. De tényleg úgy tekints rá, hogy én 5 perc alatt szinte soha nem állok le, vagyis ennek minimum a duplájára számíthatsz.

Még be sem fejezem, amikor már ki is osztom az első fenekest. Szép lassan kezdem, nem is túl erősen, körbejárom a popsiját. Jóformán semmi reakció nem érkezik a lány felől, de ez igazából csak bemelegítés. Amikor látom, hogy az óra eléri a fél percet, kezdek keményebben odacsapni, de még mindig másik helyre. Ezekre már a lába időnként akaratlanul megmozdul, de egyébként semmilyen reakció.

Egy perc elteltével átállok az ötös sorozatokra. 5 gyors fenekes a bal félgömbjének a felső részére, majd újabb 5 az alsóbb részre. Ugyanez a másik oldalra. És még plusz öt a popsija közepére. A második kör végére a popsija már szépen pirosodik, a lábaival időnként már kalimpál egy kicsit, sőt, a feje is elkezd felfelé indulni egy-egy sorozat végén.

A büntetés felénél rátérek a combjára... Ezt eddig szándékosan hagytam érintetlenül, így most különösen hatásos az első ötös sorozat a bal popsija alá, ahol a comb találkozik a popsival. Erre persze kiadja az első hangokat, bár talán inkább csak a meglepődés váltotta ki, mint a fájdalom. A következő sorozat egy tenyérrel lejjebb kerül, ez már tényleg a combja. Majd jön kétszer öt a másik combjára. Majd ugyanez még egyszer. Most már a combja felső része is teljesen vörös, olyan, mintha egy piros rövidnadrágot húzott volna.

Amikor a jobb oldalán végzek, látom, hogy már majdnem két percnél járunk, így egy kicsit gonosz leszek: ugyanerre a részre osztok ki egy húszas sorozatot – vagyis összesen 30 ment most egy helyre. A hatása borítékolható volt: felénél elindul a keze hátrafelé, ennek a hatására a feje előrebukik, a popsija még inkább megemelkedik. A lába már jó ideje nem érinti a padlót, a levegőben rúgkapál.

A keze még félúton jár, amikor áttérek a másik combjára. Ez éppen a kezemre esik, így a következő húsz fenekest a bal popsijának alsó részére úgy osztom ki, hogy az ujjaim vége szinte eléri a punciját. Szinte mindegyik második-harmadik ütésre kiad egy kis hangot, nem fájdalomkiáltás, inkább olyan, mintha egy kiskutya ugatna. A bal lába szinte az egekbe emelkedik, és most már nem tudja megállni, hogy a jobb kezével ne próbálja védeni a popsiját.

A kezét simán csak a derekához szorítom, és gyorsan kiosztok a popsijára három húszas sorozatot. Ezt egy kicsit jobban fogadja, látszik, hogy a combja sokkal érzékenyebb, mint a popsija – viszont én szeretem, ha minden rész egyformán piros.

Az órára pillantva látom, hogy éppen időben vagyok. A három percből megmaradt időben a popsija középső, alsó részét fenekelem, ugyanazt a pontot, most a legerősebben. Majdnem 30 fenekest sikerül ide kiosztani, mielőtt az óra jelezne.

Zarad megkönnyebbülten ernyed el, engem pedig elégedettséggel tölt el a jól hallható két szipogás. Tudom, hogy ennyi kevés, hogy komoly hatást érjek el, de bemutatónak tökéletes. És persze éppen elegendő a popsi bemelegítésére az elkövetkezőkre.

Megsimogatom a popsiját és természetesen a kezem becsúszik a combjai közé. A szőrtelenített terület így ezért teljesen más érzést nyújt J Rápaskolok a fenekére, jelezve, hogy álljon fel. Az arca eléggé piros lett a kényelmetlen póztól, és látszik rajta, hogy azért nem maradt minden hatás nélkül az elmúlt három perc – de azért nem okozott neki nagy traumát.

– Ezt azért szorozd fel minimum kettővel – mondom, miközben a kezem akaratlanul is a bal combja külső felén vándorol le-fel. – Most pedig hozd ide a hajkefét. Az ott az, amelynek...

– Tudom, mi az a hajkefe – szakít félbe Zarad. – Nekem is van otthon, bár nem ilyen szép.

Egy pillanatra leblokkolok a történtektől. Egyrészt ismét félbeszakított, amiért meg kell büntetnem, de ezzel felrúgja a jól eltervezett forgatókönyvemet. Másrészt... Nem ilyen szép? Ez egy kimondottan egyszerű hajkefe, inkább fenekelésre alkalmas, mint a másik funkciójára, jó vastag fa a hátlapja. Mitől lenne szép?

Zarad elsőre nem érti, hogy miért nézek olyan bambán rá, majd leesik neki – bár csak az a része, hogy a szavamba vágott. Hirtelen nagyon bűnbánóan kezd nézni, és most nem tudja megállni, hogy a keze megmarkolja a popsiját. Én viszont bizonyos tekintetben tényleg gyenge vagyok, így nem akarok plusz büntit kiosztani. Viszont egyből leesik, hogy a lány nem tudhatja, hogy mennyit terveztem a hajkefével... Egy kis hazugság nem árthat.

– Hozd ide a hajkefét – mondom hideg hangon.

Szinte összerezzen rá, és azonnal engedelmeskedik. Elveszem tőle az egyik kedvenc eszközömet, és ismét a térdemre fektetem. De most elsőre a két lábam közé kulcsolom a lábait, és a jobb karját felemelve, a csuklójánál megragadva a derekára szegezem.

– A tamia keretein belül 35-öt kaptál volna – mondom, miközben egy kicsit hadakozok magammal, mivel igazából 50-et terveztem, és tényleg nehezemre esik hazudni. – De így, hogy ismét a szavamba vágtál, ezt megduplázzuk.

Zaradból kiszakad egy visszafogott „nem”. Igazából nem is tudom, hogy náluk alkalmazzák-e a hajkefét büntetésre – gondolom, hogy nem. De a lelkének éppen elég, hogy dupla büntit kap... Persze ezt sem fogja kitenni az ablakba.

A hajkefe tényleg az egyik kedvencem. Olyan, mintha kézzel fenekelnék, csak éppen az én tenyerem nem fájdul meg – a lány popsija pedig sokkal keményebb felülettel érintkezik. És nem nagyon kell odafigyelni rá. Én alapból mindig a popsi alsó részét célzom meg, így tényleg nem tud bármilyen veszélyt okozni.

Egy pillanatig felmerül bennem, hogy figyelmeztessem, magában számolja a fenekeseket, de néha jó érzés gonosznak lenni. Így szótlanul csapok le a popsija bal félgömbjére, a leghúsosabb részre. Már az első ütés is komolyabb reakciót vált ki, mint a kézzel kiosztott büntetés alatt. A hajkefével ugyanazt a módszert alkalmazom, mint korábban, vagyis az első 10-et sorban osztom ki: bal félgömb fent, lent, jobb félgömb ugyanígy, majd középre. Majd még egy hasonló sorozat. Majd elkezdem úgy, hogy most mindegyik helyre két ütés kerül.

Erre Zarad elveszti az önkontrollját, és a sorozat közepén már alig bírom a helyén tartani – és egyre gyakrabban hagyja el a száját az „auuu”, vagy „auucs”. Nem megyek végig a sorozaton, a vége előtt megállok és megkérdezem: – Mennyi is volt eddig?

Azt gondolom, hogy Zarad megrémül, és nem tud válaszolni, de talán nem is olyan meglepetés, hogy pontos a válasza: – Huszonhat.

Látszik, hogy tapasztalt ezen a téren. Egy pillanatig felmerül bennem, hogy hazudjak ismét, és mondjam azt, hogy nem. Tényleg nem szeretek hazudni, de kíváncsi lennék a reakciójára, amikor igazságtalanság éri... De nem, nem vagyok olyan.

– Helyes – mondom, és kiosztom a sorozat megmaradt részét.

Viszont a következő sorozatot ismét a comb felső részére helyezem el. A hatás frenetikus. Alig bírom megtartani, amíg kiosztok 5 ütést a bal combjára. Majd ugyanennyit a jobbra, hiszen így igazságos.

Igazából most jut el arra a pontra, amikor a popsija kezd fájni. A hajkefe tényleg hatásos tud lenni... És én kezdek gonosz lenni, így a következő 10 ismét a combja felső részére kerül kiosztásra. Amikor végzek, akkor jól hallhatóan sírni kezd. A fenekelés közben a teljes teste megfeszült, a végén elernyedt, de a popsija akaratlanul is összerándul – pedig már nem is csapok oda.

Az utolsó húszat a popsija közepére osztom ki. Ezt jobban tolerálná – ha nem egy helyre menne mindegyik. A végén már szó szerint felsikolt, legalábbis olyan magas a hangja, mint a kabra madárnak az Olix bolygón.

Mivel tudom, hogy rendesen számolja az ütéseket, így direkt kiosztok még pluszban ötöt a combjára. És persze azonnal – jó, nem azonnal, mivel kell neki pár másodperc, amíg visszanyeri a hangját – jön: – Ez nem 70... Ez 75 volt...

– Igen.

– Ez nem igazságos – a hangja még mindig megbicsaklik, de már kezd magához térni.

– A büntetéseket én szabom ki – mondom, és miközben ráteszem a kezemet a popsijára, már ettől is megrezdül. – Ha úgy látom, akkor a kiszabott tételt bármikor módosíthatom. Vagy szerinted nem így van?

– De igen, Uram  – a hangja elfogadó, én pedig virtuálisan kezet fogok magammal.