Pages

2013. április 17.

Játékbaba

Játékbaba

Szerző: Mína


Ella idegesen tördelte az ujjait, előtte gyűrött magazinok hevertek festői rendetlenségben. Belekotort, és a kupac aljáról előhúzott egyet. A címlapról feszes keblű lány mosolygott rá sokat ígérően. Ella dühösen rásziszegett, majd őrült tempóban lapozott az őt érdeklő hirdetéshez. Újra elolvasta annak ellenére, hogy már kívülről tudta, már álmában is ezek a szavak lebegtek előtte.

„Játékbabát keresek…”

Talán már el is késett. A magazin 1 hetes. Most már rá kell szánnia magát, nincs több ideje, valamit tenni kell. Többször újra kellett próbálkoznia, mert félreütötte a számokat. Hatalmas megkönnyebbülésére hangpostafiók jelentkezett. Gyorsan megadta a telefonszámát, majd bontotta a kapcsolatot. Szeme újra a szövegre rebbent.

„…igényeim kielégítésére…”

Azok az igények, ó! Hogyan juthatott idáig? Az a vicc, hogy meglehetősen könnyen. A férje lelépett, és itt hagyta a svájci kölcsönnel, amiről úgy tudta, hogy igazán nem nagy összeg. Nem bizony, 150 ezer forint. Három műszakban, állandó túlórával együtt sem keres ennyit a gyári szalag mellett. Az a szemét állat! De ő is hibás, észre kellett volna vennie, hogy valami készül. De ő már csak akkor kapott a fejéhez, amikor SMS-t kapott állítólagos üzleti útján lévő férjétől. Így hangzott: Lecseréltem a puncidat egy másikra. Szexuális szolgáltatásaimért a számlát havonta benyújtja majd a bank.

„…Kerek popsijú, karcsú, de nem vékony…”

Ó, igen, a popsija legendásan gömbölyű, csípője talán egy kicsit szélesebb az ideálisnál, de éppen attól olyan buja. Legalábbis a férje szerint. Mindig szűk, túl rövid szoknyákat kellett hordania, legalább egy számmal kisebb, áttetsző blúzzal, hogy ő büszkélkedhessen a szexbombázó csajával. Időnként baráti társaságban belemarkolt a feszes, telt keblekbe, vagy rácsapott a formás fenékre, ezzel a kijelentéssel: Látjátok, mim van? A barátai, ugyanolyan tuskók,  mint ő, ezen nagyokat röhögtek. Ella nem is bánta volna az eltűnését, ha nem lett volna az a kölcsön.

„… 25-30 év közötti, intelligens nők jelentkezését várom…”

Azon meg nem kell csodálkozni, hogy szinte semmit sem tudott a kölcsönről. Semmiről sem tudott semmit, még a saját leveleit sem bonthatta fel. Azon is csodálkozott, hogy a férje hagyta dolgozni. Igaz, azt is csak mostanában. Valószínűleg nem ment az üzlet úgy, ahogy szokott. Ella már mindent ezerszer átrágott, felkereste az állítólagos barátokat, de azok sem segíteni, sem pedig a férjéről információt adni nem voltak hajlandóak. Egyedül volt, mint az ujja. Rokonai nem voltak, árvaházban nevelkedett. Érettségi előtt ismerkedett össze a férjével, nem is fejezte be az iskolát. Most itt állt 27 évesen, talpig bajban.

„…spanking és anál játékokra…”

Végül oda jutott, hogy kurva lesz. Azzal azért tisztában volt, hogy a sarki prostik nem túl sok pénzt tarthatnak meg, és hát gyomra sem igen volt hozzá. Ő inkább a szex újságokban hirdető testi kisiparosokra gondolt. Vett egy halom újságot (óriási napszemüvegben, és talpig vörösen), majd átböngészte azokat egy kis tapasztalatszerzés céljából. Többször nekifutott a hirdetés fogalmazásának, de mindig elrémült attól, mit szólnak majd a szomszédok, ha mindig más férfi jön hozzá. És a falak sem túl vastagok. Az utolsó újságban bukkant erre a féloldalas hirdetésre.

„…A szolgálatot bőkezűen jutalmazom,…”

Miféle férfi ad fel ilyen hirdetést? Biztos rondább, mint a hét főbűn együtt. Ha rendes fickó lenne, találna magának nőt. Félrehajította az újságokat, de aznap jött a levél a bankból a hátralékokról. Utolsó felszólítás. Az autót már eladta, a lakást nem tudja, az a banké. Újra elővette hát az újságot. Spanking és anál. Mostanra már tudta, miről lehet szó. Szerencsétlenségére belefutott néhány durva videóba. Rettegett.

„…zsákbamacskát nem veszek…”

Mikor 2 nap múlva befutott egy SMS a telefonszámról egy pesti kávéház címével, és egy időponttal, Ella előkészületeket tett. Egészen pontosan vett egy beöntő szettet és indulás előtt alkalmazta is. Bár teljesen egyedül volt, és a kutya sem tudta, mégis lángolt az arca egész idő alatt, míg a lakásához közeli találkahelyre sietett. Elbizonytalanodva lépett be. Semmit sem beszéltek meg, és nem tudta kit keressen. Több magányos férfi is ült ott kávét szürcsölve, újságot lapozva. Ahogy ott állt egyre kétségbeesettebben, egyszer csak határozott kéz markolta meg a könyökét.

– Talán beljebb mehetnénk. Teljesen elállod az ajtót – szólt hozzá egy magas férfi, s egy kis asztalkához vezette.

– Én várok valakit… – dadogta keservesen, miközben lehuppant a székre.

– Azt hiszem engem – jött azonnal a válasz. – Ákos vagyok, te pedig Játékbaba.

Ella fülig pirult, ámultan jártatta meg szemét a férfin. Magas, izmos, de nem túlizmolt, vállig érő, kissé hullámos barna haj, fürkésző barna szem. Kifejezetten jóképű, vonzó férfi. A lányból kibukott az első mondat, az eszébe jutott:

– Maga nem is ronda!

– Kedves. De az előzményekre való tekintettel talán tegeződjünk. Értem mire gondolsz. Nincs problémám a „nőszerzéssel”, csak nincs kedvem keresgélni. Nekem nem barátnő kell, nem egyenrangú fél. Nekem szolga kell, aki minden kívánságomat teljesíti. Akinek vörösre verhetem a hátsóját, és akinek utána meg is dughatom anélkül, hogy egy „ne” hangot is hallanék. Kivéve persze, ha én épp úgy akarom.

Ella szájából meglepett kis ó bukott ki, úgy érezte, rögtön elsüllyed zavarában, de csak akkor, ha nem lobban lángra az arcába futó vértől. Ákos csalódottan nézte a pironkodó lányt. Nem őt kereste. Nem mintha a testével bármi probléma lenne. Igazán formás, szexi, még a nagyon közönséges, ringyós öltözet ellenére is. Hosszú, barna haja bájos pofit keretezett, zöld szeme szinte világított, a szája harapnivalóan csókos volt. De ő nem egy pironkodó nebáncsvirágot keresett, mondjuk nem is egy kiélt kurvát. Elég nehéz volt neki megfelelni, ezt ő készséggel elismerte.

– Azt hiszem, nem igen van mit megbeszélni. Igyunk együtt egy kávét, aztán mindenki mehet a maga dolgára – mondta kissé durván.

Ella szemei tágra nyíltak a rémülettől.

– Jaj, ne… kérem… Nem tetszem magának?

– Önnek, – javította ki oda sem figyelve a férfi. – De kértem, hogy tegezz… Nagyon csinos vagy, semmi kifogásom a kinézeted ellen, de nekem te túl… milyen is vagy? Mond csak fenekeltek már el téged, vagy beengedtél valaha is egy férfit a popsidba? Nem is kell válaszolnod, látom. Te spanking- és análszűz vagy – állapította meg a férfi.

Kis mosollyal nézte az egyre nagyobb kínban lévő lányt. Tagadhatatlanul vonzó lehetőség, hogy ő lehet az első, ő formálhatja a maga kedvére, de neki ehhez nem volt türelme.

– Neked is be kell látnod, kedves …

– Ella – suttogta a lány.

– Ella, nem téged kereslek.

– De én… én készültem…a próbára… – nyöszörögte Ella, miközben kis könnycsepp futott végig az arcán.

Ákos felnevetett, majd gyorsan rendelt két feketét az odalépő pincértől.

– Készültél? Mint az iskolában?
– Nem! Én ÚÚÚGY készültem…
– Hogy úgy? – kérdezte az egyre jobban szórakozó férfi.
– Jaj, hát ÚÚÚGY… tudod – jött az ideges válasz, s a lány a picit megficánkoltatta popsiját a széken.

Ákos felsóhajtott, ezt nem bírja nem kipróbálni. Megvárta, míg a fürge pincér újra elsiet, és elővett a kabátja zsebéből egy kis fadobozt. Ella habozva nyitotta ki. Három pingpong labdányi fémgolyót látott vékony lánccal összefűzve, mellettük egy kis doboz krémet.

Tétován pillantott a férfira.

– Menj és tedd fel szépen, Tudod… ODA – szólt Ákos, és hangosan felnevetett.

Ez a lány valami egészen édes volt. Senkit sem látott még, aki ennyire, és ennyi időn keresztül el tud pirulni. Kényelmesen kortyolgatta a keserű kávét, miközben várt. A lány kissé furcsán lépkedett, mikor felbukkant. A gésagolyókban lévő apró kis nyelvecskék odakoccantak a golyó falához, furcsa rezgést keltve. Egészen különleges érzés volt, kissé kényelmetlen is. Letette a dobozt a férfi elé, óvatosan, merev derékkal leült, de a kávéhoz nem nyúlt.

– A golyók természetesen vadonat újjak – súgta oda neki a férfi, miközben egy ötezrest dobott az asztalra a két kávéért. – Gyere, sétálunk egyet.

Első próba, gondolta Ákos, miközben a mellette sétáló nőt figyelte. Nincs szüksége érzéketlen nőre. Elsősorban szolgát akar, de vágyat is akar kelteni a meggyötört testben. A gésagolyók hamar kiderítik, ennek az igényének megfelel-e a lány. Pár perccel később elégedetten vette észre a jeleket. Ella a csípőjét finoman tekergetve lépdelt, ajkai elnyíltak, aprókat lélegzett. A szembejövő férfiak mind megfordultak utána, de ő észre sem vette, annyira lefoglalta az a furcsa érzés, ami elöntötte.

Ákosnak ennyi elég volt, leintett egy taxit, hogy minél előbb célba érjenek. Az autó egy luxus lakóház előtt állt meg. A több emeletes épületnek portása is volt, aki előzékenyen nyitott előttük ajtót, és egy pillantással sem mutatta, hogy furcsállná Ella jelenlétét ebben az elegáns környezetben.

– Balogh úr! Parancsoljon a kártyája – hajolt meg, és átadott egy kis lapocskát.

A lift hamar az épület legfelső emeletére repítette őket. Ella szájtátva bámészkodott, mikor kiléptek a puha szőnyeg borított folyosóra, melyen csak egy párnázott ajtó árválkodott. Ákos végighúzta a kártyát az érzékelőben, s már be is léptek a legcsodálatosabb lakásba, amit a lány valaha is látott. Még a belsejét lassan elöntő forróságról is megfeledkezett. A kis előtérből óriási nappali nyílt, földig érő ablakokkal, és olyan berendezéssel, amit eddig csak filmekben látott.

– Micsoda nő! – súgta, s valóban olyan volt, mintha abból a filmből másolták volna a szállodai szobát. Ákossal nem törődve körbejárt. A fürdőszobában terpeszkedő hatalmas fürdőkádat percekig csodálta, majd egy olyan ajtóra bukkant, amin nem tudott benyitni.

Ákos újra lehúzta a kártyát az újabb érzékelőn, és Ella előtt olyan látvány tárult fel, ahogy belépett, ami meglepett, kissé rémült kiáltást csalt az ajkára. A falakon szíjjak, ostorok lógtak, és olyan fa és bőr izék, aminek Ella még a nevét sem tudta. Közvetlenül mellettük kötelek, bilincsek hevertek a polcokon. A lány a szobában lévő tárgyak közül csak kettőnek tudta a nevét biztosra, az egyik egy nőgyógyászati szék volt, a másik egy deres. A többi fura holmit nem tudta megnevezni, de biztos volt benne, arra használatosak, hogy egy testet a kívánt pózban megtartsák. Levegő után kapkodott.

– Nos? Meggondoltad magad? – kérdezte kissé csalódottan a férfi.

– Ne… nem… Kezdjük… – rebegte a lány.

– Mit? – nevezett fel Ákos, majd kihúzta a reszkető nőt a „játszószobából”. – Arra már nem is vagy kíváncsi, te mit kapsz cserébe?

– Jaj, de… igen… hogyne – kapott észbe a lány. Ő most tulajdonképpen eladja a testét, és még csak meg sem kérdezi, hogy mit fed a bőkezű.

– Amíg velem vagy, ebben a lakásban fogsz élni… Esetleg ez gondot okoz? Nem? Helyes. A lakás teljes költségét én fizetem. Minden kitöltött hónap után kapsz 300 ezer forintot. A ruháidat én veszem… Ha a többi is olyan, mint ami rajtad van, akkor teljes ruhatárat kapsz. Amint látod, ez egy luxusépület. Van étterme, konditerme, uszodája. Az ételt bármikor felhozathatod, az étterem reggel 9-től van nyitva este 10-ig. Kapsz tőlem egy kártyát, amivel az épületben fizethetsz, máshol nem használható. A lakást bejárónő takarítja, kivéve a játszószobát, az a te feladatod. A hölgy bármit megvesz neked, amire csak szükséged van, csak írj neki egy listát. A szomszédban van egy kellemes bolt, számlát nyitottam, ott te is vásárolhatsz, de ha bármit megkívánsz, a portást is felhívhatod. Természetesen vannak határok, de úgy gondolom, magadtól is tudod, hogy ily módon nem tapsolhatsz el 100 ezreket. Elvárom, hogy mindig a szolgálatomra légy, de úgy gondolom, szükséged van némi komolyabb tevékenységre… Mond csak, mi a szakmád?

– Nekem nincs… érettségi előtt otthagytam a gimnáziumot a férjem kedvéért.

– Férjnél vagy? – mordult fel komoran Ákos.

– Elhagyott. Ezért kell ezt… Elhagyott.

– Beiratkozol egy középiskolába levelezőn, és befejezed az érettségit. Most nyári szünet van, keresek neked egy megfelelő iskolát. Ezenkívül egy angol tanfolyam sem árt. És hidd el, hathatós eszközeim vannak arra, hogy kiváló eredményeket érj el – simította végig Ella haját a férfi. Hirtelen megragadta a karját, és szinte kivonszolta a konyhába. Fogott egy széket, kifordította, s letelepedett rá.

– Vetkőzz – szólt. – Most szépen kiderítjük, alkalmas vagy-e munkára.

Kissé gúnyosan felnevetett, karjait a mellkasa előtt összefonva várt. Ella remegő kézzel gombolta kis szoknyáját, majd a blúznak látott neki, de az apró kis gombokkal meg kellett küzdenie. Mikor végre lehullott a könnyű kis anyag, Ákos még a vártnál is igézőbb kebleket pillantott meg. Néhány pillanat múlva a fekete csipkés melltartó is a földön landolt. A férfi elismerően nézte a szép, halovány bimbókat. A tétova ujjak most a bugyi körül matattak, végül az is lecsúszott a hosszú combokon.

– A harisnyatartót hagyd – állt fel Ákos. – Gyere ide, állj szépes terpeszbe, és hajolj a székbe. Támaszkodj le az alkarodra.

Ella szó nélkül teljesítette a parancsot. Gyönyörű, kerek feneke magasba került, s kitárult a fazonra nyírt punci is. Tökéletes, gondolta a férfi. Óvatosan megfogta a gésagolyókat összefűző láncot, és lassan húzni kezdte. A nő halkan nyöszörgött, ösztönösen összeszorította popsija félgömbjeit. Ákos hagyta visszacsúszni az éppen csak felbukkanó gömböt. Várt, míg játékszere rá nem jött, mit vár tőle. Egy nagy sóhajjal a fenék ellazult. A golyók egymás után bukkantak elő, amit Ella halk nyögdécselése kísért, ami éppen úgy lehetett a szégyen hangja, mit a gyönyöré. Ezt majd kiderítjük, gondolta a férfi, és a golyókat a szék mellé dobta. Mindenesetre, most mást fogunk csinálni. Az anál szex nem olyan nagy ördöngösség. Ha az elsőt élvezed, akkor a többi sem esik majd olyan nehezedre. Ha nem, akkor gyűlölni fogod. Majd ő tesz róla, hogy Ella remegve várja a popsinyílásba hatoló vesszejét, és a remegést a vágyódás okozza. A spanking mást tészta. Azt el kell viselni.

– Most kiderítjük, hogy viseled a fenekelést. Semmi extra. Bármikor szólhatsz, hogy hagyjam abba. Hívok neked taxit, és elmész. Ha maradni akarsz, a kezed lenn marad, a popsid fenn, nem nyúlkálsz hátra, és egy nemet sem akarok hallani. Ha kedved tartja, nyugodtan jajgass, csak a miénk az emelet, és még az is hangszigetelt.

Az utolsó hang sem halt még el, Ákos máris lecsapott a megfeszült hátsóra. Tenyere nagyot csattant bársonyos bőrön. Ella meglepetten felszisszent, majd sokáig csendben tűrte a pirosodó popsijára záporozó ütéseket. A férfi nem kímélte a tenyerét, hamarosan neki is éppen annyira sajgott a tenyere, mint a lánynak a popsija. Mikor a rugalmas félgömbök lángvörösen virítottak, komótosan kihúzta a nadrágjából a szíját. Kettéhajtotta, majd megrántotta. A csattanástól Ella összerándult, riadtan hátrapillantott, hogy megnézze, mi vár rá. A vastag szíj nem sok jóval kecsegtette, de nagyon gyorsan megtapasztalhatta, milyen érzés, mikor egy bőröv hasogatja a simogatáshoz szokott hátsóját. Égett, csípett, perzselt, ahogy lecsapott. Az ütés nyomán tűz áradt el a popsijában, aminek nem volt ideje kihunyni, mert már jött is a következő.

Ezt már igazán nem lehetett szó nélkül kibírni. Minden egyes csapás után panaszos nyögés hagyta el ajkait, amely egyre hangosabb lett. Végül, mikor a szíj egy rendkívül érzékenyre gyúlt területre csapódott, hangosan felsikoltott. Eddig igyekezett mozdulatlanul tartania magát, mert azt képzelte, a férfi ezt várja tőle, de most hatalmasat rándult. A félgömbök összeszorultak, ismét ellazultak. Ella megriszálta csípőjét, hátha ez segít egy kissé csillapítani a lángokat.

Ákos elbűvölve nézte vörösen izzó popó táncát. Várt egy kicsit, majd az eddigieknél jóval nagyobb erővel, s gyorsabban kezdte ütlegelni a feszes halmokat. A lány vonaglott panaszosan kiabált. Szívesen végigsimította volna kínlódó, égő félgömbjeit, de tartotta a számára előírt pózt. Csak egyre jobban felágaskodott, s egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát. Meg-megvonaglott, fejét felkapta, majd újra lehorgasztotta. Próbálta izmait megfeszítve tartani, hátha úgy kevésbé hasogató a fájdalom, de nem bírta sokáig. Újra ellazult, majd összerándult a záporozó ütések alatt.

A férfit felizgatta a látvány, s a vele járó hang. A szíj csattogása, Ella nyögései, sikolyai, a kitáruló, összezáródó popsi, amely már olyan vörös, és forró volt, hogy szinte felforralta maga körül a levegőt. A sima bőrt itt-ott kis hurkák tarkították, de egyik sem vészes, sehol sem repedt ki a bőr. Ákos igazán értette a dolgát, kevesen tudnak olyan kis kárral ennyire megszenvedtetni egy női hátsót, mint ő.

Eldobta a szíjat, és lassan egy konyhaszekrényhez ment. Hátat fordított a lánynak, aki kísértésbe esett, hogy gyorsan végigsimítsa fájdalmasan lüktető ülepét, de mégsem tette. Nem kapott rá engedélyt. Zihálva szedte a levegőt, és nem is tudta mit gondoljon. A gésagolyóknak hála eléggé fel volt izgulva, mikor a fenyítése elkezdődött, s a tenyeresek egy idő után inkább izgatták, mint fájtak neki. De a szíj kemény volt, néha alig tudta megállni, hogy kegyelemért ne könyörögjön. De most, mikor szünetelt a fenekelés, a popsiját izzító tűz lassan elterjedt az egész testében, s puncijában olyan feszítő érzést keltett, mit mikor már alig várta, hogy beléhatoljon egy kemény dákó.

Figyelte a férfit, ahogy a kezébe vesz egy fakanalat, s nagyot nyelt. Nem tudta eldönteni, hogy akarja-e a folytatást, vagy sem. Azt pedig végképp nem tudta, hogy akkor is így izzana-e a teste, ha előtte nem kell felhelyeznie a golyókat.

Sok ideje nem volt ezen tűnődni, mert a fakanál feje már csattant is magasba tartott fenekén. Egészen más érzés volt, mint a szíj. Intenzívebb, fájdalmasabb, jobban egy helyre koncentrált. Ákos hármat- hármat ütött ugyanoda, és az ütések egyre erősödtek. A sorozat utolsó darabját Ella mindig hangos kiáltással, összeszorította popsival fogadta. Az új sorozat első ütését mindig az ellazult halmokra kapta. Próbálta húzni az időt, és sokáig összeszorítani a halmokat, de hamar rájött, hogy akkor az első ütés éppen olyan erős, mint az utolsó. A feneke érzése szerint duplájára dagadt, a bőr fájdalmasan feszült rajta. Minden ütésnél azt várta, mikor fog felrobbanni.

Kis szünet következett. Ákos elégedetten nézegette a remegő popót. Megfordította a fakanalat, a nyelével végigsimította parázsló gömbölyűséget. Óvatosan nekinyomta a tiltakozva engedő popsinyílásnak. A nő megfeszült, hirtelen erős remegés futott végig a testén, s nagyot nyögött. A férfi várt, míg a test lassan ellazult. Ella láthatóan megadta magát, sőt popsiját még egy kicsit feljebb, s kijjebb is nyomta.

– Utolsó tíz – szólt rekedten a férfi, majd a fakanál nyelével alaposan ráhúzott a felé tolt hátsóra. A lány olyan hangosan sikoltott fel, hogy az következő egy órában csak rekedten tudott megszólalni. A fakanál másodpercenként újította meg a kihunyni amúgy sem akaró tüzet a kíntáncot járó popóban. Végtelen hosszú időnek tetszett, míg végül meghallotta:

– Tíz!

Nem mert felegyenesedni, de Ákos megfogta a karját, és segített neki visszanyerni az egyensúlyát.

– Simítsd végig nyugodtan – szólt, s jó példát mutatva, gyengéden magához húzta a nőt, két tenyerét rászorította a forróságot sugárzó rugalmas gömbökre. Pár pillanat múlva hátralépett, megfordította Ellát, és figyelte, ahogy a lány gyengéden simogatja, gyúrja magát. Kis sóhajjal igazított mereven ágaskodó tagján, de úgy döntött, ennek most még nincs az ideje. Ha ezt a lányt választja, kénytelen lesz némi türelmet mutatni. Ez a fenekelés igen kemény volt, s Ella nagyon jól viselte. A következő néhány majd nem lesz ennyire intenzív. Inkább majd a pozíciókkal játszadoznak, és persze azzal izgató, szűk kis bejárattal.

Már amennyiben a lány marad.

Elővette a zsebéből az ajtónyitó kártyát, és letette az étkezőasztalra. Várt. Ella szeme tágra nyílt, mintha habozott volna egy pillanatra, de végül elvette.

– Adok neked három napot, hogy beköltözz. Addig nem kereslek. Utána elviszlek majd ruhákat vásárolni. Valószínűleg tartom, hogy a mostani ruhatárad a kukában végzi majd – mondta Ákos az ajtó felé lépkedve. Mielőtt kilépett volna a lakásból, könnyedén magához szorította játékbabáját, apró csókot lehelt a szájára, és a fülébe súgta:

– Mielőtt elindulunk felvásárolni neked Pest legszebb, legdrágább ruháit, ötvenet fogok a legvastagabb szíjammal a seggedre vágni. Azt akarom, hogy lángolva lüktessen, miközben a ruhákat próbálod. És néhány egészen szűk farmert is kapsz majd.

Azzal kilépett az ajtón, s három teljes napra magára hagyta Ellát, akinek ez az idő bőven elég volt arra, hogy rájöjjön, a helyzet amibe került, nincs is annyira ellenére.
     

2013. április 10.

Bankszolga




Bankszolga

Szerző: Duresz


A Generációk című novellából megismert
Anna története folytatódik az alábbi írásban.

A lány, az iskolát elvégezve, vidékről felkerült a fővárosba és egy kisebb bankfiókban talált munkát magának. Több körös interjúsorozaton vett részt, és végül a leendő főnöknő – aki egyébként nagyon szimpatikusnak tűnt – őt választotta ki a pozícióra. Természetesen a munkához többféle tanfolyamot el kellett végeznie, ezeket a cég székhelyén, a központban bonyolították le. Anna csak hetente két, vagy három alkalommal járt ki a leendő szolgálati helyére, hogy mégis lássa, mint kell kezdeni az ügyfelekkel, illetve, hogy fokozatosan betanulja a feladatokat. Imádott sportolni, így kereste a lehetőségeket a bankfiók környékén, főnöknője, Andrea – akivel egyébként akkor még úgy tűnt, jó kapcsolatot alakított ki – pedig meginvitálta arra az aerobic edzésre, amin ő maga is részt szokott venni. Anna persze örült a lehetőségnek, és egyik reggel, munka előtt, már ott is volt a teremnél.

Ahogy a tréning előtt öltöztek át, Andrea tekintete akarva–akaratlanul is Anna szép, kerek, tanga bugyiba bújtatott fenekére tévedt. Igazából nem is a formáján akadt meg a tekintete, hanem a fenekén itt–ott fehéredő hegeken.

– Bocsi… de veled meg mi történt? – kérdezte Annától

– Mármint, mire gondolsz? – kérdezett vissza a lány.

– Hát, a fenekedre… mitől olyan heges?

– Ja… Hát tudod, mondtam az interjún, hogy vidéken nőttem fel. A család gyakorlatilag egy nagy gazdaságot működtet, ebből élnek. Nekem is kellett persze dolgoznom, és hát a nagyanyám – aki amúgy börtönőr volt korábban – vaskézzel irányította a dolgokat és ha valami probléma volt, hát büntetett. Ezek a hegek pálcától származnak.

– Megvert?

– Igen, volt rá példa. Ööööö, figyu, nem hoztam cipőt… – igyekezett elterelni a szót Anna – szerinted lehet mezítláb edzeni?

– Hát, ha bírod biztosan.

– Ezzel nincs gond, szeretek mezítláb lenni, ezt is vidékről hoztam.

A témáról nem beszélgettek többet, Andrea sem hozta szóba, de azért gondosan elraktározta a nem mindennapi információt.

Anna közben megcsinálta a tanfolyamokat és immár aktívan dolgozott a bankfiókban, a főnöknővel viszont egyre távolabb kerültek egymástól, Andrea elég nehéz természete és hangulatfüggő tulajdonságai miatt. A főnöknő senkit nem kímélt, gyakorlatilag mindenki utálta a bankfiókban, de Annát kiemelt figyelemmel kezelte. Nagyon nehezen bírta megemészteni, hogy a fiatal, egyébként nagyon tevékeny lányt minden férfi megnézi, és kedvessége, segítőkészsége miatt szeretik az ügyfelek. Ő, a 40–es évei elején járó, átlagos nő nagyon nehezen fogadta el ezt a helyzetet. Minden hibájáért igyekezett kegyetlenül lehordani Annát, akár az ügyfelek előtt is. Ha más, távolabb levő bankfiókokba kértek helyettesítést, általában Annát küldte el, nem különösebben izgatva magát azon, hogy a lánynak mindezért mennyit kell utaznia. Egy alkalommal úgy ítélte meg, hogy a lány gyűrött blúzban jött és blézerben dolgoztatta vele végig a napot, a kb. 25 fokra felfűtött irodában. Máskor Anna csizmájával volt a gondja. A lány – télvíz lévén – motoros jellegű térdcsizmában jött dolgozni, amihez kék harisnyát húzott.

Andrea, mikor meglátta, már azonnal tudta, hogy mi lesz az aznapi ötlete:

– Hát ezt meg hogy képzeled, hogy így jössz dolgozni?

– De hát korábban is jöttem már be ebben az öltözetben és nem volt vele semmi gondod.

– Biztos nem vettem észre. Így akkor sem maradhatsz.

– De akkor mit csináljak?

– Egyszerű: leveszed a csizmát és a harisnyát és úgy dolgozol. Vagy hazaküldelek, és igazolatlan távollétet kapsz. Aztán fegyelmit, stb.

– Tényleg azt akarod, hogy mezítláb dolgozzak?

– Azt! Te magad mondtad, szeretsz úgy lenni, és vidéken is úgy dolgoztál.

– De az a földeken volt… nem ügyfelek előtt. Hogy veszi már ki magát?

– Úgyis szeretik bámulni a seggedet, meg a lábaidat, legalább lesz egy jó napjuk. Te meg legközelebb átgondolod, hogyan kell dolgozni jönni.

Anna tehát aznap mezítláb dolgozott, és igen megalázónak érezte, hogy ezzel ki kell tennie magát az őt folyamatosan vizslató szempároknak. Nagyon elege volt a főnöknőjéből, ugyanakkor a szerződés, amit aláírt, igen komolyan szabályozta, hogy legkorábban egy év múlva mondhat fel, így nem sok lehetősége volt, csak tűrni.

Andrea a csizmás eset után egy darabig elégedett volt magával, de úgy érezte, még mindig nem tett eleget, akart egy igazi kegyelemdöfést adni ennek a lánynak, erkölcsileg és esetleg fizikailag is megsemmisíteni őt. De mit tudna tenni? Természetesen nem tépheti meg csak úgy, illetve akárhogy is nézzük, a sportos, 20–as éveiben járó Anna erősebb volt nála, ez tehát nem járható út. Na, de akkor mi legyen? Ezek a gondolatok jártak a fejében késő este, otthonában, mikor a szeme a TV–re tévedt, amiben éppen egy régi filmet, a Tankot adtak, egy sheriff pedig éppen szíjjal fenekelt egy fiatal lányt. Ez az! Megvan! Hát maga Anna mesélte el neki, hogy a nagyanyja régebben vesszővel fenyítette, ha nem végezte jól a munkáját! Remek! Már csak meg kell várni, míg hibázik! Ez pedig mindenkivel előfordul, főleg, ha számára alig ismert terepre téved…

Másnap neki is látott a terve megvalósításának, beültette a lányt a befektetésekkel foglalkozó ablakhoz, erről Annának csak a múlt hét során lett meg a vizsgája, nem is dolgozott benne semmit. Három napon át nem volt komolyabb ügyfél, aki szerződést kötött volna, csak érdeklődők. Aztán a negyedik napon végre érkezett valaki, aki értékpapírszámlát nyitott és befektetési jegyeket vásárolt. Andrea a nap végén tüzetesen átnézte Anna munkáját, és meg is találta benne a hibát. Ráadásul olyat, ami tényleg elég nagy gond, bár hozzátartozik, hogy a lány először csinálta, ő pedig nem volt hajlandó benne segíteni neki. Szólt is neki azonnal, hogy zárás után még maradjon ott, mert feltétlenül beszélnie akar vele.

Anna biztos volt benne, hogy megint egy leszúrás fog következni, próbálta lazán venni a dolgot, de azért kemény görcsben volt a gyomra.

– Nos, ezt megint jól elrontottad. Nem töltettél ki egy nyilatkozatot az ügyféllel, ráadásul az egyik papírra rossz számlaszámot vezettél fel. Mit gondolsz, mi jár ezért?

– Először csináltam ezt, kértem, hogy segíts…

– Ide figyelj, te falusi liba! Itt nem így mennek a dolgok. Voltál tanfolyamon, tudnod kellene! Sajnálom!

– Hát, akkor rúgjál ki! Egyszerűbb, mint elviselni a folyamatos szemétkedéseidet! – váltott hangnemet Anna.

– Tényleg? Elolvastad alaposan a szerződésedet? – mondta Andrea, majd Anna elé tolt egy papírt, néhány kiemeléssel.

Az irat egyértelműen fogalmazott: amennyiben Anna egy éven belül kilép, vagy elbocsájtják, vissza kell fizetnie a tanfolyamok árát, illetve egy évig nem mehet el más bankhoz dolgozni. Tehát gyakorlatilag sarokba volt szorítva.

– Vissza tudod fizetni a pénzt, vagy nem? Vagy kérsz a börtönőr nagyanyádtól?

– Nem kérek tőle semmit. Mit tudunk tenni?

– Hát, ha már a nagyanyádat megemlítettük… Csak azt akarom tenni veled, amit ő is csinált.

– Mármint?

– Egy kiadós verés, se több, se kevesebb!

– Micsoda? Mivel, hogyan, mikor?

– Most azonnal! Nézd csak, micsoda eszközöm van hozzá!

Andrea elővett és kihúzott egy antennaszerű, hosszú, teleszkópos fémpálcát.

– Ez tökéletes lesz a célra! Mindjárt visszajövök, el kell intéznem egy telefont! Mire megjövök, alulról teljesen meztelen legyél!

Anna egyedül maradt, vett néhány mély levegőt, nem tudta, mitévő legyen. Simán megléphetne és kérhetne pénzt a családjától, hogy visszafizesse a tanfolyam árát. A másik oldalról pedig… imádta, ha megverik, sőt, erre tudott leginkább kielégülni. Mindegy volt, hogy ki csinálja, az anyja, a nagyanyja, vagy esetleg egy pasi… nem érdekelte, a lényeg az volt, hogy megvesszőzzék a hátsóját. Emellett, mióta egyedül lakott a fővárosban, erre nem került sor, hiszen magának nem tudta csinálni, akárkiben pedig nem bízott meg. A helyzet most elég extrém volt és kapóra is jött neki. Kibújt a cipőjéből, levette a harisnyáját, a szoknyáját, majd a bugyiját is, és így várta Andreát.

– Na, itt is vagyok! Úgy látom, akkor maradunk a testi fenyítésnél! Nagyon helyes!

Andrea nem sokat teketóriázott, belemarkolt Anna hajába, lenyomta a fejét a legközelebbi íróasztalra, majd felhajtotta a lány blúzát, biztos, ami biztos, nehogy bezavarjon a képbe.  Lassan kihúzta a fémpálcát, majd hozzálátott a veréshez. Amennyi erőt csak tudott, beleadott az ütésekbe, Anna viszont az első néhány után még meg sem nyekkent.

– Látom, nagyon hozzászoktál…

– Bírom a verést! – suttogta Anna.

A főnöknő tovább ütötte őt, időnként elmerengett a pálca által hagyott piros, esetenként véres csíkokon. Anna úgy a tizenkettedik csapás után már felnyögött, de nem sírt, sőt, furcsa módon mintha még élvezte volna is a verést.

Igen, Anna határozottan élvezte. Az elején még fájtak a csapások, de aztán, úgy az ötödik–hatodik után már jött az a kellemesen bizsergő érzés, ahogy benedvesedett a puncija, és egyre jobban élvezte az ütéseket, noha kemények voltak és fájtak is. A tizenkettedik után már nehezen tudta türtőztetni magát, felnyögött és az újabb és újabb csapásokat egyre nagyobb hanggal kísérte, ahogy fokozatosan közelebb került ahhoz, hogy elélvezzen.

Andrea nem igazán erre számított, hiszen azt hitte, a lány sírni fog, könyörögni neki, hogy hagyja abba, ehelyett csak furcsa nyögések jöttek tőle. Karja egyre inkább elfáradt, egy ponton pedig – kb. a 23. ütés után – meg is állt. Ekkor furcsa dolog történt: Anna felnézett az asztalról és a következőt suttogta neki:

– Ne hagyd abba, kérlek!

A főnöknő teljesen ledermedt, nem tudta hova tenni ezt a kérést. A nyögések így is furcsák voltak neki, de ezzel a kéréssel már összeállt a kép: ez a nő élvezi, ha verik! Most mit tehetne? Ebben az esetben a legjobb lenne, ha leállna, hiszen ezzel gyötörné leginkább. De egyszerűen élvezte, hogy ütheti. Rövid gondolkodás után, újult erővel kezdte újra a pálcázást.

– Nesze! Ez kell neked, rohadt kurva?

Anna szinte nem is hallotta, mit mond neki a főnöknője, már a fellegekben járt, puncija izzott, mellbimbói majd szétrobbantak, immár sikoltozott, egyre jobban vonaglott az asztalon, majd egyszer a földre vetette magát, összegörnyedt, oldalra, majd szétvetette magát és sikoltva elélvezett.  

Andrea teljesen megkövülten állt, nem tudta hirtelen, hogy mit csináljon. Természetesen nem ez volt a célja a veréssel, büntetni akart, ez a csaj viszont láthatóan élvezte az egészet. Dühében még egyszer nekiesett a pálcával, ütötte, ahol érte, a hátát, a fejét, a kezét, a lábait, aztán elhajította az eszközt és leült az egyik asztalra.

Anna, miután látta, hogy a főnöknő lenyugodott, felállt a padlóról. Andrea végignézett rajta, és maga is megijedt a látványtól. A lány feneke piros volt, tele friss, sok helyütt véres sebekkel, de a vádliján, a karján is voltak hasonló sérülések.

– Ez most mi volt? – kérdezte Andrea Annától

– Hát, nem mondtam el neked mindent, de szerintem megérted. Élvezem, ha vernek… Erre néhány évvel ezelőtt jöttem rá, mikor a nagyanyám megpálcázott. Elég régen volt részem ebben az élményben, így pont kapóra jött, amit csináltál. De ne aggódj: azért a büntetés is megvolt. Akármennyire élveztem, ez borzasztó fájdalmakkal jár. Nem is most, hanem később, és főleg holnap, mikor ezen kell ülnöm egész nap.

– Most kicsit én is megijedtem. Azt írták valahol, hogy 25–nél többet ne üssünk, mert annak már nyoma marad, és komoly hatása lehet. Én megszámoltam, 36–ot ütöttem rád, plusz amit a végén kaptál.

– A nagyanyám volt, hogy ötvenet is rávágott az anyámra, mikor fiatal volt. Másnap meg ugyanúgy ment a földekre dolgozni. Szóval, talán nem lesz gond!

Elköszöntek egymástól, Anna kicsit lassan, kicsit fájdalmasan, de hazaért lakásába. Otthon pucérra vetkőzött és végignézett magán. A feneke tényleg borzalmas állapotban volt, emellett – átszakítva a blúzát – Andrea pálcája a hátát is eltalálta három helyen, de a bal vádliján és a karján is éktelenkedett egy–egy csík, illetve a feje hátsó részén is érezte, hogy ütés érte. Hason, borogatással a fenekén aludt el.

Reggel felébredt, ismét végignézte a testét a tükörben, majd önkielégítést végzett a látványra. Aztán felöltözött és elment dolgozni, az ülés természetesen nagyon nehezére esett, viszont olyan ruhákat vett fel, amik takarták a sérüléseit. Andrea persze nem csesztette, sőt, kerülte a vele való találkozást.

Eltelt néhány hét, Anna sérülései pedig begyógyultak annyira, hogy már el tudott menni aerobic edzésre is. Egy gondolat viszont egyre inkább piszkálta, főleg ahogy látta, hogy a főnöknője – aki edzésen és az öltözőben is nagy ívben elkerülte őt – néha lopva vizslatja a fenekét.

Egyik nap, edzés után megvárta és elé állt a főnöknőnek.
– Andrea, beszélhetnénk?

– Miről…?

– Hát… arról… Szeretném… ismét.

– Nem, az nem menne ismét. Így is gyötört a lelkiismeret, mikor láttam, hogy mennyire szenvedsz az utána levő napokban.

– Elhiszem… de ezzel jót csinálsz nekem.

– Akkor sem megy…

– És ha egy kevésbé látványos megoldásom van?

– Tessék?

– Figyelj, a nagyanyám igazi specialitása a talpverés volt. Nagyon fájdalmas tud lenni, de nem hagy sok látványos nyomot, és én ugyanúgy élvezem.

– De az is fáj…

– Na jó, akkor mi lenne, ha… visszakapnád a büntetést.

– Micsoda?

– Persze, nem a fenekedre. Te is a talpadra… Így megnyugodna a lelked is.

– Na jó, ezt még átgondolom. De te megkaphatod, ha ennyire szeretnéd. Mikor, hol?

– Mondjuk holnap munka után, az irodában?

– Legyen!

– Oké, hozd a fém eszközödet!

Andrea az elkövetkező kb. két napban sokat gondolkodott rajta, szeretné–e ezt, vagy nem. Még akkor sem tudta igazán, mikor az aktuális napon bezárták az irodát és ketten maradtak Annával. A lány rá mosolygott és elkezdett levetkőzni.

– Most tök pucér leszek. Feltérdelek erre a székre, a talpaim feléd fognak nézni. Semmi más dolgod nincsen, csak pontosan célozni és ütni. Néha variáld az oldalakat, mert ha balról ütöd a jobb talpamat, akkor a bal alig kap találatot. És fordítva is igaz.

Anna úgy tett, ahogy mondta, feltérdelt a székre és mosolyogva várta a verést. Andrea kihúzta a pálcát, odalépett a lányhoz és végighúzta az ujját a talpán.

– Jó kis edzett bőr!

– Ne aggódj, attól még fájni fog!

– Rendben!

Andrea gondosan célzott, erős ütéseket vitt a lány talpára, és minden harmadik után pozíciót cserélt. Anna ugyanúgy, mint előző alkalommal, ezúttal sem reagált eleinte, aztán megint elkezdődtek a halk nyögések. Talpát néha megrázta, visszafeszítette, láthatóan fájt neki a verés, és itt is kezdtek megjelenni a piros csíkok. A főnöknő csak ütötte és ütötte a lábakat, Anna pedig egyre hangosabban nyögdécselt, egy idő után pedig már halkan sikoltozott, majd egyszer lepattant a székről, a hátára fordult a padlón, benyúlt a puncijába és 4–5 mozdulat után el is élvezett.

– Oh, hát ez jó volt! – kiáltott fel nevetve.

– Akkor most mi legyen?

– Hát mi? Akarod te is?

– Nem tudom…

– Tudod, mit? Kezdjük el, aztán meglátjuk. Vedd le a cipőd, a harisnyádat… és a bugyidat is, ha gondolod.

Andrea szó nélkül megtett mindent, majd feltérdelt a székre. Anna felkapta a pálcát, majd odalépett hozzá.

– Akkor kezdjük. Felém nézzenek a talpaid. Nem fogok nagyokat ütni.

És Anna elkezdte. Valóban nem ütött nagyokat, Andrea viszont ezeket is megérezte. Halkan nyögött fel minden ütés után. A talpain keresztül az idegrendszerébe hatoltak az ütések, itt nem is a külszínen, inkább az egész testben okozott fájdalom volt jelentős. Egyáltalán nem élvezte a dolgot. Anna tíz után abbahagyta.

– Nos, mit érzel?

– Semmit igazából. Szerintem hagyjuk abba. Sokkal izgatóbb volt, mikor vertelek és láttam a sérüléseket…

– Komolyan?

– Igen… Azt tényleg élveztem. A rabszolgám voltál.

Anna Andrea kezébe adta a pálcát.

– Akkor hadd legyek ismét az!

A főnöknő átvette az eszközt és megszólalt:

– Csókolj lábat! Azért, amit tettél vele!

Anna letérdelt, megcsókolta Andrea lábfejét, majd megnyalta a lábujjait, a végén pedig a talpát is.

– Most pedig térdelj fel a székre!

A lány engedelmeskedett, a Főnöknő pedig ütni kezdte. A fenekét, a hátát, ahol érte, és közben érezte, hogy benedvesedik. Kb. 12 ütés után végignézett a lány sebes testén, majd eldobta a pálcát és nekiállta csókolgatni a pucér alkalmazottat. Anna egy idő után megfordult, legombolta Andrea blúzát, a melleit csókolgatta, ujjaival pedig benyúlt a főnöknő nedves puncijába.

Ebben a helyzetben találtak rájuk a könyvvizsgálók, akiknek az igazgatóság csak éjjel adott lehetőséget dolgozni, hiszen a napközbeni munkát nagyban lassították volna. Az ügyet sikerült eltussolni, Andreát áthelyezték a központba, egy középvezetői posztra, Anna pedig szintén egy másik bankfiókban kapott állást.