Fáradtan lépett be üres lakásába,
és egy kicsit szomorúan gondolt arra, hogy ismét egy magányos este elé néz.
Néha elgondolkozott azon, hogy miért nem tud egy igazán komoly kapcsolatot
kialakítani, hiszen kritikus szemmel nézve is csinosnak volt mondható. Néhány
napja töltötte be a 25. évét, és eddig csak egyetlen komolyabb
"udvarlója" volt. A kudarcainak okát mindig azzal magyarázta meg
magának, hogy nem elég szép, és még a legtitkosabb gondolataiban is elutasította
azt, hogy esetleg nem az alakjával, hanem a viselkedésével volna probléma.
Édesanyja kislánykorában meghalt és a nagyon okos, intelligens leány szinte
egyedül maradt. Védekezésül egy vastag falat vont maga köré, és egyre inkább önzőbb,
gőgösebb lett. Kiváló eredménnyel végezte el az iskoláit és bár lett volna
lehetősége máshol is elhelyezkedni, ahol jóval többet keresett volna, mégis
inkább a tanári pályát választotta. Pár éves tanári múlttal a háta mögött sikerrel
pályázta meg egy jó hírű lányiskola igazgatói posztját. Kicsit meglepte, mikor
értesítették, hogy övé az állás. Most úgy érezte, hogy a neki megfelelő helyre
került. Az iskola hagyományosan híres volt a szigorúságáról és keménységéről.
Vetkőzni kezdett. Bár tényleg
fárasztó nap volt mögötte, de azért a ruháit pedánsan összehajtogatta. Bugyiban
és melltartóban ment a fürdőszobába, és fehérneműit egyből a szennyes közzé
rakta. Meztelenül egy pillanatra megállt a tükör előtt. Egy 180 magas, vöröses
hajú, mosolytalan fiatal lány nézett vissza rá. Kicsit vékony a teste,
állapította meg kritikusan, és a mellei is elég kicsik, de azért a feneke az
szép. Félig megfordult a tükör előtt és egyik kezével lágyan végigsimított a
feszes gömbölyűségen. Egy kis remegés villant át az ágyékán. Gyorsan
megnyitotta a csapot és élvezettel állt be a zuhany alá. A forró víz alatt
igyekezett megszabadulni minden gondtól, ami egész nap rászakadt. Bár az igaz,
hogy voltak kellemesebb percek is, gondolta magában egy kicsit elmosolyodva.
Például amikor ellátta annak a szemtelen Kate Barrow-nak a baját. A gondolat
emlékére ismét bizsergést érzett a combjai között. Most már nem bírta tovább és
kénytelen volt kezével beletúrni dús bozontjába. Ujjaival egy kicsit széthúzta
a szeméremajkait és közben ismét látta maga előtt a kis Kate remegő popsiját.
Az iskolájában engedélyezett volt
a testi fenyítés, de igazság szerint elég ritkán került rá sor. Persze az
elengedhetetlen volt, hogy időnként ki ne osszanak néhány tenyerest a vonalzóval,
de a tanulólányok is tisztában voltak vele, hogy meddig mehetnek el. Pár napja
az egyik osztályteremben égve maradt a lámpa az oktatás után, és mikor bement
leoltani, egy papírlapot látott meg az egyik padon. Először rögtön a szemetesbe
akarta dobni, hiszen első a rend, de hirtelen meglátta a nevét rajta. Két lánynak
az óra alatti levelezését tartotta a kezében. Természetesen a fiúkról volt szó,
az egyikük azzal dicsekedett, hogy az egyik srác benyúlt a bugyijába. Ez már
magában felbosszantotta, hiszen szerinte a 16 éves lányok még ráérnek ilyen
dolgokkal foglalkozni, de a következő sorok alaposan mellbe vágták. Az egyikük
azt írta, hogy szerinte Ő még szűz. A válasz ha lehet még sértőbb volt. Még
most is tisztán kirajzolódtak a szemei előtt a kislányos, kacskaringó betűk:
"Fogadjunk, hogy Ann Temple egy frigid, száraz kóró!" Pár pillanatig
teljesen ledöbbent. Kiviharzott az osztályból és másnap rögtön nyomozni
kezdett. Szerencséje is volt, hiszen az a tanárnő, aki előző nap az utolsó órát
tartotta emlékezett rá, ki küldözgetett levelet.
Nemsokára az irodájában állt a két
bűnös: Kate Barrow és Ellen Darkman. Kate szülei szegények voltak, ellenben
Darkmanékkal, akik a város előkelőségeihez tartoztak. A két lány nem tagadta a
levelezést, és Ann nagy bosszúságára az írásminta az bizonyította, hogy a
"száraz kóró" Ellen műve volt. Tudta, hogy nem büntetheti meg igazán
a Darkman lányt, ezért úgy tett, mintha a rá vonatkozó rész volna a kisebb bűn. Így Ellennel csak a kezeit nyújtatta előre, és nagy műgonddal hármat-hármat
vágott mindkét tenyerébe. Ezzel még nem haragította magára a nemes Darkman
famíliát, bár annyi elégtételt azért szerzett magának, hogy nem a vastagabb
vonalzóval, hanem a nádpálcával mérte ki a büntetést és jóval erősebbeket ütött
a szokásosnál. Elégedetten nézte a három-három vörös csíkot és a síró Ellen-re
még kirótt egy elég kemény másolási feladatot is. Ezután kiküldte a
megbüntetett lányt és minden felgyülemlett haragjával a megszeppent Kate felé
fordult.
A levélben Kate dicsekedett azzal,
hogy egy fiú a bugyijában nyúlkált, így ezt hozta fel indokul, amiért keményen
meg fogja büntetni. Az irodájában még ott volt úgynevezett "büntetőpad",
amelyet régebben gyakran használtak. Azt mondta Kate-nek, hogy álljon a pad
mellé és a felső testével hasaljon rá. Néhány mozdulattal leszíjazta a
meglepett lány kezeit és derekát. Felhajtotta az egyenszoknyáját és meglepődve
vette észre, hogy alatta nem a szokásos sötétkék egyenbugyi található, hanem
egy finom, csipkés alsónemű. Egy mozdulattal a bokájáig rántotta le a
leheletnyi fehérneműt. Bár mérges volt, de azért nem akarta áthágni a szabályokat,
amelyek egyszerre csak egy tucat fenekest engedélyeztek, és csak a bugyiba
bujtatott popsit lehetett elverni. Ann azzal nyugtatta meg magát, hogy a
szabályban a szokásos iskolai alsóneműről van szó, és Kate maga teremtette meg
az alkalmat azzal, hogy nem megfelelően öltözködött, és így a pucér seggére
kapja büntetést. Felemelte a kezét és a következő pillanatban a nádpálca
lecsapott a megfeszült bőrre.
Az első hat ütést még mérgéből
adta, szemei előtt nem is a vonagló lánypopót látta, hanem az utálatos sorokat
a levélből. A hatodik csapás után hirtelen kitisztult az agya és haragjának
nagy része elpárolgott. Most vette csak észre, hogy eddig teljes erejéből
csépelte a feszesen feszülő, hófehér feneket. És csak most hallott meg a
megkínzott lány jajgatását. Egy pillanatra megállt a büntetésben, és jobban
megnézte az előtte fekvő fiatal lányt. Kate amennyire csak a szíjak engedték
megpróbált kitérni a következő ütés elöl és feneke érdekes táncot járt, ahogy
hol megfeszült, hol egy kicsit jobbra, vagy balra elmozdult. Időnként kivillant
puncijának selymes vágata is, és furcsa módon, a tanárnő nagyon érzékinek
találta a látványt. Két dolog ragadta meg a figyelmét. Először az, hogy az
egyik ütése túlságosan is erősre sikeredett és szinte kicsattant a lány finom
bőre. Másodszor pedig... Nos, igen. A kikötözött lány combja között valamilyen
folyadék csordogált le. Egyszerűbben mondva, Kate Barrow bepisilt a büntetés
alatt.
És a mindig magabiztos és
megközelíthetetlen igazgatónő hirtelen érzéki nővé alakult át. Letette a pálcát
és egy zsebkendővel lágyan letörölgette a vizelet nyomait a lány combjairól. Keze
simogatva becsúszott a combok közé és megtisztította a nedves puncit is. Közben
megnyugtatóan beszélt a lekötözött lányhoz, hogy mindezt az ő érdekében
csinálja, hiszen Kate még egy tapasztalatlan kislány, akit a fiúk könnyen bajba
sodorhatnak és sokkal jobb, most ez a kis fájdalom, mint később egy komolyabb
gond. A fájdalom, amely majd jusson mindig eszébe, ha a puncija vágyakozik egy
fiúkéz után. Kate lassan megnyugodott és érzéseiben a fájdalmat elnyomta az
igazgatónő keze által keletkezett vágy. Kate már azt gondolta, hogy ennyivel
megúszta a dolgot, de Ann Temple nem lett volna önmaga, ha most elengedi a bűnöst.
Újra felvette a vékony nádpálcát és folytatta a fenyítést. Most viszont már
teljesen a büntetésre tudott koncentrálni, és teljesen kontrollálta ütései
erejét és irányát. Utólag összehasonlítva Kate bevallotta magának, hogy a
második sorozat már feleannyira sem fájt, mint az első, de a padon fekve ez
kevés vigaszt nyújtott. Az igazgatónő izgatottan nézte az ütések után
megránduló lánysegget, ahogy először Kate önkéntelenül is összeszorította a
farpofáit, majd pár másodperc múlva egy kicsit megemelkedve megpróbálta hátra
nyomni, és ezáltal a két félgömb eltávolodott egymástól. A tizenkettedik ütés
után kiszabadította az elvert seggű lányt és a sarokba térdeltette, ahol még
egy óráig gyönyörködött a csíkosra vesszőzött testrészben. Mielőtt végleg
elengedte volna a lányt még lediktált egy pár soros idézetet a bibliából, és
kiadta, hogy másnapra ötszázszor másolja le.
A zuhany alatt hangos kiáltással
élvezett el a komoly igazgatónő az emlékek, és fürge ujjai hatására. Mialatt
szárazra dörzsölte magát, arra gondolt, milyen kár, hogy ez nem fordul elő gyakrabban.
Tiszta fehérneműt vett és egy márkás szabadidőruhában leült a tévé elé. Alig helyezkedett
el, mikor hirtelen megszólalt az ajtócsengő. Egy kicsit meglepte a dolog,
hiszen általában nem szokta senki sem meglátogatni, és arra gondolt, biztosan
valamilyen ügynök lesz a váratlan betolakodó. Morcos arccal nyitotta ki az
ajtót, és hirtelen szemben találta magát a legszebb férfival, akit eddig
látott. Bár nem volt ő sem alacsony, de a férfi még egy jó félfejjel magasabb
volt. Izmai feszültek a vékony kabátja alatt és Ann rögtön arra gondolt, vajon
milyen lehet vele az ágyban.
- Ann Temple? - kérdezte a férfi
mély hangon.
- Igen, én vagyok - felelte a nő.
- Kihez van szerencsém?
A férfi egyik karjával félretolta
a meglepett igazgatónőt és szótlanul besétált mellette a szobába. A nő hirtelen
meg sem tudott szólalni, de lassan visszanyerte jelenlétét és kezdett méregbe
gurulni. Mit képzel ez a faragatlan tuskó? Csak így betörtet egy idegen
lakásba, és még csak nem is köszön! Becsapta az ajtót és a férfi után ment.
Megállt előtte és mutatóujját a látogatójának széles mellkasának szegezte.
- Ki a fene maga? - kérdezte
fenyegető hangon. - Mit képzel, hogy hol van? Nem tanították meg rendesen
viselkedni az iskolában?
A férfi arca megrándult, látszott
rajta, hogy megpróbál uralkodni magán. Lassú mozdulattal levette a kabátját és
az egyik fotelra dobta.
- Peter Barrow a nevem - szólalt
meg végül -, és azt hiszem, nekünk van egy kis megbeszélnivalónk, Miss Temple.
Ann majdnem eltátotta a száját
újabb meglepetésében. Erre igazán nem számított! Az elnáspángolt Kate papája,
személyesen! Most már kezdte érteni, hogy miért olyan mérges a férfi és egy
kicsit megkönnyebbült, hogy nem a befolyásos Darkman papa áll most előtte,
hiszen akkor nagy bajban lenne. Mr. Barrow nem tud neki ártani, mivel nincs
semmi hatalma. Lassan bólintva leült az egyik székre és a férfit is hellyel
kínálta.
- Nos, Mr. Barrow - kezdte olyan
hangon, mint ha egy diákjához beszélne - Gondolom a lánya büntetése miatt jött
hozzám.
- Maga úgy elverte a lányom
fenekét, hogy nem tudott az asztalnál ülni. Pedig semmi komoly vétséget nem
követett el, szerintem az óra alatti levelezgetés csak egyszerű diákcsíny. Meg
tudná ezt nekem magyarázni, Miss Temple? És arra is tudna magyarázatot adni,
hogy miért úszta meg a barátnője jóval enyhébben a dolgot? Csak nem azért, mert
az ő szülei gazdagok?
A nő kiérezte a fenyegetést a
férfi hangjából, de továbbra is teljesen nyugodt maradt.
- Úgy látom a lánya nem mondta el
a teljes igazságot önnek, uram! Természetesen nem a levelezés ténye volt az ok,
amiért megbüntettem a őket, hanem a levél tartalma. És emiatt kaptak különböző
mértékű fenyítést. Ellen Darkman illetlen szavakat használt a levélben, más
bűne nem volt. Szerintem elég kemény voltam vele szemben is. A lánya viszont
teljesen más eset. Ő azért kapta a vesszőzést, mert paráználkodott!
- Az én lányom! - kiáltott fel
férfi. - Honnan veszi ezt a baromságot?
- Kate maga írta le a levélben,
hogy egy fiú a bugyijában nyúlkált, és simogatta. Gondolom nem kell ennél több
bizonyíték!
- Szóval maga irgalmatlanul
megvert egy lányt, csak azért mert az hencegett a barátnőjének? - kérdezte a
férfi hitetlenkedve. - Arra nem gondolt, hogy ez csak egy serdülő lány fantáziája?
- És maga miért olyan biztos
benne, hogy nem magának hazudott a lánya?
- Teljesen biztos vagyok benne,
hogy az igazat mondta - válaszolta halkan a férfi. - Kate tulajdonképpen nem a
lányom, hanem csak örökbe fogadtam. Egy árvaházban nőtt fel, és mikor magamhoz
vettem, valamit kikötöttem. Megmondtam neki, hogy ha egyszer is hazudik nekem,
akkor rögtön küldöm vissza a lelencbe. Lehet rossz, engedetlen, esetleg megbüntetem,
mintha a lányom lenne, de nem hazudhat. Nagyon fél attól, hogy elküldöm és én
mondom önnek, Miss Temple, hogy inkább vállalna minden büntetést, csak
maradhasson. Most is megmondtam neki, hogy vallja be, ha valóban játszott
valamelyik kölyökkel, én még meg is értem a dolgot és egyébként is, már
megkapta a büntetést, nem fogom bántani miatta. Azt felelte, hogy csak hencegett,
mivel Ellen is azzal büszkélkedett, hogy meztelenül fürdött egy fiúval, aki
végigtapogatta az egész testét.
- Sajnálom - szólalt meg Ann
mosolyogva. - Nekem az a dolgom, hogy ügyeljek a rendre az iskolában és
vigyázzak a tanulókra. Nincs időm minden ügyet kinyomozni. Egyébként szerintem
csak használt a lányának ez a kis lecke.
- Szerintem pedig maga egy
felelőtlen nőszemély, aki gyerekek verésében leli az örömét! - felelte a férfi
dühösen.
- Hogy én!!! - kiáltott fel a nő
mérgesen. - Maga teljesen meg van bolondulva! Azonnal takarodjék ki a házamból,
és ha valami panasza van a nevelési módszeremre, akkor azzal forduljon az
iskolai tanácshoz!
- És persze az egész dolgot abban
a biztos tudatban teszi, hogy nem lehet belőle semmi baja! - állt fel a férfi
és lépett a nő elé. - Persze elküld az iskolai tanácshoz, ahol a szegény embert
meg sem hallgatják. Hát nem, Miss Temple, most ezt nem ússza meg ilyen
szárazon.
Hirtelen felrántotta a teljesen
meglepett nőt és szinte a hóna alá kapva bevitte a hálószobába. Leült az ágyra
és a rúgkapáló Ann-t a térdére fektette. A nő lábait két combja közé szorította,
bal
kezével pedig vékony csuklóit
fogta össze a hátul, a nő derekánál. Ann nem akarta elhinni, hogy ez történhet
vele! Vadul küzdött, hogy kiszabaduljon, de letörve vette tudomásul, hogy a
férfi játszi könnyedséggel tartja fogva.
- Mit akar csinálni? - kérdezte
még mindig mérgesen. - Csak nem gondolja komolyan, hogy engem elverhet a saját
lakásomban? Ha nem enged el azonnal, akkor visítani fogok!
- Most megtanulja, milyen érzés
az, ha az embert elfenekelik, Miss Nagyképű - felelte a férfi gunyoros hangon,
miközben lehúzta a nő nadrágját. - Egyébként pedig felőlem nyugodtan elkezdhet
visítozni, hiszen egyrészt úgyis elég kiesik ez a ház, senki nem hallja meg,
másrészt pedig hamarosan amúgy is ordítani fog.
Lehúzta a nő bugyiját is és a
tekintete egy pillanatra felmérte az elétáruló látványt. Ann nagyon
elszégyellte magát és teljesen lángba borult az arca, amint elképzelte, ahogy
Ő, a büszke igazgatónő pucér seggel fekszik egy férfi térdén, teljesen
kiszolgáltatva. A következő pillanatban viszont a szégyen helyét felváltotta a
fájdalom, ahogy a férfi erős keze lecsapott a meztelen bőrre.
- Most megtanulja, hogy nem szabad
visszaélnie a hatalmával - mondta a férfi és minden szótagnak egy-egy fájdalmas
fenekessel adott nyomatékot. A férfi keze gyors ütemben csapott le újra és
újra, mindannyiszor vörösebb foltot hagyva maga után a fehér bőrön.
Ann elhatározta, hogy ha képtelen
kiszabadulni megalázó helyzetéből, akkor legalább méltóságteljesen viseli el a
fenekelést és nem adja meg azt az örömet a férfinak, hogy könyörögni, vagy
esetleg sírni lássa. Ez az elhatározása hamarosan szertefoszlott. Nagyjából két
tucatszor csapott le a férfi tenyere egyre forróbb és fájóbb fenekére, mikor az
első könyörgő "Ne!" kicsúszott a száján. Eddig próbált mereven
feküdni, a lábait zárva tartani, hiszen tisztán előtte volt a kép, a lekötözött
Kate popsijának a tánca, az egyszerre kissé komikus, és izgató kitárulkozásai.
Most viszont feladta a merevségét és fenekét akaratlanul is kicsit felfelé
tolta, felvillantva ezzel a férfi kíváncsi szemének testének legféltettebb
pontjait is.
- Mi helyzet, Miss Temple? -
szólalt meg gúnyosan a férfi, kezével megsimogatva a szinte lángoló
félgömböket. - Nem gondolja, hogy egy igazgatónő lehetne egy kicsit
szemérmesebb is, és nem lenne szabad bepillantást engednie a szőrös pinájába?
Ann legszívesebben megfojtotta
volna a férfit, és magában különböző bosszúterveket gondolt ki, de most
elvesztette a fejét. Hiába próbálta nyugtatni magát, hogy ha megpróbál szembeszállni
a férfival, akkor csak rosszabb lesz, nem bírta ki, hogy ki ne szakadjon belőle:
- Maga egy bűzös állat! Tényleg
élveztem, amikor azt a céda lányát vertem! És holnap az lesz az első dolgom,
hogy ismét alaposan kiverem a koszos seggét! Auuu!
Az utolsó hangok már teljesen
akaratlanul törtek elő a lányból, mivel a férfi keze újra lecsapott. Most nem
fenekét érte az ütés, hanem a bal combjának belső felét, közvetlenül a szeméremajkak
mellett. A lány elhallgatott és megpróbálta összeszorítani a combjait, így
várva a következő ütést. Meglepetésére a férfi keze nem csapott le, hanem a
nadrágszíjának a csatjához nyúlt. Ann azt hitte, hogy a szíjjal folytatódik a
fenyítése, de a férfi ismét meglepetést okozott neki. A szíjjal ugyanis a lány
két alkarját kötözte egymáshoz a háta mögött, majd a teljesen magatehetetlen
nőt lelökte a szőnyegre.
Ann az elvert fenekére huppant.
Minden önuralmára szüksége volt, hogy ne kiáltson fel a testébe nyilalló
fájdalom hatására. Nagy keservesen lábra állt, bár ebben igencsak hátráltatta összekötözött
keze és a bokájáig lecsúszott
nadrágja. A férfi nevetve felállt és először a lány fenekén simított végig az
egyik kezével, majd ugyanezt a mozdulatot megismételte az arcán is.
- Nem tudom eldönteni, hogy melyik
testrésze pirosabb - szólalt meg nevetve -, a feneke vagy pedig az arca.
A lány, ha lehet még jobban
elpirult ezekre a szavakra és a gyengéd érintésre, és arra gondolt, hogy itt az
alkalom meggyőzni a férfit.
- Nézze, Mr Barrow - kezdte
megnyugtatónak szánt hangon -, megértem, hogy mérges volt, és elnézem, hogy egy
kicsit elragadtatta magát. Engedjen el, és úgy tekintem a dolgot, mintha semmi
sem történt volna. Nem jelentem fel és nem fogok bosszút állni a lányán.
Rendben?
A férfi szinte nem is figyelt a
nőre, szeme körbecikázott a szobában, mintha keresne valamit.
- Nem bízom magában, Miss Temple -
válaszolta végül -, ismerem én jól a magafajta emberek ígéreteit.
Ezzel kiment a szobából. Ann azt
gondolta, hogy itt az esély a menekülésre. A lábait megbénította a nadrágja,
így legelőször is ettől igyekezett megszabadulni. Óvatosan elszökdelt a falig,
nekitámaszkodott és a bal lábával a nadrágjára lépve kiszabadította a jobb
lábát. Most már sokkal könnyebben sikerült kihúznia a másik lábát is, a bugyija
pedig szinte magától hullott le a földre. Megkönnyebbülve felsóhajtott, hogy
legalább a lábai szabadok és szaladni kezdett az ajtó felé. Éppen kiért a
nappaliba, amikor nekiütközött a férfi széles mellkasának.
- Nocsak, nocsak - szólalt meg
Peter -, csak nem ennyire hiányzik a fenyítés következő része? Azért nem
kellett volna ennyire sietnie, Miss Pirosseggű.
A lány jóformán most meg sem
hallotta a férfi csúfolódó szavait. Egyrészt teljesen összeomlott, hogy nem
sikerült a menekülése, másrészt pedig a férfi keze vonzotta a tekintetét mágnesként.
Pontosabban a férfi kezében tartott félelmetes nádpálca. Persze egyáltalán nem
tartotta korábban annyira félelmetesnek, amikor az ő kezében volt, de most egy
másik személy birtokolta. A torka kiszáradt és nem bírt megszólalni, pedig az
agya azt parancsolta, hogy már most kezdjen el veszettül könyörögni. A lába
megroggyant, de a férfi keményen tartotta és maga előtt tolva megindította a
dolgozószoba felé. Szépen rendben tartott íróasztaláról minden le volt pakolva,
a férfi mindent előkészített. A nőt az asztal egyik sarkához állította és egy
vékony kötéllel a bokáját az asztal lábához kötözte. Megfogta a lány másik
lábát és asztal másik végére húzta át, úgy, hogy a nő teste az asztal közepére
került és széles terpeszbe kényszerült. A másik lábát is gyorsan megkötötte,
majd átment az asztal túloldalára, és a nádpálcát letette a lány elé.
- Csak rajtad múlik, kislány -
szólalt meg Ann szemébe nézve -, hogy mennyit kell még szenvednie a gyönyörű
seggednek. Persze először kapsz egy tucat vesszőcsapást, hiszen Kate is ennyit
kapott tőled. Azután viszont vége lehet a fenyítésnek. Nem kell mást tenned,
csak egy papírra leírni az igazságot, hogy a saját örömödre brutálisan elvertél
egy kislányt és szexuálisan molesztáltad.
- Ezt nem írhatom le - ellenkezett
az igazgatónő -, hiszen ez a végemet jelentené.
- Gondolkozz el alaposan azzal a
szép fejecskéddel, amíg én a hátsó részeddel foglalkozom. Nem vagyok teljesen
hülye, jól tudom, hogy ha elmegyek, akkor rögtön hívod a rendőrséget és
feljelentesz. Nekem ez a papír csak biztosítéknak kell, és megígérem, hogy nem fogom
felhasználni, hacsak nem kényszerítesz rá. Te elverted a lányom popsiját, én
elverem a tiedet. Részemről az ügy be van fejezve. De a papír nélkül nem
engedhetlek el. Én akár több száz ütést is a dagadt valagadra verek minden
megerőltetés nélkül, de nem hiszem, hogy te is ilyen könnyen viselnéd el a
dolgot.
Ezzel felvette a nádpálcát és a
lány háta mögé állt. Az egyik kezével lenyomta a nő felsőtestét az asztallapra.
Ann érezte, ahogy teljesen megfeszül a bőr a fenekén, melle az asztal lapjához
simul. Furcsán kavarogtak az érzések a testében. Az agya rettegve várta a fájdalmat,
ugyanakkor kéjes hullámok siklottak át a lába között. Felszínre tört a sokáig
elnyomott másik énje, akit a gőgös Ann eddig háttérbe szorított. Csak azt
kapod, amit megérdemelsz, jelentette ki az új lelkiismerete.
- Auuuu! - kiáltott fel Ann, mikor
a pálca lecsapott meztelen testére, izzó fájdalmat okozva. A lány minden vágya
arra irányult, hogy valahogyan megvédje a kiszolgáltatott testrészét a további
fájdalomtól, de kezei használhatatlanok voltak. Megpróbált felegyenesedni, de a
férfi keze keményen tartotta és csak annyit sikerült elérnie, hogy a fenekét
egy kicsit hátrább és feljebb púposította. Ebben a pillanatban csapott le ismét
a nádpálca. A kiáltás most Ann torkában ragadt és ernyedten hanyatlott vissza
az asztalra, miközben az első könnycsepp kicsordult a szeméből.
A férfi izgatottan nézte az előtte
fekvő nőt. A nadrágja szinte fájdalmasan megfeszült, ahogy elnézte feszes
popsit és a bolyhos puncit. Szakszerű pontossággal kimért hat ütést a nő fenekére, fentről indulva lefelé. Nem volt
könnyű dolga, hiszen a lány kétségbeesetten próbált kitérni az ütések elöl, és
minden újabb csapás előtt pontosan kellett céloznia. A hatodik ütés után Ann
zokogva kiáltott fel, hogy megírja a papírt, csak hagyja abba a fenyítést. A
férfi letette a pálcát. Kezével végigsimított a nő fenekét, érintve mind a hat
vörös csíkot. Ann teste mind a hatszor megrándult, és továbbra is az asztal
lapján hasalt, bár már a férfi keze nem szorított le.
Nő majdnem felsikoltott
tehetetlenségében, hogy nem tudja a kezeit használni. Furcsa módon már nem a
fenekét szerette volna megvédeni az újabb fájdalomtól, hanem minden porcikájával
arra
vágyott, hogy ujjaival nedves
punciját megdolgozhassa. Egy kicsit szégyenkezve, de megkönnyebbülve vette
észre, hogy a férfi keze becsúszik combjai közé.
- Kérem! - nyögött fel elgyötört
hangon.
- Mit kérsz, kicsi lány? -
kérdezte a férfi lágyan. - Hagyjam abba az ujjaim játékát?
- Ne! Ne! - kiáltott fel Ann. -
Csak azt ne!
- Hát akkor?
Mond meg neki, mit szeretnél,
nógatta a friss énje Ann-t. Ha szépen megkéred, biztosan hajlandó az ujjai
helyett a farkát is használni, hiszen pontosan erre vágysz, igaz? De ez olyan
megalázó, vívódott gondolataival a lány. A férfi keze eltávolodott a testétől
és Ann nem bírta tovább.
- Azt szeretném, ha megdugna -
szólalt meg halkan. Maga sem hitte volna, hogy kimondta ezeket a szavakat. Azt
hitte, hogy a férfi kineveti, de egy pillanatig semmi válasz nem érkezett. Furcsa
motoszkálás hallatszott, majd egy vastag, kemény dolog nyomódott a hátsó feléhez.
- Először írd meg azt a papírt -
szólalt meg a férfi.
Ann nem tudott most másra
gondolni, mint a fenekének nyomódó keménységre. Lassan bólintott.
- Rendben.
A férfi előrehajolt, a szerszáma a
nő combjai közé siklott, de csak kívülről érintette az éhes ajkakat. Kioldotta
a nő kezeit megbénító szíjat, majd egy gyors mozdulattal levette a nő pulóverét.
Ann összerándult, amikor meztelen mellei az asztal lapjához simultak. A férfi
egy papírt és egy tollat tett a nő elé úgy, hogy közben nem mozdult meg, végig
közvetlenül Ann háta mögött állt, farkával a combja között.
- Mit írjak? - kérdezte a
legyőzött igazgatónő.
- Csak az igazat. Szerepeljen
benne a brutális verés és az, hogy a lányom punciját simogatta. És írd szépen
alá.
Ann először tiltakozni akart, hogy
ő nem azért érintette meg Kate lába közét, amire a férfi gondol, de azután szó
nélkül írni kezdett. A férfi előrehajolva nézte és mikor a nő befejezte és aláírta,
gyorsan a zsebébe süllyesztette az irományt. A kezeivel megmarkolta Ann melleit
és egy hirtelen mozdulattal a lány nedves résébe fúrta magát. Néhány gyors
mozdulat elég volt arra, hogy a lány elélvezzen. Felsikoltott, sokkal
hangosabban, mint amikor a pálca lecsapott. Nagy örömmel vette tudomásul, hogy
sikerült még egyszer a csúcsra jutnia, amíg a férfi elélvezett.
- Azt hiszem, mindkettőnknek
szüksége van egy kis tisztálkodásra - jelentette ki a férfi és eloldozta Ann
lábait.
Hosszú idő után a lány ismét teljesen
szabad lett, de már nem vágyott arra, hogy elmeneküljön. A férfi ráparancsolt,
hogy mosdassa meg és Ann boldogan engedelmeskedett. A fürdő után meztelenül
tértek vissza a nappaliba. A férfi a sarokba térdepeltette az igazgatónőt, és
mig lassan felöltözött, gyönyörködve nézte. Ann a falat bámulta és közben
hitetlenkedve gondolta végig az este történteket. Már természetesnek érezte,
hogy a sarokban kell térdelnie, mint egy kislánynak és az egész dolgot
másképpen látta. A legfontosabb az volt, hogy végre egy férfi igazi élvezetet
okozott neki, és az, hogy elfeneklelte, már nem is tünt olyan nagy szégyennek.
- Gyere ide, Ann! - szólalt meg a
férfi.
A meztelen lány két lépesre állt
meg a közben teljesen felöltözött férfitól. A tekintete a férfi arcáról a
kezére siklott, amelyben ismét ott volt a nádpálca.
- Úgy emlékszem, még nem fejeztük
be a dolgot - mondta a férfi és Ann úgy érezte, hogy hirtelen megfagy körülötte
a levegő.
- Nem tudom, mire gondol -
jelentette ki a nő, pedig nagyon is jól tudta.
- Nem hiszem, hogy ilyen rossz
lenne a memóriád - rázta meg a fejét a férfi. - Még csak a felét kaptad meg a
beígért tucat vesszőcsapásnak. Nem gondolod, hogy ezt pótolni kellene?
A lány némán bólintott. Peter a
pálcával a dolgozószoba irányába mutatott és Ann lehajtott fejjel megindult
előtte. Furcsa módon elismerte magában, hogy a férfinak igaza van, bár már így
is eléggé fájt a feneke. Hátra sem pillantva ment az íróasztalig. Azt hitte,
hogy a férfi ismét megkötözi, de az csak a meztelen felsőtestét nyomta le
lágyan az asztalra. A nő kezeit előrenyújtva megragadta az asztal másik végét
és remegve várta az izzó fájdalmat.
- Holnap reggel bocsánatot kérsz a
lányomtól - kezdte a férfi és egyidejűleg keményen végigvágott az igazgatónő
seggén.
- Auuu! Igen, uram! - válaszolta
Ann felkiáltva.
- Azután behivatod azt a Darkman
lányt és a Kate előtt megvesszőzöd - folytatta a férfi újabb csapás
kiséretében.
A nő most nem igazán tudott a
testében szétáramló fájdalomra figyelni, annyira megrémítette az, amit a férfi
kért.
- Azt nem tehetem! - kiáltott fel
kétségbeesetten - Minden ok nélkül nem verhetem meg az egyik diákomat! Ráadásul
az egyik legbefolyásosabb család lányát? Azonnal az utcára kerülök, ha nem a
börtönbe!
- Ha a tornaóra után bemész a
zuhanyzóba, rögtön lesz okod, hogy a pálcádat használd - mondta a férfi. - Egy
kis testmozgás után a kis Ellen nagyon szeret magával játszadozni.
- Rendben van - egyezett bele a
nő, miközben arra gondolt, hogy honnan tudhat ilyeneket a férfi. Úgy látszik,
hogy a lánya tényleg mindent elmond neki, ami az iskolában történik.
- Azt a másolási feladatot, amit a
lányomnak adtál, te csinálod meg holnapra - csapott le ismét a pálca keményen.
- Igen, uram! - nyögte Ann,
miközben görcsös ujjakkal szorította az asztal szélét. Vajon mit fog még
kitalálni a férfi, töprengett. Már így is kemény éjszakája lesz, a reggeli
dolgokról nem is beszélve. Az utolsó három ütést már nem kísérte a férfi
parancsa, így a nőnek nem kellett koncentrálnia, nyugodtan sikolthatott fel
minden egyes ütésnél. A hatodik csapás után kimerülten és megkönnyebbülve
pihent meg az asztalon. A férfi felállította és lecsókolta a könnyeit az arcáról.
- A seggedet kend be testápolóval,
az segít egy kicsit - szólalt meg Peter. - És ne feled, hogy miben állapodtunk
meg. Holnap este ismét eljövök. Ha rendesen viselkedtél, akkor talán megesik a szívem az éhes cicuskádon. De ha valamit nem jól csinálsz, akkor ismét megtáncoltatom
a seggedet! Értetted?
- Igen - felelte boldogan Ann. Végre
egy férfi, aki nem hagyja magára az első találkozásuk után. Egy férfi, aki sok
élvezetet nyújtott neki ma is, és holnapra is ezt ígéri. Igaz, hogy sok
fájdalmat is okozott, de azt tulajdonképpen megérdemelte és csak rajta múlik,
hogyan viselkedik.
Az ajtóban a férfi még egyszer
megcsókolta a nőt, majd egy csattanósat sózott a fenekére és elment. Ann egy
pillanatig elábrándozott a másnapi találkozásukon, de azután sietve felkapott
egy köntöst és munkához látott, hiszen sok tennivalója volt, ha meg akarta kímélni elvert fenekét az újabb tortúrától.
