Kicsit a
múltból.
Meeting
Péntek este
van, megérkeztünk a szállodához. A hétvégén konferencia, és meeting követi majd
egymást. A magyar vezetés már hamarabb megérkezett, vártak ránk a szálloda
különtermében. Ritka alkalom volt, hogy a nemzetközi vezetés Magyarországra
látogatott. A négytagú csapat üdvözölte a magyar vezetést és azonnal el is
vonultak külön. Nem tudtuk, hogy miről lehet szó, de az ilyen látványos
különvonulás sosem jelentett túl jót.
Megtettük a
szükséges tiszteletköröket, beszélgettünk, de vágni lehetett a feszültséget,
szikrázott a levegő.
Tamara nem
volt feszült, nem tudtam minek könyveljem el azt a nagy nyugalmat, ami belőle
áradt, néha becsatlakozott a beszélgetésbe, de inkább a telefonjával volt
elfoglalva. Már több mint egy órája feszengtünk, amikor bejött egy pincér és
átadott Tamarának egy papírt.
Tamara pénzt
adott a férfinak és kaján vigyorral megköszönte.
Kiderült,
hogy Tamara beküldött egy szállodai alkalmazottat, aki perfekt beszélt angolul,
azzal a küldetéssel, hogy jegyezzen fel lényegesnek tűnő információkat.
– Ebből
nem sok derül ki, de talán elég lesz.
Tamara
látszólag nem volt elégedett az információval.
– Remélem,
hogy van rajta valami használható Tamara, nagyon jó ötlet volt ez a magán
akció, kár hogy nem nekem jutott eszembe.
Ervin
szeretett Tamarának bókolni, mint minden férfi, a lányt inkább a többi nő nem
szerette.
– Igen,
van... úgy látom, hogy a létszámmal és a területi lefedettséggel a
legelégedetlenebbek
– Ezen
területen valóban gondok vannak……
– Nyilatkozzunk
úgy ma, hogy elégedettek legyenek.
Én nem
szóltam még bele, hagytam az ügyvezetőt a lánnyal beszélgetni.
– Hát
persze, a papírokat ne hamisítsuk meg? Azután pedig majd kirúgnak mindenkit!
Ez a manager
asszony egy lehetőséget sem hagyott volna ki, hogy ne támadja meg a lányt.
– Nem
kell beijedni, néha nagyobb kockázatot is lehet vállalni, mint kihagyni a
fodrászt két napig.
Az asszony
láng vörös lett, tipikus kényes dáma volt, tele rosszindulattal, a többiek nem
nagyon akartak bele szólni, inkább elhatárolódtak. Rendkívül
kockázatos a lány terve, de én is beláttam, hogy nem biztos, hogy van más
lehetőségünk.
Ezt a témát,
még nyitva hagytuk, ebéd után visszavonultunk a szobáinkba, a közös megbeszélés
csak kora este kezdődött. Kényelmesen
kipakoltam, elhelyezkedtem, hátradőltem, gondolkodnom kellett, a magyar
vállalatunk helyzete nem túl rózsás, viszont mindig is a szívügyem volt.
Furcsa zajra
lettem figyelmes, kinéztem az ajtón. Tamara és Mónika, az én rakoncátlan
titkárnőm szorosan egymás mellett sugdosva közeledtek a folyosón, majd Tamara
lemaradva megbújt az egyik oszlop mellette. Én beljebb zártam az ajtót, hogy
lássak mindent, de ne vegyenek észre.
Bekopogott
Mónika az osztrák igazgatóhoz és kérte menjen le, mert valami gond van a
kocsijával. Mónika félig belépett, a férfi sietett, és úgy jött ki a lépés,
hogy Mónika maradt hátul és nem zárta be teljesen az ajtót. Amint ők elmentek,
Tamara bement a szobába.
Mi a fenét
csinál, ő ott? Minek ment be?
Eszembe
jutott a tetőkert, az veszi körül a szobák ablaka előtti részt, gyorsan
kiléptem és átmentek annak a szobának az ablakához.
A férfi úgy
hagyta gépét, Tamara pedig a gépben kotorászott. Először mérges lettem, majd aggódni
kezdtem, hogy rajtakapják. A lány nagyon gyorsan végzett, kihúzta a pendrive-ot
és kifelé indult.
Én villámgyorsan visszamentem a szobámba, és az előtte elhaladó Tamarát karon kaptam, és
berántottam a szobámba. A lány megdermedt ijedtében, még mielőtt kinyitotta a
száját, nekiestem.
– És most
fogom hívni a rendőrséget, láttam mindent! Kinek dolgozik? Ki küldte?
Megráztam a
lányt nagyon ideges voltam, az is megfordult a fejemben, hogy egy konkurens
cégnek kémkedik.
– Szó
sincs arról amit gondol! Én ennek a cégnek dolgozom.
– Komolyan,
most töltött le valamit az egyik vezető gépéről! Tudja, mekkora bajban van?
Mondja el most, hogy kinek dolgozik, jobban jár.
Nem
bírtam visszafogni az indulataimat.
– Megmondtam,
csak ide dolgozom, de most többet nem mondhatok, engedjen el azonnal.
– Kislány
nem megy innen sehová, hívom Ervint, aztán eldöntjük, hogy mi legyen.
A lány
nagyon ideges volt, de makacs is, nem akart beszélni.
Ervin hamar
átért.
– Mi a
baj, barátom?
– A
kisasszonyt elcsíptem, Steiner szobájából jövet.
Ervin nem
volt meglepődve és a lányhoz fordult.
– Tamara
sikerült? Megvan?
– Mi a
fene? Ervin mit csináltatok?
– Igen,
sikerült lementenem mindent, itt van nálam.
– Nézd
barátom, gond van, méghozzá nem is csekély... A céget meg akarják szüntetni,
mondva csinált ürügyekkel... A Steiner már fél éve nem lát el minket kellő
információkkal. Sőt, erről még a titkárnőd bővebbet is tud.
– Mónika?
Mit csinált már megint?
Közben
megérkezett Mónika is. Most már egyre jobban össze vagyok zavarodva, én miért
nem tudok semmiről.
– Főnök,
ne legyen mérges, de sok mindent megtudtam az Ingétől, Steiner asszisztensétől.
Elmondta, hogy fél éven belül felszámolják a céget, és hogy ez Steinernek jól
jön. Megtudtam, hogy Steiner jár egy közösségi oldalra és én álnéven
közel kerültem hozzá, én vagyok Petra akiről annyit mesél. Beszélt nekem is
többször ezekről a dolgokról, én pedig elmeséltem Tamarának.
– Tamara
pedig nekem és úgy döntöttünk tudnunk kell, hogy mivel tudjuk megakadályozni.
Remélem ezt megérted barátom.
– Miért
nem tudok én semmiről? Nekem miért nem szóltál Ervin?
– Talpnyalókat
kihagytuk.
Tamara
természetesen még ebben a helyzetben sem fogta vissza magát. Nem reagáltam a
megjegyzésére.
– Rendben,
kérem az anyagot, majd este átadom Ervin, de előbb látni akarom én is, hogy mi van
rajta.
– Nem
Zoltán, nem kapja meg senki, ez nálam marad, majd este közösen megnézzük, vagy
holnap reggel, de nem adom ki a kezemből.
Ervin
telefonja csörgött és el is sietett. A lányok is menni készültek.
– Tamara, és
Mónika, egy óra múlva itt várlak titeket a szobámban, ennyivel ez nincs
lezárva.
Tamara nagy boci szemekkel nézett nem értette, hogy miért, Mónika
viszont jól tudta, hogy mi következik majd.
– Én nem
jövök sehová, miért is tenném?
Tamara
felháborodottan támadt.
– Mónika
elmehetsz!
– Megvárom
Tamarát.
– Mónika
azonnal hagyd el a szobát, egy óra múlva pedig itt légy.
Lehajtott
fejjel távozott a cserfes titkárnőm.
– Tamara
kedves, egy óra múlva itt legyen, azt ajánlom, a saját érdekében, ne feledje,
még mindig a kezemben van. Ha nem lesz itt, akkor jelentem az adatlopást, és
rendőrségi úgy lesz belőle, ipari kémkedés, nem hangzik túl jól.
Nagyon a
kedvemre volt a fenyegetése, persze közel sem került volna akkora bajba, mint
ahogyan azt beállítottam.
– Ez nem
az, és ezt Ön is jól tudja Zoltán.
– Lehet,
de bizonyítani nem tudja, szóval várom itt kislány.
A lány
feldúltan távozott, én pedig valami kis elégtételt éreztem, végre megfogtam
valamivel. A kezemben van. Az egy óra
hamar eltelt, és a két lány ott állt az ajtómban. Felemelő érzés volt.
– Leülni,
lányok! Szóval, Mónika drágám, nagyon ki fogsz kapni! – Tamara döbbenten nézett, nem
is értette, hogy miről beszélek. – Nagy szerepet vállaltál ebben az ügyben, nekem
nem szóltál, ez az egyik, amiért nem foglak büntetni, és ha lelepleződsz, engem
is gyanúba kevertél volna, mert nekem dolgozol, szóvak ez a másik, amiért
büntetést kapsz.
– Ugye ez
valami vicc?
– Nem
Tamara, ez nem vicc, úgy ahogy az sem, amit elkövettek. Ettől függetlenül lehet
úgy dönteni, hogy nem engedelmeskednek. Mónikát azonnali hatállyal elbocsájtom.
– Főnök
én engedelmeskedem, vállalom a büntetést.
Biztos
voltam benne, hogy Mónika vállalja, sőt tudom, hogy élvezi. Közben kulcsra
zártam az ajtót és eltettem a kulcsot.
– Mónika
szoknya fel és feküdj az ágyra... negyven a papuccsal és huszonöt a szíjjal, és
ezt nagyon olcsón megúsztad.
Tamara
felugrott, nagyon zavarban volt, én közben a papuccsal fenekelni kezdtem
Mónikát, a tévé ment, ez tompítja a hangokat. Tamara szinte pánikba esett,
elkezdte a kilincset nyitogatni. Eldobtam a papucsot és elkaptam.
– Azonnal
leülni, kislány! Te ma nem kapsz porolást, ezt vedd figyelmeztetésnek, de végig
fogod nézni!
– El
akarok menni, szólok Ervinnek, ezt nem teheti vele!
– Csak
nyugodtan, úgy sem tudja még, hogy ki sózta meg legutóbb a kávéját, biztos ő is
csatlakozna hozzánk. Most gyorsan leülni!
Leült a
lány, de oda sem nézett, nagyon zavarta, még biztos nem látott ilyesmit,
teljesen meg volt rökönyödve.
Most
jött a szíj, minden ütést halk sikoly kísért és egyre erősödött. A hetediknél
Tamara felugrott és karon ragadott, "elég legyen, én ezt nem bírom", szinte
remegett.
– Ilyet
nem csinálunk kislány!
Úgy láttam
ez bőven elég volt a Tamarának, a szemébe néztem és közöltem a következőt.
– Holnap
reggelre háromszázszor leírod kislány, hogy "Jó leszek és korrekt módon
fogok viselkedni”
– Álmodozz
csak Zoltán! Biztos, hogy nem!
– Vagy
megkapom reggelre, vagy ugyanazt kapod, amit a társad. Most elmehetsz!
Kitessékeltem
a lány, és becsuktam mögötte az ajtót.
– Mónika,
drágám, most hajolj át a széken és nem simogatod a popsid!
– De már
fáj!
– Fog még
sokkal jobban is.
A hátralévő
ütésekkel nem kíméltem. Az utolsó öt előtt felpattant, és leült a földre. Nem
ült valami kényelmesen az arcából ítélve.
– Kislány
ne okozz csalódást, nem akarom még jobban elporolni a popsid, állj fel szépen.
– De már
nagyon fáj.
– Nekem
is, amit csináltál. Na, föl szépen.
Mónika
visszaállt a kért pozícióba, én átfogtam a derekát és megkapta a hátra lévő
büntetést, elég nagy hiszti kísérte az ütéseket. Mikor
végeztünk, felöltözött és még mindig a popsiját dörzsölte. Nagyon tetszett a
látvány, szép piros lett.
– Kedves
Petra, Vezér én vagyok.
Mónika
rémülten nézett, most értette meg, azt a közösségi oldalt én is látogatom, a
nickem Vezér volt, és a Petra nevű lány engem is lóvá tett, és sokszor
feldühített.
– Főnök
az nem lehet!
– De
igen, úgy hogy este várlak. Még csak Mónikát büntettem meg, a Petra büntetése
még hátra van!
Leplezni
próbálta, de láttam, hogy felizgatta már csak a büntetés említése is.
Este még
Petra is megkapta ugyanazt a büntetést, amit Mónika. A vége felé lehet, hogy
már nem élvezte annyira, de én annál inkább, gyönyörű lett a formás popsija.
Lezuhanyoztam,
valami apró zajt hallottam éjfél körül az ajtóm előtt, hirtelen mozdulattal
feltéptem az ajtót, Tamara köntösben valamilyen nagy papírral a kezében... Nyomban elkaptam és behúztam az ajtón. Menekülni akart, de nem hagytam. A
plakáton ez állt:
,, A cég
legnagyobb talpnyalója”
Fel akarta
ragasztani az ajtómra. Nagyon pimasz ez a lány, és merész, és szemtelen és
nagyon el akarom fenekelni. Nagyon
mérges lettem, elkaptam a derekát és hiába minden ellenállás, a térdemre
fektettem. Visítozott, kapálódzott, elég nagyokat kapott a fenekére, csak úgy
csattogott a tenyerem rajta, de akkorát csípett belém, hogy elengedni
kényszerültem fájdalmamban. Amikorra utána ugrottam, már kijutott sajnos.
Nem baj,
majd reggel megbüntetem, ezt már nem úszhatja meg, nem engedem.
Szerző: ZTN