Kötelékek

Én nem igazán kedvelem a megkötözést. Bár talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy magában a megkötözés nekem nem ad semmi pluszt, vagy nem okoz élvezetet. Persze része lehet a fenekelős játéknak és 1-2 alkalommal már én is alkalmaztam, de mivel nekem a fenekelés az első, így a megkötözés nálam csak amolyan kiegészítő kellék lehet.

Természetesen van abban valami izgató, amikor pl. a filmekben megbilincselnek egy nőt, vagy mondjuk az ágyhoz van kötözve és ki van szolgáltatva egy pasinak:) Csak éppen engem alapból inkább zavarnak ezek a dolgok, mivel nem mindig könnyítik meg a fenekelést.

Gondoljunk csak bele, amikor hátul összekötik, vagy bilincselik a lány kezét. Ilyenkor a kéz a popsihoz kerül, vagyis tulajdonképpen én hozom olyan helyzetbe, ahol könnyedén védheti a fenekét:) Persze megoldható a dolog, főleg ha térdre fektetem a lányt - ilyenkor sokkal könnyebb a megtartani és a kezét is könnyebb távol tartani a popsijától -, de egyéb helyzetekben, amikor pl. az ágyon hasal és én távolabb vagyok, már nem olyan jó a helyzet.

Hasonló a gondom, ha mondjuk az ágyhoz van kötözve a lány. Ha a hátán fekszik, akkor az nagyon optimális erotika szempontjából:), de mivel a popsija alul van, így nem lehet hozzáférni:) Ha hasra fektetve van kikötözve, az jó pár fokkal szerencsésebb, és ilyenkor a fenekelés optimális lehet, viszont megnehezülnek a “járulékos” dolgok:)

Ráadásul egy adott pozícióba való megkötözés eltart egy ideig, majd esetleg egy másik pozícióba váltás eléggé problémás... Vagyis ha mondjuk az asztal mellé állítom a lányt, majd az asztal lapjára hajoltatom a felső testét, és így megkötözöm - a lábait és kezeit mondjuk az asztal lábához -, akkor az szinte minden tekintetben tökéletes, viszont nem lehet váltani, így kell végigvinni a játékot.

Persze erre is van megoldás: a megkötözős részt a játék végére kell hagyni:) Vagyis lehet kezdeni térdre fektetve, majd lehet sarokba állítani a lányt, következhet valamilyen eszköz, egy másik pozíció, és amikor a lány mondjuk nem tartja oda engedelmesen a popsiját, akkor jöhet a lekötözés.

Nekem tetszik, amikor a lány kezeit nem a csuklójánál kötözik hátra, hanem a két alkarját rögzítik egymáshoz. Ezzel sokkal magasabbra kerülnek a kezek, nem tudják elérni a popsit, és még kevesebb ellenállást tudnak kifejteni. Persze ez sokkal kényelmetlenebb a lánynak, de valamit valamiért:)

Lehet olyan kötözőt kapni, amellyel a lány csuklóit a combjához lehet rögzíteni. Ezt még nem próbáltam, de első látásra eléggé érdekesnek tűnik:)

Persze igazából egy profin berendezett szoba az igazi, ahol pl. a mennyezetről lelógó kötelek helyzete úgy változtatható, ahogyan éppen  nekem tetszik:) Mint ahogyan pl. Bertrice Smal regényében olvasható. A következő részlet arról szól, hogy egy nő fantáziája életre kell egy virtuális világban.... A mese címe: a szépség és a szörnyeteg.

"Enyhe bizsergést érzett, aztán egy hintóban találta magát, amely az erdőn át haladt valamerre. Borzongva húzta össze magán gyapjúköpenyét. Kikémlelt a kocsi ablakán, amikor az lelassított. Egy fallal körülvett, tornyos várat látott meg maga előtt. Bementek a hatalmas kovácsoltvas kapun, amely hangosan csapódott be utánuk. Végül megálltak, és a kocsi ajtaja kinyílt. Egy kesztyűs kéz nyúlt felé, hogy lesegítse. Ő megragadta a kezet, és kilépett a hintóból.

A segítő kezet nyújtó férfi fölé tornyosult. Fekete ruhát és maszkot viselt, ezért csak az ajkát és az állát láthatta, az arcát nem. – Te bizonyára Anne úrhölgy, a kereskedő lánya vagy. Tudod, hogy apád az adóssága fejében adott át nekem?

– Igen – felelte Annie. A szíve majd kiugrott a helyéről. Ez tényleg izgalmasnak ígérkezik, gondolta.

– „Igen, uram” – javította ki a férfi. – Én vagyok e vár és a környező földek ura. Mutatnod kell egy kis tiszteletet, Anne úrhölgy, és én meg is tanítalak rá.

– Igen, uram – mondta Annie halványan mosolyogva.

– Mulatságosnak találod a helyzetet? – kérdezte nyersen. Hangja mélyen és fenyegetőn zengett. – Látom, sokat kell még tanulnod, és itt az ideje, hogy megmutassam neked, mi az engedelmesség. Gyere, Anne úrhölgy! – Megragadta a kezét, és egy széles lépcsőn át bevonszolta magával a várba. 

Bármikor leállíthatom ezt az egészet, gondolta Annie. Lizzie azt mondta neki, véget vethet a fantáziának, ha túlságosan félelmetesnek találja, vagy nem felel meg az elvárásainak. Ám akkor Annie olyan kíváncsi volt, hogy azt akarta, folytatódjanak az események. A magas férfi izgalmas és rémisztő volt egyszerre – végül is a szörnyetegről szóló meséhez igazodott. Tudni szerette volna, mi rejtőzik a selyem-bőr maszk alatt. Ezen tűnődött, miközben a férfi után botorkált a sötétben. Hova visz? – gondolta. A fogadóterembe? Elvégre minden várkastélyban van ilyesmi, nem igaz? 

A szörnyeteg azonban nem a várkastély nagytermébe cipelte, hanem egy keskeny csigalépcsőn át felvitte egy alacsony, kör alakú helyiségbe, ahol egyetlen fáklya világított. A kamra mennyezetéről két aranylánc lógott, melyek végéhez aranybilincseket erősítettek. Nagy meglepetésére az aranybilincseket puha selyemmel vonták be. Bármikor véget vethetek az egésznek, mondta magában Annie, de végül nem akarta, hogy vége legyen. Soha életében nem találkozott még olyan teremtménnyel, mint a szörnyeteg, és maga is meglepődött, amiért szexuálisan vonzónak találta. Nos, a férje több mint két éve meghalt, és azóta még csak randira sem ment el senkivel.

A szörnyeteg egy szót sem szólt, csak odaballagott áldozatához, és alaposan szemügyre vette. Azután leoldozta a szoknyáját, és ledobta a hideg kőre. Egyenként lehúzta róla három alsószoknyáját, amelyeket vörös bársonyszoknyája alatt viselt. Annie nyöszörögni kezdett, amint a férfi benyúlt hosszú inge alá, és végigcsúsztatta kezét a combján. Szép lassan letolta fehér selyembugyogóját a térdéig, és mielőtt teljesen lehúzta volna róla, kis ideig simogatta a fenekét.

– Szép, kerek segged van, Anne úrhölgy. Szerintem jól fogja tűrni a büntetést – szólalt meg a szörnyeteg fojtott hangon. Hátralépett, és még egyszer jól megnézte az előtte egy szál alsóingben álldogáló nőt. Aztán beleakasztotta ujját finoman fodros kivágásába, és egyetlen mozdulattal letépte róla a ruhadarabot, mielőtt Annie megsejthette volna szándékát.

Annie meglepetten kapkodta a levegőt. Teljesen meztelenül állt az idegen előtt. Elvörösödött zavarában. Milyen látványt nyújthat negyvenvalahány éves teste narancsbőrével és lassanként megereszkedő mellével? Úgy döntött, azonnal véget vet ennek a nevetséges fantáziának, de maga sem értette, miért, nem tudta megtenni. A lelke mélyén tudni szerette volna, meddig képes elmenni.

– Láttad már magad anyaszült meztelenül, Anne úrhölgy? – kérdezte a szörnyeteg.

Annie megértette, úgy kell válaszolnia, mintha a kereskedő fiatal lánya lenne.

– Nem, uram – nyögte ki a választ.

– Az apádnak nincs tükre a házban? – tudakolta a szörnyeteg.

– Apám úgy gondolja, hogy az olyasmi csak bolondságokra és haszontalanságra ösztönzi az asszonyokat – felelte Annie. Te jó ég! Egy mese szereplője lett, bár az eredeti mese nem egészen így alakult.

A szörnyeteg szája mintha mosolyra görbült volna, és Annie akkor vette észre a forradást, amely szájának bal sarkában éktelenkedett.

– Látnod kellene magad – mondta a szörnyeteg, és suhintott egyet a kezével. A kamra egyik fala tükörré változott.

Annie-t meglepte az előtte megjelenő kép. A tükörben látott test nem az övé volt, hanem egy húsz év körüli lányé, akinek erős csípőjéből és kemény, gömbölyű melléből érzékiség sugárzott. Cseppnyi narancsbőrt sem látott magán. Annie elmosolyodott, amint meglátta a tükörképét. Jó alaposan megbámulta magát, és úgy döntött, hogy a tükör biztos nem hazudik.

– Mit szándékozol tenni velem, uram? – hallotta saját hangját. – Nekem azt mondták, egy évig rendben kell tartanom a házad apám adóssága fejében.

A szörnyeteg vészjóslóan elmosolyodott.

– Én a szüzességedre tartok igényt, Anne úrhölgy. Az apád félreértett engem. A szeretőm leszel, és nemcsak egy évig, hanem addig, amíg örömömet lelem benned. Ám most meg foglak büntetni korábbi pimaszságodért.

Kinyújtotta a kezét, megragadta a vastag láncot, és feljebb húzta Annie-t.

– Tárd szét a lábad nekem – rendelkezett a szörnyeteg, és Annie engedelmeskedett, mert megértette, hogy bármiféle ellenállás hiábavaló volna.

Mindkét lábát odabilincselte a falhoz. A szörnyeteg alatta állt, és a szőrrel dúsan benőtt szeméremdombját vizsgálgatta. Hüvelyk- és mutatóujjával széttárta szeméremajkait. Másik kezével elővarázsolt egy hosszú madártollat a semmiből, és finoman ingerelni kezdte vele a csiklóját. Pár pillanat múlva Annie testét elöntötte a mámor, és lélegzetet is alig tudott venni. Nyögdécselt egy darabig, aztán elment.

A szörnyeteg nem szólt semmit. A tollat teljesen átnedvesedett vaginája nyílására irányította. Amikor elkezdte forgatni benne, Annie újra nyögdécselni kezdett. Irtózatosan régen volt, hogy utoljára megbaszták, de nem csalhatta meg Natet. Csakhogy ő már két éve meghalt, és ez egész csupán fantázia, nem igaz? Hogyan árulhatna el valakit egy titkos képzeletvilággal? A toll szeméremajkai szélét súrolta, aztán újra a csiklóját vette célba. Egész testében megfeszült, amikor bekövetkezett második klitoriális orgazmusa.

Azután legnagyobb meglepetésére a férfi széttárt lábai közé dugta a fejét. Ajkával nedves bőrét csókolgatta. A nyelve puha, korallpiros testrészének minden zugát bebarangolta. Amikor finoman harapdálni kezdte, Annie megvonaglott, de nem tudta pontosan, azért teszi-e, hogy kitérjen előle, vagy még közelebb férkőzhessen hozzá. A férfi összezárta száját a csiklóján, és jó erősen megszívta. Annie halkan felsikoltott, amint a férfi egyre vadabb vágyat keltett benne.

– Kérlek! – nyöszörögte. – Kérlek! 

A férfi azonnal abbahagyta, elengedte a lábát, és a láncért nyúlt. Leeresztette a nőt éppen annyira, hogy szembenézhessen vele. Megragadta az arcát, és belemosolygott kék szemébe. Jól tudta, mennyire sóvárog utána.

– Még mindig nem érted, Anne úrhölgy – mondta neki a férfi. – Itt én vagyok az úr, és akkor baszlak meg, ha eljött az ideje. Még nem vagy elég fegyelmezett. – Addig eresztette a láncot, amíg Annie térdeplő helyzetbe nem került. – Hajolj előre – utasította. – Öt korbácsütésre büntetlek.

– Meg fogsz verni, uram? – kérdezte Annie. Határozottan úgy érezte, azonnal véget kellene vetnie a képzelgésnek. Nos, ha nem is azon nyomban, de hamarosan.

– Nem, úgy, ahogy te gondolod, nem foglak megverni, Anne úrhölgy, csak egyszerűen megfegyelmezlek úgy, hogy kapsz öt ütést a seggedre a szíjammal. Remélem, így gyorsan az eszedbe vésed, hogy én vagyok az úr, és akkor nem lesz szükség hasonló fenyítésre a jövőben.

Azután további magyarázatot mellőzve ötször lecsapott Annie fenekére a bőrszíjával.

– Kitűnő! – mondta elégedetten, és a szíjat visszaakasztotta a fáklya mellé a falra. – Nem kiabáltál, és ez jó jel a jövőnkre vonatkozóan.

Aztán újra felhúzta annyira, hogy csak lábujjheggyel érintse a padlót.

– Egy időre magadra hagylak, Anne úrhölgy. Használd ki az időt, és gondold át jövőbeni viselkedésedet. Meg kell tanulnod, hogy azonnal és fenntartások nélkül engedelmeskedj nekem.

Azután fogta a fáklyát, és ott hagyta őt a sötét kamrában."

A megkötözéses témában elég kevés tapasztalatom van, szívesen veszem bárki segítségét, bármilyen ötletet vagy tanácsot:)

You’ll Never Walk Alone

A You’ll Never Walk Alone (rövidítve: YNWA) a nagy múltú angol labdarúgóklub, a Liverpool FC indulója. A vörösök szurkolói éneklik kedvenceik meccsei közben, a világ bármely pontjára elkísérve őket, így támogatják a csapatot.

When you walk through a storm,

Hold your head up high,

And don't be afraid of the dark.

At the end of a storm,

There's a golden sky,

And the sweet silver song of a lark.

Walk on through the wind,

Walk on through the rain,

Though your dreams be tossed and blown…

Walk on, walk on, with hope in your heart,

And you'll never walk alone…

You'll never walk alone.

Walk on, walk on, with hope in your heart,

And you'll never walk alone…

You'll never walk alone.

Ha átmész a viharon, emeld fel a fejed

És ne félj a sötétségtől.

A vihar végén ott az aranyló ég,

És az édes ezüst pacsirta szó.

Menj tovább keresztül a zúgó szélen

Keresztül az esőn, akkor is

Ha az álmaid zavarosak és hányatottak lesznek.

Menj tovább, menj tovább a szívedben reménnyel

És sohasem leszel egyedül, sohasem leszel egyedül!

Menj tovább, menj tovább a szívedben reménnyel,

És sohasem leszel egyedül, sohasem leszel egyedül!

Pruglen 6

6. rész

A múzeumban kb. 20-25 ember állta körbe az információs pultot, halkan beszélgetve. Amennyire Belinda ki tudta venni, nem a történtekről folyt a társalgás, az embereket nem nagyon izgatta, hogy hamarosan nézői lesznek két fiatal lány elfenekelésének. A prugleniek számára mindennapos dolog volt a büntetés, Belinda viszont most látott először ilyet, és alig bírt egy helyben maradni.

Megjelentek az őrök a két lánnyal, a pulthoz masíroztak, majd az őrök vezetője elkérte a lányok füzetét. Az egyik lány azonnal átnyújtotta a legfiatalabb őrnek, a másik lány viszont hosszabb ideig gondolkozott. Belinda kérdőn nézett Zolára.

- Mivel három pasi van két lányra - kezdte magyarázni Zola -, így a lányok választhatnak, hogy ki fenekelje el őket. A sárga ruhás lány szerintem ismeri a fiatal srácot, így kapásból őt választotta, nem is gondolkozott rajta. A lila ruhás lány viszont azon töpreng, hogyan úszhatja meg olcsóbban a dolgot.

- De mit lehet ezen gondolkodni? Úgy is elfenekelik, akárkit választ....

- Ez igaz, de azért lehetnek elég nagy különbségek - mondta Mile. - A jobb szélen lévő őr idősebb, nagy valószínűséggel hasonló korú lánya lehet, így talán egy kicsit elnézőbb.

- Viszont az idősebb kor több tapasztalattal jár - folytatta a gondolatot Zola -, így ő alaposabban el tudja náspángolni, ha éppen olyan kedve van.

- A harmadik őr a legizmosabb - vette vissza a szót Mile -, ő tud a legerősebben odacsapni, ha akar.

- Viszont ő néz ki a legjobban - kuncogta el magát Zola. - Én biztosan őt választanám...

Közben a másik lány is átnyújtotta a füzetét az idősebb őrnek. A két kiválasztott őr egy holografikus billentyűzeten gépelni kezdett, miközben a harmadik társuk 2 széket hozott a pult elé. Amikor a lányok visszakapták a folletójukat, szó nélkül elrakták a táskájukba.

A két férfi a székekhez vezette a lányokat, a nézők pedig közelebb húzódtak. Az őrök leültek, és a lányok pedig engedelmesen keresztbe feküdtek a térdükön. Az idősebb pasi bal kezes volt, így a két lány egymással szemben helyezkedett el.

Ahol Belinda állt, éppen a sárga ruhás lány popsiját lehetett látni. A földi lány figyelmesen nézte, ahogyan a lány ruháját felhajtják, majd a szintén sárga színű bugyiját a térdéig lehúzzák. Elpirult, amikor a lány meztelen popsiját meglátta, és egy pillanatig saját magát képzelte a helyébe. Nyelt egy nagyot, a szája teljesen kiszáradt.

A két őr nem sokat teketóriázott, keményen fenekelni kezdték a lányokat. A tenyerek csattanása hangosan visszhangzott a hatalmas teremben. A két férfi szinte ugyanabban az ütemben fenekelt, az ütések hangja szinte egybeolvadt. A két lány semmilyen hangot nem adott ki, pedig a popsijuk már kezdett pirosodni, ahogyan Belinda tisztán látta.

- Mennyit kapnak? - kérdezte Belinda suttogva Zolától.

- 3 percet - felelte a prugleni lány hasonló hangszinten. - Vagyis 3 percig fenekelik őket folyamatosan. A harmadik őr méri az időt, és szól, ha letelt.

Belinda úgy saccolta, hogy kb. a fele már eltelhetett az időnek. A férfiak ugyanabban a ritmusban folytatták a fenekelést, és csak annyi változott, hogy a lányok egyre jobban kezdték a popsijukat mozgatni. A sárga ruhás lány feneke már teljesen piros volt, az őr éppen a popsija alsó részét kezdte náspángolni. A lány lábai el-elemelkedtek a padlóról, de még mindig csendben viselte a porolást, pedig lassan már a harmadik perc végéhez értek.

Ebben a pillanatban jelzett is a harmadik őr, és a két férfi abbhagyta a fenekelést. Belinda először szinte zavarónak érezte a hirtelen beálló csendet. Nagyot sóhajtott, hogy véget ér a büntetés, és a társai felé fordult, hogy induljanak. Csak ekkor vette észre, hogy a harmadik őr egy-egy tárgyat ad át a széken ülő társainak. Olyanok voltak, mint egy ping-pong ütő, bár Belindának úgy tűnt, mintha valamilyen bőrből lettek volna.

- Ez a hivatalos paskoló nálunk - mondta Mile Belinda kérdő tekintetét látva. - Az olitok bőréből készítik, elég jól tud csípni.

- A felügyelők bármilyen eszközzel fenekelhetnek - tette hozzá Zola -, bármivel, ami a kezük egyébe akad és alkalmas porolásra. De bárki más csak a kezét használhatja, vagy a kitát, a paskolót.

Belinda már csak fél füllel figyelt a barátnőjére, tekintetét ismét a sárga ruhás lány popsijára szegezte. Látta, ahogyan a lány megfeszíti az izmait, miközben a fenekelője felemelte a paskolót, majd lecsapott a tűzpiros félgömbökre. Belindát meglepte, hogy a csattanás sokkal halkabb volt, mint korábban, bár inkább tompábbnak tűnt. Viszont a hatásáról mindent elmondott, hogy a lány hangosan felkiáltott.

A földi lány meg mert volna esküdni, hogy legalább két árnyalattal sötétebbé vált a pirosság a lány popsiján, ahová a paskoló lecsapott. A két lány megragadta egymás kezét, miközben sorra kapták a csípős fenekeseket. A fiatalabb férfi felváltva sújtott le, először a jobb, majd a bal félgömbre. A lányok minden fenekes után felkiáltottak, és egyre intenzívebben tekergették a popsijukat, mintha azzal ki tudnának térni a fájdalmas ütések elől.

Belinda 24 fenekest számolt össze, majd a büntetés véget ért. A két lány szipogva állt fel, óvatosan felhúzták a bugyijukat, majd lázasan dörzsölni kezdték a popsijukat. Az eddig csendben figyelő tömeg morajlani kezdett, ahogyan feloszlott. Belinda szótlanul követte Zoláékat, nem tudott szabadulni az átélt események hatásától.

- Egy ilyen paskoló nagyon fájdalmas lehet - jegyezte meg Belinda, inkább csak magának.

- Annyira nem vészes - felelte Zola. - Persze eléggé csíp, de azért vannak ezerszer rosszabbak is.

- A két lány egy óra múlva már nem is fog érezni szinte semmit - mondta Mile. - Az olitok bőrének az a jellemzője, hogy nagyon tud csípni, de nem marad semmilyen nyoma. Amikor lecsapnak vele, akkor olyan, mintha ezernyi apró tű érné a bőrödet, de a hatása nagyon hamar elmúlik. Éppen ezért tökéletes eszköz.

- A férfiak mindig maguknál hordanak egy ilyen paskolót - folytatta Zola. - Számukra ez olyan, mint nekünk a füzetünk.

- Akkor... Akkor nálad is van? - kérdezte Belinda Mile felé fordulva.

- Természetesen - válaszolta a férfi.

- Megnézetném?

- Sajnálom, de ha elővenném, akkor használnom is kellene - mondta Mile. - Gondolom csak látni szeretnéd, és nem érezni....

Zola felnevetett és Belinda rövid tétovázás után csatlakozott hozzá.

Az orvos válaszol

A következő bejegyzés az Orvostudakozó oldalon található, Dr. Szemerédi Péter válaszolt egy aggódó édesanyának (az eredeti oldal megtekintéséért klikk ide). A tanácsával szerintem maximálisan egyet lehet érteni....

Tisztelt Doktor Úr!

Nagyon aggódom a lányom miatt. 18 éves, és eléggé rendszertelen életmódot él. Keveset alszik, rendszertelenül eszik, sportol, de szerintem azt is túlzásba viszi. Sokszor egész nap alig eszik valamit, este, mire hazaér, már nagyon éhes.

Néhány hete panaszkodik, fáj a hasa, gyomra, szédül, de még ülve, fekve is.

Elment a háziorvoshoz, megmérte a vérnyomását, és a cukorját, ezek rendben voltak, azt mondta neki, igyon több vizet.

De én változatlanul nagyon aggódom miatta, félek, hogy komolyabb is lehet a baj.

Tisztelettel várom véleményét: egy aggódó édesanya

Kedves Aggódó Édesanya !

A rendszertelen étkezés, túlhajszoltság, sok stressz bizony károsak. Aggodalma nem alaptalan. Ha a dolgok így folytatódnak akkor bizony annak ára lesz ! Egyetértek Önnel és bizony mielőbb ezt az életmódot meg kell változtatni. Mindazon által a jelenlegi panaszokat az értelmetlen túlhajszoltság rovására írnám és nem keresnék egyelőre egyéb okot. A leányzót el kell fenekelni /ha még lehet!/ és vissza kell téríteni a normális útra. Ha ez sikerült és a panaszok nem szűnnek meg akkor tessék tovább lépni betegség irányába!

Pruglen 5

5. rész

Mile az épület előtt várta a lányokat. Zola egyből a nyakába ugrott és a két testvér hosszú percekig csak ölelte egymást nevetve. Belinda mosolyogva figyelte a jelenetet, és közben alaposan megnézte magának a férfi, aki az elkövetkező 3 hétben a felügyelője lesz. “Le sem tagadhatná, hogy Zola testvére”, gondolta. “Persze sokkal magasabb, nagyjából olyan, mint én, ami azért nem rossz:) Ugyanaz a sötét haj, pisze orr, kicsit elálló fülek. Szélesebb váll, és persze izmosabb test. És elég nagy tenyér...”

Belinda saját magát is meglepte, ahogyan arra gondolt, milyen érzés lehet a férfi kezét a fenekén érezni. Annyira megdöbbent a gondolattól, hogy hangosan felkiáltott. Zola zavartan bontakozott ki a bátyja karjaiból és bemutatta őket egymásnak.

Amikor túlestek az udvarias gesztusokon, Mile bepakolta a csomagokat a kocsijába, majd a lányokhoz fordult.

- Úgy terveztem, hogy a mai napot itt töltjük, a fővárosban, és csak holnap indulunk haza.

- De engem vár Seli ma este... - vetette közbe Zola.

- Ne aggódj, megbeszéltem vele a dolgot. A folletódban már ott kell lenni az üzenetnek, hogy egy nappal később kell csak megjelenned. Ne félj, láttam, hogy beszerzett egy új paskolót, a nyelébe a kedvenc színeddel vésette bele a nevedet.

- Nagyon vicces, Mils - pirult el Zola.

- Mils? - kérdezte meglepetten Belinda. - Én azt hittem, hogy Mile a neved.

- Csak én hívom Mils-nek - magyarázta Zola -, ez amolyan becézés. A Mils egy nagytestű hegyi állat neve a Pruglenen, hasonló, mint nálatok a medve. Bár csak akkor szoktam így szólítani, ha felbosszant...

- Arra gondoltam, hogy éhesek lesztek - vette vissza a szót Mile -, és talán egy fürdőnek is örülnétek. Foglaltam két szobát az egyik szállodában, lepakolunk, felfrissültök egy kicsit, majd ebéd. Délután pedig megnézzük a várost, van pár látnivaló, amit érdemes megnézni. Korán lefekvés, holnap pedig pihentem mehetünk a szüleinkhez.

- Jól hangzik - mondta mosolyogva Belinda.

2 órával később egy hatalmas emlékmű előtt álltak, és Belinda hallgatta, ahogyan Zola lelkesen meséli a történetét. Igazából csak fél füllel figyelt a barátnőjére, a gondolatait sokkal inkább az új élmények töltötték ki. A Pruglen elmaradottnak tűnt a Földhöz képest, olyan volt, mintha jó pár száz évvel le lenne maradva, de nagyon tetszett a lánynak. Nem volt nagy tömeg, mint a Földön és minden sokkal rendezettben tűnt. Az emberek nem rohantak annyira, jóval kevesebb jármű volt az utakon, és mindenfelé szembetűnő volt a rend és a tisztaság.

De leginkább Mile körül jártak a gondolatai. A férfi első pillantásra lenyűgözte. Nagyon kedves volt, figyelmes, aranyos... Izmos volt, és volt a tartásában, viselkedésében valami, ami erőt sugárzott. A földi férfiakat össze sem lehet vele hasonlítani. El sem tudta képzelni, hogy a férfi bántaná, ha valamit rosszul csinálna....

Egy erőteljes lökés ébresztette fel az ábrándozásából. Először nem is tudta, hogy mi történt, csak pár pillanattal később vette észre, hogy egy férfi ütközött neki. Belinda elvesztette az egyensúlyát, és talán el is esett volna, ha Mile el nem kapja. Ijedten figyelte, ahogyan a férfi a földön guggolva szedi össze a szétszóródott papírjait.

- Jajjj! - kiáltott fel Belinda. - Bocsánat, nem akartam...

“Na, most biztosan elkéri a füzetemet”, gondolta magában Belinda, miközben kibontakozott Mile karjaiból.

- Semmi baj, kisasszony - felelte az ismeretlen férfi. - Nem a maga hibája, én nem figyeltem. Nekem kell bocsánatot kérnem, amiért megütöttem. Remélem nem sérült meg?

- Nem, nincs semmi baj - motyogta Belinda megkönnyebbülve, hogy nincs veszélyben a popsija.

- Miért nézel ilyen ijedten? - kérdezte Zola, miközben az ismeretlen távolodott tőlük. - Csak nem azt hitted, hogy el fog fenekelni?????

Belinda mérgesen bámult vissza a nevető barátnőjére.

- Mire gondolhattam volna, szerinted? - mondta. - Amit meséltél, abból az jött le, hogy itt még akkor is elfenekelik a lányokat, ha csak rosszul néznek a pasikra...

- Mondtam, hogy csak akkor kapunk, ha mi vagyunk a hibásak. Te nem csináltál most semmit, csak álltál, és a pasi ütközött neked, ő bambult el. Ne légy ilyen nyuszi, élvezd a látnivalókat.

Átkarolta a barátnőjét és azt mondta:

- Gyere, menjünk, megmutatom az egyik kedvenc helyemet.

Egy hatalmas, kupolatetős épületbe mentek be.

- Itt a Nemek Harca előtti Pruglent mutatják be - mesélte Zola. - Eredeti épületekkel, tájakkal, állatokkal.

- Az épületekbe be lehet menni, és ki lehet próbálni az akkor használt eszközöket - vette át a szót Mile. - De Zola a kilátót szereti igazán...

- Igen - ragadta karon Zola a barátnőjét -, gyere, megmutatom.

Átmentek az épületen, és kiléptek az erkélyre, ami félkör alakban, több száz méter hosszan körbeölelt egy hatalmas területet. Nagyjából 3 méterrel alattuk csodálatos kép tárult Belinda szeme elé. Ilyen szépet a Földön még nem is látott, ezernyi színes virág, színes fák, és rengeteg állat, mind ismeretlen a földi lány számára.

- Ezek a növények és állatok már régen kihaltak nálunk - mondta Mile -, csak itt, a múzeumban láthatóak, sehol máshol.

- Ha bármi bajom volt, eljöttem ide, leültem, és csak bámultam órákig - mosolyodott el Zola.

Hirtelen valamilyen kavarodás támadt odalent, megjelent 3 egyenruhás férfi, kezükben vékony rúddal, és elkezdték arrább terelni az állatokat.

- Mi történik? - kérdezte Belinda.

- Nem tudom - felelte Mile. - A lenti részre tilos bemenni, az állatok eléggé vadak tudnak lenni. Azok a férfiak a múzeum őrei...

Belinda hirtelen meglátta, ahogyan két lány szaladt ki az egyik bokorból, és próbáltak elfutni az őrökkel ellentétes oldalon. Zola hangosan felkacagott.

- Ááááá, egyetemista lányok - magyarázta Belindának. - Tudod, ez amolyan bátorság próba, ha be akarsz kerülni egy csoportba. Valami veszélyeset kell csinálnod, mint pl. elvinni egy virágot a múzeumból, vagy hasonlót...

Belinda nem tudta levenni a szemét az eseményekről. Figyelte, ahogyan az őrök üldözőbe veszik a lányokat, és egyre közelebb kerülnek hozzájuk.

- Nagyon veszélyes, amit a lányok csináltak - mondta Mile. - Persze ilyenek a lányok....

- De mi értelme van menekülni? - kérdezte Belinda. - Hiszen nem sok látogató van, úgy is tudják azonosítani őket később....

- Ez igaz, de most a plusz büntetés elől menekülnek - felelte Zola. - Ezeket a próbákat nem lehet úgy megcsinálni, hogy ne bukjon le az ember. De ilyenkor úgy állítják be a lányok folletóját, hogy ha elkapják őket, akkor ott helyben kapnak egy fenekelést, és persze később a felügyelőjüktől egy másikat. Ha sikerül kijutniuk a lenti részről, akkor most megmenekül a popsijuk.

- Csak nem azzal a bottal fognak kapni, ami az őrök kezében van? - kérdezte Belinda, miközben figyelte, ahogyan a férfiak ketté váltak, egy a lányok nyomában maradt, miközben ketten eléjük vágtak.

- Nem, az egy elektromos sokkoló, az állatok miatt van náluk - felelte Mile.

Az erkélyen szinte mindenki a korláthoz lépett és figyelte a jelenetet. Belinda először nem értette, hogy a lányok hogyan akarnak kijutni, hiszen ameddig a szeme ellátott, csak azt a bejáratot látta, ahol az őrök bementek. Ekkor felfedezett a falon egy létraszerű valamit, amin a lányok lemászhattak és most erre futottak. Akkor már mindenki előtt világossá vált, hogy a lányok nem nyerhetnek, mivel a 2 őr pont elzárta előlük az utat.

A lányok is észrevették, hogy mi a helyzet. Lihegve megálltak, kezüket a térdükre támasztva pihegtek pár másodpercet, majd felegyenesedtek, nevetve összeölelkeztek, mint akik büszkék a teljesítményükre, majd engedelmesen követni kezdték az őröket.

- Gyere, menjünk - mondta Zola, és követni kezdte az embereket, akik eddig az előadást nézték.

- Mi lesz most a lányokkal? - kérdezte Belinda.

- Hamarosan meglátod - felelte Mile.

- Meglátom? Hogy-hogy?

- Szabály, hogy ha valaki szemtanúja a rosszalkodásnak, akkor illetőnek végig kell néznie a büntetést is - magyarázat Zola. - Az őrök a parkban nem fenekelhették el a lányokat az állatok miatt, így most nekünk is be kell mennünk a múzeumba.

Jovan Ducic - Refrain

Ismerem a néma alkonyokat,

mikor minden zaj eltűnik a földről,

a szív megáll egy pillanatra,

és a lélek örökre elsötétül.

Ismerem a csillagos éjszakákat,

mikor a fény kiömlik és túlárad,

kicsordul minden keserű pohár,

s meztelen marad kínjával a mélység.

Ismerem a szerelmet, ha befészkel

a szívnek pompás palotáiba,

s akkor a bús dalok megríkatnak,

és megvéreznek a vidám rímek.

Ismerem a szorongás napjait,

a keserű és csüggedt őszöket,-

óh, mindent titkos szálak fűznek össze,

csak a lelkek maradnak így, külön...

Spanking filmek

Ha szeretnél letölteni 50 Girls Boarding School filmet, akkor pár lépésben meg tudod tenni.

1. Klikkelj ide, ami elvisz egy oldalra (amíg működik, mert elképzelhető, hogy letörlik)

2. Nézd végig a képeket, hogy melyik film tetszik.

3. Menj le a lap aljára, ahol megtalálod az egyes filmek letöltési linkjeit.

4. Klikkelj rá a kiválasztott linkre.

5. Ha megjelenik a "Filesonic" oldala, akkor klikkelj a "Slow download" gombra.

6. Megjelenik egy felirat, "Please wait 30s", ami elkezd visszaszámolni.

7. Ha elérte a nullát, akkor megjelenik a következő: Please enter captcha, mellette két angol szó, fura betűkkel. Ezt a két szót kell bemásolni az alatta lévő téglalapba, majd ráklikkelni a "Submit" gombra.

8. Ha sikerült a másolás, akkor megjelenik a "Download ready, start download now" link. Klikk erre, és mentsd le a filmet a gépedre.

Egyszerre csak 1 filmet tudsz tölteni, vagyis meg kell várnod, míg az előző befejeződik. 2 letöltés között 15 percet kell várnod, vagyis ha letöltöttél egy filmet, és azonnal ráklikkelsz a következőre, akkor nem az jelenik meg, hogy "Please wait 30s", hanem az, hogy "Please wait 15 min.", vagyis várj 15 percet.

Jó filmnézést mindenkinek:)

Vetkőzz!

Történetet nem igazán könnyű írni. Elsősorban természetesen azért, mert az ember nem író:) Egy igazi író megtanulja, hogyan adagolja a leíró részeket, a párbeszédeket, úgy, hogy ne legyen unalmas, de azért érthető legyen minden, amit el akar mondani.

Én sem vagyok író, nem tudok írni. Talán éppen ezért, mert ez a tény amolyan felmentést is ad (hiszen ha nem vagyok író, akkor jobban el kell fogadni, hogy hibázok), szeretek olyan történeteket írni, amelyek eltérnek a szokásos formáktól. Valahol ilyen a Pruglen, ahol az első részekben szinte csak párbeszéd van, semmi leírás, csak a két lány beszélget. És valahol ilyen az a történet is, amely talán éppen az ellentéte: ebben szinte nem is beszélnek a szereplők, a végét leszámítva szinte csak 4-5 mondat hangzik el.

És ami miatt úgy gondoltam, hogy írok pár gondolatot felvezetésképpen az az, hogy ez a történet nem igazából fenekelős sztori. Persze a fenekelésről szól, és van benne porolás, de ez már egy kicsit más, egy kicsit túlmegy a fenekelésen. És nem csak azzal, hogy nagyobb súllyal jelentkezik benne a szex, bár ez is fontos, és figyelmeztetek mindenkit, hogy ha zavarja a szex ábrázolása, akkor ne olvasson tovább. De a férfi és a lány kapcsolata már túlmegy egy spanking kapcsolaton, akkor is, ha ez esetleg nem jön le kristálytisztán a szövegből:)

Amúgy a történet fantázia, bár vannak valós alapjai, bár inkább úgy fogalmaznék, hogy konkrét személy járt az agyamban, amikor írtam:)

* * * * *

Egy pasi és egy lány, egy szobában. Jól ismerik egymást, sokszor találkoztak, szeretkeztek. De most azt játsszák, hogy idegenek egymásnak, most látják egymást először. A lány itt ébredt, egy ismeretlen helyen, egy ismeretlen pasival. A szoba hangszigetelt, senki sem hallaná meg, ha kiabálna. A pasi magasabb, erősebb, ráadásul a kezében egy pisztoly van, vagyis teljes mértékben ki van szolgáltatva neki. Természetesen nincs pisztoly, nincs hangszigetelés, de lehetne. A dolgok úgy is az ember agyában dőlnek el....

- Vetkőzz!

A férfi nem emeli fel a hangját, szinte csak unottan ejti ki a szót, mégis beleborzong a lány. A szoba közepén áll, ami már eleve védtelenné teszi. Nem tud semmire támaszkodni, pedig a lábai elgyengülnek. Lehajtja a fejét, a kezét nézi, a kezét, aminek meg kellene mozdulnia, hogy engedelmeskedjen a parancsnak, de nem megy.

A pasi vár egy kicsit, majd feláll. Nem mond semmit, de ez rémisztőbb minden fenyegetésnél. A lány érzi, ahogyan az adrenalin szétáramlik a vérében, bizsergés terjed szét az egész testén. A pasi 3 lépésre van tőle, de már csak kettőre. Felpillant rá, és látja az arcán, hogy mindenre képes. Reszkető kézzel nyúl a blúza első gombjához.

A férfi megáll, és csak nézi, nem közelít. A lány lassan gombolja végig a blúzt, mint egy lassított felvételen. Óvatosan bújik ki belőle, körülnéz, majd a legközelebbi székre hajítja. Hirtelen rádöbben, hogy úgy viselkedik, mint egy sztriptíztáncosnő, a lassú vetkőzés olyan, mintha fel akarná izgatni a férfit... Nyel egy nagyot, majd határozottabban nyúl a nadrág csatjához. Szinte kapkodó mozdulatokkal csatolja ki, majdnem letépi a gombot, és gyors mozdulattal tolja le a combjain a farmert. Itt megakad, teljesen elfeledkezett a cipőről. Még inkább zavarba jön, a dacos ellenkezési kísérlet a visszájára sült el, hiszen most itt áll letolt nadrággal.

A férfira pillant, biztosan nagyon élvezi a helyzetet, gondolja, de ő továbbra is közönyösen nézi. Amikor lehajolna, hogy kikapcsolja a cipőjét, a pasi int a pisztolyával, és a melltartójára mutat. Rendben, akkor először a melltartó. A lánynak nem tetszik a melle, nincs megelégedve vele, és most is átvillan az agyán, hogy mit fog szólni a pasi. Majd rémülten korrigálja magát, mit számít ez, nem azért csinálja, mert tetszeni akar, hanem mert kényszerítik rá, és igazából az lenne a legjobb, ha a férfi megundorodna tőle.

Visszatér a dac, és szinte odavágja a melltartót a blúz mellé. Majd ismét nyúlna a cipőjéhez, de a pasi megint megállítja, és a bugyijára mutat. A lány először nem érti, hogy mit akar, annyira nem lehet hülye, hogy ne tudná, nem tudja levenni a bugyiját, amíg a nadrág útban van. Majd meglátja a férfi szájában az első apró mosolyt. Igazából csak a szája szegletében, vagy inkább csak a szemében fedezi fel, de összetéveszthetetlenül ott van. Vagyis ez a büntetés a nadrág miatt....

Letolja a bugyiját egészen a nadrág vonaláig. A férfi ismét a pisztollyal mutatja, hogy tolja lejjebb, egészen a bokájáig. Biztosan hülyén nézhet ki, szinte teljesen meztelenül, a bokája körül a nadrággal és a bugyijával....

A férfi elteszi a pisztolyt, már nincs rá szüksége. Közelebb lép a lányhoz, a mutatóujjával félrehúz egy tincset a homlokáról, majd végigsimítja az arcát a fülétől az álláig. Szinte alig ér hozzá, a mozdulata gyengéd, de éppen ezért olyan rémisztő. Ugyanazzal a mozdulattal az álla alá érve megemeli a lány fejét, hogy nézzen a szemébe, majd a kezét a melléhez viszi. Egyetlen ujjal megemeli a bal mellét, majd hagyja, hogy gravitáció hatására visszaessen az eredeti helyére. Ugyanazt megcsinálja a jobb mellével is, miközben végig farkasszemet néz a lánnyal. Az egész teljesen személytelen, mintha csak valamilyen tárggyal játszadozna.

A férfi most elmegy a lány mellett, lassan, teljesen közel hozzá, de igazából csak a lány teste mellett lógó kézfejét érinti meg egy pillanatra. Megáll mögötte, egy ujjal megérinti a nyakát, majd az ujját végighúzza a lány gerincének vonalán, egészen a popsijáig. Ahol elhaladt, a lány végig libabőrös lesz. Igazából semmilyen fenyegető nincs a mozdulatban, sőt, a lánynak be kell vallania, hogy élvezi egy picit. Valami miatt lassan kezd megnyugodni, amikor egy hatalmas ütés éri a fenekét.

A pasi jó nagy lendületet vett, és a tenyerével alulról felfelé csapott rá a lány popsijára, pontosabban a jobb félgömbre. Az ütés ereje előre mozdítja egy kicsit a lány testét, elég nehéz megtartania az egyensúlyát, főleg a bokáját megbéklyózó nadrág miatt. A fenekes tényleg fáj, ráadásul teljesen váratlanul jött, teljes ellentéteként a korábbi gyengéd érintéseknek. Még szinte el sem hall a lány kiáltása, amikor a pasi megismétli a mozdulatot, de most a bal oldalt célozva meg. A lány erre már készül, de ennek ellenére szinte megemeli az ütés ereje és a fájdalom sem kisebb.

- Cipő, nadrág, bugyi.

Rövid, érzelemmentes parancsszavak. A férfi most a háta mögött marad, így a lány nem láthatja. Minden idegszála arra ösztönzi, hogy dörzsölje meg a popsiját, de tudja, hogy nem teheti. Gyors mozdulatokkal megszabadul az utolsó ruhadarabjaitól, közben szinte érzi, ahogyan a férfi tekinteti égeti a hátsóját.

Miután a nadrágja és a bugyija csatlakozott a többi ruhadarabjához, a lány visszaáll az eredeti pozíciójába. Van abban valami megalázó, teljesen meztelennek lenni egy felöltözött ember előtt. Olyan, mintha a ruha adna valamilyenféle védelmet... A lány karjai két oldalt a teste mellett, de igazából nem bírja ott tartani. Egyszerre szeretné hátra vinni a popsijához, és kidörzsölni a fájdalmat, valamint a teste elé kapni, takarni a mellét és az ölét, védekezően.

- Kulcsold össze a kezeidet a tarkódon.

Újabb parancs. A lány magában szinte örül ennek, hiszen így legalább tud mit csinálni a kezeivel. A férfi ismét megkerüli, és elmélyülten nézi, ahogyan a mellei megemelkedtek a mozdulat hatására. A lány gyorsabban kezd lélegezni, ahogyan a férfi ismét a melléhez közelít a kezével. Még mindig nem érinti meg, csak egyetlen ujjal rajzolja körbe a mellbimbóját, majd oldalra pöcköli egy picit, és elmélyülten nézi a mozgását.

Majd még közelebb lép, a testük szinte összeér. Bal kezével átnyúl a lány karja között, megfogja a tarkójára kulcsolt kezeit, még közelebb hajol, és hirtelen szájon csókolja. A lány ösztönösen próbálna elhúzódni, de a kéz nem engedi. Dacosan zárva tartja a száját, de a férfi jobb keze megragadja a mellét - igazából most érinti meg először. A mozdulat szinte durva, de a lány teste mégis reagál. Szinte sírna, ahogyan érzi, hogy a teste elárulja. A szája kinyílik a férfi tolakodó nyelve előtt, az egész altestét forróság önti el.

De ez nem történhet meg! Ezt ő nem akarja!

A férfi hirtelen abbahagyja, és hátrább lép. A lány szinte alig kap levegőt, az arca lángol. Még inkább szörnyen érzi magát, amikor meghallja a férfi kurta nevetését. Milyen elégedett magával, gondolja a lány egyre dühösebben. Persze elsősorban saját magára mérges, de a férfi is megteszi. Elengedi a tarkóját és meglendíti a kezét, hogy pofon üsse a férfit, letörölni azt a megelégedett vigyort az arcáról.

Semmi esélyes, a férfi mintha számítana a mozdulatra, könnyedén elkapja a csuklóját, még mielőtt elérné az arcát. A lány most megijed, hogy mi fog történni. A férfi szemében egy pillanatra felvillan a fenyegető szikra és a lány felkészül, hogy ő kapja a pofont. De a férfi nem üti meg, elmosolyodik, majd belecsókol a lány jobb tenyerébe. Tulajdonképpen végül is a tenyere érintette a férfi arcát, ha nem is éppen úgy, ahogyan a lány tervezte.

A férfi még mindig fogva tartva a lány csuklóját, a kanapéhoz vezeti. Megállítja a karfája mellett, majd a felső testét előre dönti, ráhasaltatja a kanapé oldalára. Feljebb emeli egy kicsit, így a popsija kerül a legmagasabbra. A lány lábait széles terpeszbe erőlteti, mint egy amerikai rendőr a filmekben, motozáskor. A tenyerét a lány hátára támasztja, és csak annyit mond:

- Meg ne merj mozdulni.

A lány szerencsére úgy tartotta a fejét, hogy nyomon tudja követni a férfit, amint eltávolodik tőle. Látja, ahogyan kinyit egy fiókot és kivesz egy hajkefét. Jó nagy, mondhatni hatalmas fejjel. Ilyet egyetlen lány sem vinne magával a retiküljében, gondolja. Majd a szekrényhez lép a pasi, és most egy nadrágszíjat vesz elő.

A lány jól tudja, hogy ezekkel fog kapni a fenekére. Legszívesebben felpattanna és elrohanna. De tudja, hogy azzal csak rontana a helyzetén, hiszen nincs hova menekülnie. Egy pillanatig elgondolkozik azon, hogy vajon a férfi azért fenekeli el, mert pofon akarta ütni, vagy amúgy is ez következett volna?

A férfi közben visszatér. A két eszközt leteszi a lány elé az ágyra, majd hátramegy, és leguggol a lány mögött, a lány két lába között. A szeme szinte egyvonalban van a lány puncijával. Elmosolyodik magában, amikor látja a csillogó nedvességet az ajkai között. A kezével elindul a bokájától és lassan végigsimítja a lábát, majd a combja belső felét és végül megáll egy pillanatra, mielőtt megérintené a punciját. Úgy nyúl hozzá, mintha egy teljesen ismeretlen valami lenne. Először csak végigtapogatja, mint amikor egy vak ember az ujjaival fedezi fel a beszélgetőtársa arcát. Majd becsúsztatja az egyik ujját a nagyajkak közé, de csak felületesen, végigcsúsztatva a vágás mentén. Majd egy hirtelen mozdulattal bedugja az egyik ujját, de csak egy pillanatra. Két ujjával széthúzza az ajkait, feltárva a belsejét, majd hirtelen ismét beljebb hatol, de most már 2 ujjal. Addig mozgatja az ujjait ki-be, amíg a lányból elő nem csal egy kéjes nyögést.

A férfi hosszú percekig folytatja a lány kínzását az ujjaival. A lány egyre kevésbé ura a testének és az érzéseinek. Főleg azok a pillanatok okoznak elviselhetetlen kínt, amikor a pasi elveszi a kezét, és hosszú másodpercekig nem ér hozzá. Az egyik ilyen alkalommal nem bírja tovább és hátrább tolja a fenekét, mintegy követve a férfi kezét.

- Mondtam, hogy ne mozdulj.

A férfi szája szinte centikre volt a lány puncijától, érezte a kiáramló levegőt, ahogyan beszélt. Hirtelen rálehel egy apró puszit, majd feláll. A pasi ilyenkor mindig bajban van egy kicsit, hiszen nem túl szerencsés egy hajkefét nedves kézzel forgatni, de mivel már tapasztalt, így mindig tartott jó pár zsebkendő kéznél. Megtörli a kezét, majd lehajol a lány fejéhez, és miközben kézbe veszi a hajkefét, most az arcára ad egy hasonló puszit.

Félig leül a kanapé karfájára, a lány teste mellé. Bal karjával átöleli a derekát, vár egy pillanatot, majd gyorsan egymásután tízszer lecsap a bal félgömbre. A lányt meglepi a fenekesek erőssége, és üteme. Mivel előtte nem melegítették be a popsiját, most szinte sokként éri a 10 fenekes hatása. A férfi nem tart szünetet, amikor végzett a bal oldallal, egyből áttér a másik félgömbre, és oda is kioszt tíz csípős ütést. A lány minden egyes fenekest egyre hangosabb fájdalomkiáltással kísér. Magában számolja az ütéseket, és megkönnyebbülten fellélegez, amikor elérik a tízet.

Annál nagyobb a döbbenete, amikor a férfi nem hagyja abba a porolást, hanem visszatér a bal oldalra, és most egy kicsivel lejjebb célozva osztja ki a szokásos tízes sorozatot. A lánynak egyre jobban kezd sajogni a popsija, de nem tehet semmit a férfival szemben. A karja keményen tartja a derekát, így minden ellenkezése kimerül abba, hogy a popsiját mozgatja jobbra-balra, valamint az egyik lábát felemeli egy kicsit a padlóról.

Ez utóbbi mozdulatát azonnal meg is bánja, amikor a hajkefe lecsap a combjára. Nem tehet róla, de elhagyja az első könyörgő szó a száját. A férfit persze nem hatja meg, és visszatér az eredeti ritmushoz, most a jobb félgömb alsó részére kiosztva 10 fenekest.

- Comb, vagy a popsi középső része?

- Tessék?

A lányt teljesen leköti a popsijának lángolása, hogyan lehet ilyenkor bármit is kérdezni...

- A harmadik sorozatot hova kéred? Tízet-tízet mindkét combodra, vagy húszat a feneked közepére, egy helyre?

Sehova. Legszívesebben ezt mondaná, de tudja, hogy ezt úgysem fogadná el a férfi. Eleve hogy lehet ilyet kérdezni? Fenekelje el, ha azt akarja, de csinálja és legyenek már túl rajta. Ehelyett még ő maga döntsön a további fájdalmak helyéről??? A combokra ne, ott sokkal érzékenyebb. De egy helyre kapni húszat? Kapja be....

- A popsimra.

A lány hangja inkább csak suttogás. Jó döntés, gondolja a férfi, miközben erősebben leszorítja a lány derekát és kíméletlenül kiosztja a 20 fenekest a lány popsijának középső részére. Már a harmadik ütés visszahozza a lány hangját, és egyre fokozza, míg végül már szinte nem marad ereje, csak azt tudja ismételgetni, hogy “Ne!”.

A férfi feláll, elégedetten nézi a lány popsiját, meg van elégedve az eredménnyel. Az 5 piros terület szinte teljesen egybefolyik, de azért elég jól el lehet különíteni mindegyik sorozat helyét. Leteszi a hajkefét a lány fejéhez, és felveszi a nadrágszíjat. A tenyerét ráteszi a lány popsijára, érzi, hogy milyen meleg a bőre. Nem simogatja meg, csak rajta tartja pár másodpercig. A lány persze ezért is hálás, mivel a férfi tenyere jó pár fokkal hidegebb, mint az ő bőre.

Majd a keze becsúszik a combjai közé, de most nem érinti meg a punciját, csak a combja belső területéig vándorol, és egy kicsit még oldalra húzza, ha lehetséges, még nagyobb terpeszbe kényszerítve.

- Kezed a fejednél, lábad a padlón, végig. A popsid mozoghat, de a lábad nem zárhatod össze.

Kettéhajtja a nadrágszíjat, a csatját a markába fogja, nehogy véletlenül is az érje a lány testét, majd lecsap a piros félgömbökre. Most teljesen más a porolás üteme, mint az előbb volt. Egy-egy fenekes után a férfi ellenőrzi, hogy a szíj nem tekeredett-e össze, nem fordult-e ki, majd megvárja, amíg a lány reakciója lenyugszik, és csak ezután osztja ki a következő fenekest. Szépen komótosan náspángolja a lányt, gondosan becélozva a következő ütés helyét, ügyelve, hogy egyetlen centiméter se maradjon ki. Ha valamelyik részt nem látja elég jónak, akkor visszatér oda, és korrigálja a dolgot.

Kb. 25 fenekes után átmegy a másik oldalra. Ahol a szíj vége az ellenkező oldalon becsapódik, sokkal nagyobb hatást fejt ki. A férfi úgy véli, hogy nem igazságos, ha az egyik félgömb többet kap, így a következő 25-öt a másik oldalról osztja ki. Mivel jobb kezes, ezért ez nem áll a kezére, nem olyan hatékony, de azért szép munkát végez.

Amikor visszatér az eredeti oldalra, a lány már hangosan zokog. A férfi leül mellé, és simogatni kezdi a hátát, majd a hajába is beletúr. A lány nem is tudja, hogy hálás legyen-e neki ezért. Természetesen nagyon jólesik neki, de sokkal inkább örülne, ha a popsiját simogatnák. De lassan megnyugszik, és örül, hogy vége van. A férfi felemeli a lány arcát, megcsókolja mind a két oldalt, ahol a könnyei lefolytak, megtörli egy zsebkendővel, majd azt mondja:

- Már nincs sok hátra.

Mi van???? A lány el sem akarja hinni. A teste ismét megfeszül, minden porcikája ellenkezni akar.

- A hajkefét azért kaptad, mert nem kezdtél el vetkőzni azonnal. A nadrágszíjat azért, mert pofon akartál ütni. Ezt pedig azért, mert megmozdultál.

A lány elfordítja a fejét, hogy a pasi ne lássa, ahogyan elmosolyodik. Tulajdonképpen minden a helyére került. Ez valamiért jó érzéssel tölti el. Persze ettől még ugyanúgy fog fájni....

A férfi most a lány combját veszi célba. A nadrágszíj vége mélyen becsapódik a comb belső, különösen érzékeny részére is. A lány már az első ütésre felkiált, és most már félreteszi minden büszkeségét, minden ütés után kérleli a férfit, hogy hagyja abba. Nem is érzékeli, hogy 10 után a férfi ismét átmegy a másik oldalára, és a jobb combjára is kiosztja ugyanazt a büntetést.

Amíg a lány próbálja összeszedni magát, levegő után kapkodva, mintha lefutott volna 10 kilométert, a férfi lehúzza a nadrágja cipzárját és előveszi a farkát. A lány tudja, hogy még nem mozdulhat, így meglepetésként éri, amikor megérzi a lábai között a férfit, majd azt, ahogyan a punciját megérinti valami.

A férfi ezt sem kapkodja el, hasonló módon játszadozik, mint korábban az ujjával. Először csak megérinti a lányt, majd lassan beljebb hatol, de megáll, mint aki meggondolta magát, és visszakozik. Majd ismét támad, és még mélyebbre hatol. Amikor teljesen bent van, akkor mozdulatlan marad, előre hajol, két kezével megragadja a lány melleit és felemeli magához a testét.

- Kérj meg, hogy dugjalak meg - suttogja a fülébe, apró csókokat lehelve a füle mögé.

A lány nem felel. Teljesen kiszolgáltatott helyzetben van, egész teste lángol, és a férfi nem mozdul. Végül megadja magát.

- Kérlek.

- Mit kérsz, kicsi lány?

- Kérlek, dugj meg alaposan.

- Kérésed parancs - mondja nevetve a férfi.

- Hülye, beképzelt gazember - mondja a lány, inkább csak maga elé mormogva, de a férfi meghallja.

Kihúzza a farkát a lányból, széthúzza a popsiját, és közeledik, mintha oda akarná dugni. A lány ijedten felkiált.

- A megjegyzésedért megérdemelnéd, hogy a popsidba dugjam. De most elnéző leszek. De elvárom, hogy miután itt végeztünk, magadtól hozd nekem a kisebb vibrátorodat és kérd, hogy dugjam a popsidba. Ha jó kislány leszel, akkor lehet, hogy helyette csak az ujjamat dugom oda. Értetted?

A lány most nem nagyon tud törődni ezekkel a dolgokkal, mivel a pasi farka közben visszatért a puncijához, és egyre hevesebb lökésekkel kezdte ostromolni. A lényeg az, hogy most mi történik, a jövőn ráérünk később gondolkodni....

Tényleg minden az agyban dől el?

Megjegyzések

Bocs, de csak most vettem észre, hogy nem volt jogotok megjegyzést írni a bejegyzésekhez. Módosítottam a beállításokat és mostantól mindenkinek megvan a joga. Kérek mindenkit, hogy tartsa be a következő szabályokat:

- Lehetőleg adjatok meg nevet, bár lehetőség van névtelenül is írni

- Lehetőleg a témához szóljatok hozzá

- A megjegyzések ne legyenek sértőek, vagy durvák

A kéretlen reklámokat, nem ide tartozó dolgokat ki fogom törölni.  Ha nem tartjátok be a szabályokat, akkor bevezetem a moderálást, vagyis csak akkor fog megjelenni a hozzászólásotok, ha előtte engedélyezem. De ezt nagyon nem szeretném:)

Pruglen 4

4. rész

A következő hét nagyon gyorsan eltelt. Zola minden lehetőséget megragadott és minden nap mesélt a Pruglenről a barátnőjének. Részletesen elmondta a szabályokat, mire kell odafigyelnie, és próbálta minél jobban felkészíteni. Magában, belül még mindig aggódott, hogyan fog elsülni a dolog, de ahogyan közeledett az indulás, egyre inkább a saját popsija kezdte izgatni.

Már fél éve nem volt otthon, ami azt is jelentette, hogy 6 hónap bejegyzései gyűltek össze a bejegyzések a füzetébe. Persze alapvetően jól viselkedett, de azért ilyen hosszú idő alatt óhatatlanul is előfordulnak hibák. Seli persze örülni fog neki, hogy újra látja, de azért felkészülhet 1-2 hason alvásra....

Hosszan gondolkozott Belindáról és végül azt javasolta neki, hogy válassza a bátyját, Mile-t, a felügyelőjének. Az egyik este videotelefonon beszélt a szüleivel, és elmondta, hogy magával viszi a barátnőjét is. A szülei először tiltakoztak és csak akkor nyugodtak meg egy kicsit, amikor Mile felajánlotta, hogy vigyáz a földi lányra. A bátyja 25 éves volt, és nagyon rendes. Persze Zola elfogult volt vele szemben, mivel nagyon szerette és nagyon közel álltak egymáshoz, de meg volt győződve arról, hogy Mile a lehetőséghez mérten elnéző lesz a barátnőjével.

Az út a Pruglenre 10 napig tartott. Belinda 2 első osztályú jeggyel lepte meg, így a legnagyobb kényelemben utaztak és gyorsan telt az idő. 4 nap után megérkeztek egy kis üdülőtelepre, ahol szinte mindenki leszállt, a két lányok kívül csak egy házaspár és egy férfi maradt a hajón.

- Mondtam, hogy a Prugleniek nem nagyon utaznak és hozzánk sem jön gyakran látogató - mondta Zola, látva barátnője kérdő tekintetét. - Nekem is tucatnyi engedélyt kellett beszereznem, míg sikerült elintézni, hogy más bolygón tanulhassak.

- Mit fognak szólna hozzám, ha megtudják, hogy nem Prugleni vagyok? - kérdezte Belinda aggódva.

- HAAA? - nevetett fel Zola. - Bocs, de az első pillantásra mindenki tudni fogja, hogy idegen vagy. Nálunk, a Pruglenen nincsenek ilyen lányok, mint te.

- Mint én? Miért, milyen vagyok?

- Elsősorban szőke - Zola nem tudta abbahagyni a kuncogását. - Nálunk minden lány fekete vagy esetleg barna hajú. Másrészt magas vagy... mennyi is? 185? Én nem láttam 170-nél magasabb nőt a bolygónkon. Amint meglát valaki, rögtön tudni fogja, hogy nem a Pruglenen születtél. Ami nem is baj, hiszen így talán egy kicsit elnézőbbek lesznek a hibáiddal szemben.

Az utazásuk utolsó estéjén megismerkedtek a többi Prugleni utassal is. Ők nem az első osztályon utaztak, így korábban nem nagyon találkoztak, de az utolsó vacsorára a hajó kapitánya minden utast meghívott magához. A két prugleni férfi eléggé visszafogottan viselkedett és az evés befejezése után azonnal távoztak, de Nika elkísérte őket a szobájukba és a 2 prugleni lány vidáman társalogni kezdett.

Zola bemutatta Belindát és elmondott mindent Nikának, majd pletykálni kezdtek az otthoni dolgokról.

- Mennyi ideig voltál távol? - kérdezte Nika.

- Már fél éve - felelte Belinda.

- Az jó hosszú idő... Akkor neked sokkal kényelmetlenebb lesz az első estéd és éjszakád, mint nekem.

A két lány kuncogott, mintha valamilyen vicceset mondtak volna.

- Miért lesz kényelmetlen az első estéd? - kérdezte Belinda értetlenül. - Azt értem, hogy Zola felügyelője számon fogja kérni az elmúlt 6 hónap dolgait, de azt nem, hogy ez hogyan érint téged... Csak nem arra célzol, hogy nem a férjed a felügyelőd?

A kér prugleni lány megértően pillantott össze, majd Zola biccentett, hogy az idősebb nő válaszoljon.

- Természetesen a férjem a pieterem, de a Pruglenen kívül nem oszthatja ki az esetleges büntetéseket. Máshol nem értenék meg a dolgot és csak problémát okozna, ha valaki meglátná vagy esetleg meghallaná.

- Értem - mondta Belinda. - És megkérdezhetem, hogy miket rosszalkodtál?

- Ez eléggé indiszkrét kérdés nálunk - komolyodott el Nika. - Nem nagyon szoktunk beszélgetni a másik büntetéseiről. De megértem, hogy kíváncsi vagy. Nos, nézzük csak.

A nő elővett egy vékony, nagyjából 20 centis lapocskát.

- Láttál már ilyet? - kérdezte Belindától. - Ez a folleto. Ebben van minden információ egy prugleni nőről.

A mutatóujjával megérintette a lapocskát, amire az bekapcsolódott és megjelent a nő fényképe, valamint pár információ.

- A folletót csak a nő tudja kinyitni, az ujjlenyomatommal azonosít, hogy én vagyok az - magyarázta a nő. - Rajtam kívül a férjem tudja még bekapcsolni, senki más. Így pl. nem tudnék ártani Zolának, nem tudnék beírni a füzetébe a tudta nélkül. De egy pasi sem tud beleírni csak úgy, ha előtte nem kinyitva adjuk át neki.

Megnyomott egy ikont a lapon, aminek a hatására megjelent egy táblázat.

- Le lehet kérni az eddig összes bejegyzésemet és természetesen azt is, hogy milyen büntetést kaptam értük - folytatta Nika. - És persze meg lehet jeleníteni azokat a sorokat, amelyek még nyitottak, vagyis amelyekért még ezt követően fogok kapni a popsimra.

Átnyújtotta a lapot Belindának.

- Ahogy látod, ma este 4 esetet fogunk megbeszélni a férjemmel. Sajnos nekem rossz szokásom, hogy ha meglátok egy új cipőt, akkor nem tudok neki ellenállni - kuncogott fel Nika. - A négyből három tétel ilyen, vagyis túlzott pénzköltés. Ha megérinted mondjuk a legfelső sort, akkor részletesen megjelenik, hogy 6000 egységet költöttem egy cipőre, ami egyrészt nálunk 2000-be kerül, másrészt pedig már 5 hasonló cipőm van.

- Látom, hogy elismerted a rosszalkodásodat - mutatott Belinda a lapocskára.

- Igen, természetesen elismertem, hiszen tényleg nem kellett volna megvennem - mondta nevetve Nika. - De szerintem a fenekeléssel együtt is megérte, hogy megvettem.

- És nagyon ki fogsz kapni ezért?

- Mivel ez rendszeres hibám, így az átlagosnál jobban. Nem tudom pontosan, mi fog történni, mivel a pasik előre nem nagyon szokták elmondani, de számítok egy alapos hajkefés porolásra, és talán egy féltucat nádpálcára. Persze nem ezért az egy vásárlásért, hanem az összesért egyben.

- Szegény - sajnálkozott Belinda.

- Annyira nem kell sajnálnod - mondta mosolyogva Nika. - A férjem eléggé elnéző szokott lenni, és annyit igazán megértek a cipők. Ráadásul a fenekelés után isteni percekben lesz részem, a férjemet mindig felizgatja a büntetésem:)

- De erről szintén nem szoktunk beszélni - mondta Zola, szintén mosolyogva.

- Igen - felelte Nika. - De most már ideje mennem, ha nem akarom még egy bejegyzéssel gyarapítani a listámat.

A lányok másnap délelőtt leszálltak a Pruglenre. Belinda csodálkozva nézte az egészen apró épületet, ahova kiléptek az űrkompból. Össze sem lehetett hasonlítani a földi kikötővel, ahol a nap minden percében tízezrek nyüzsögtek izgatottan, az utazásra várva. Itt az öt utason kívül csak 2 hivatalos személy volt az épületben, rajtuk kívül senki.

Ők maradtak a végére, így Nikáék már eltűntek, mire az adminisztrációs pulthoz léptek.

- Szia Belinda - szólította meg az egyik férfi a pult mögül. - Rég láttalak.

- Igen, már nagyon hiányzott az otthon - mondta Belinda mosolyogva, és átnyújtotta a folletóját a férfinek.

- Téged mindenki ismer? - kérdezte suttogva Belinda, miközben az ügyintéző eltűnt egy pillanatra.

- Annyira azért nem kicsi a Pruglen - felelte nevetve Belinda. - Tabi az osztálytársam volt, onnan ismer. Bár az is igaz, hogy nem túl nehéz számon tartani, hogy ki hagyja el a bolygót.

A férfi közben visszajött és átnyújtotta Zolának a füzetét.

- És te vagy Belinda, ha jól gondolom.

- Igen, Belinda White - felelte a lány, átnyújtva a személyi azonosítóját.

- A Pruglenen mindenkinek csak egy neve van - mondta a férfi -, így neked is döntened kell, hogy melyiket akarod használni itt: Belinda vagy White?

- A Belinda megfelelő lesz.

- Rendben - bólintott az ügyintéző, valamit beütve egy gépbe. - Zola szülei elintézek minden hivatalos dolgot, Mile pedig kitöltötte a follettódat.

Elővett egy kis készüléket, és letette a lányok elé az asztalra.

- Tedd a mutatóujjadat a gépre - mondta Belindának. - Egy pici szúrást fogsz érezni, de nem fog fájni. A gép leveszi az ujjlenyomatodat és közben a DNS mintádat is rögzíti. És ha szépen mosolyogsz, akkor a fényképed is elkészül egy pillanat alatt.

Belindának még gondolkoznia sem volt ideje, már mindennel végeztek. Megkapta a maga kis lapocskáját, amit ki kellett próbálnia, hogy bekapcsol-e az érintésére. Amikor minden működött, az ügyintéző kedvesen rámosolyodott és kellemes tartózkodást kívánt a Pruglenen.