A következő történet tulajdonképpen egy sci-fi. Nem kell megijedni, nem lesznek benne marslakók, vagy tudományos eszmefuttatások, féreglyukak vagy hasonlók:)
3866-ban járunk és ekkorra az ember meghódította az űrt, felfedezett több száz lakott bolygót. Az összes bolygón "emberek" élnek, akik ugyanúgy néznek ki, mint mi. Természetesen mindenhol más a történelem, mások a szokások, más a nyelv. A bolygók között menetrendszerű űrhajók közlekednek, és van egy közös nyelv, amit mindenki beszél.
1. rész
Belinda élvezte a lemenő nap sugarát a kollégiumi szoba erkélyén.
- Zola - fordult a szobatársához -, kérdezhetek valamit?
- Természetesen.
- Nem akarok udvariatlan lenni, vagy hasonló.... De tudod, egy hét múlva vége a sulinak. És.... Bocs, de egy kicsit tényleg kényelmetlen nekem...
- Ne hülyéskedj, ezer éve a legjobb barátnők vagyunk, bármit kérdezhetsz.
- Igen, barátok vagyunk, és én már többször meghívtalak hozzánk nyaralni, vagy szünetekben... Csak az járt a fejemben, hogy te még egyszer sem ajánlottad fel, hogy menjek el hozzátok.
- Hidd el, hogy nem szeretnél velem jönni a Pruglenre - komolyodott el Zola. - Nem szívesen beszélek róla, de kérlek, higgy nekem.
- De miért nem? Remélem nem az az oka, hogy a családom olyan gazdag...
Zola elmosolyodott magában. Belinda szülei a Föld egyik legbefolyásosabb emberei voltak, övék volt fél Texas, szinte szó szerint. Saját magánűrhajójuk vitte a két lányt a Földre, ahol egy olyan palotában laktak, amelybe egy kisebb prugleni város is elfért volna.
- Nem, nem erről van szó - nyugtatta meg barátnőjét. - A szüleimet persze egy lapon sem lehet említeni a tieddel, de azért nem vagyunk szegények. De ha semmink se lenne, akkor sem szégyellném előtted. Nem erről van szó...
- Akkor miről? Ne csináld már! El kell mondanod, mert így megöl a kíváncsiság.
Zola egy percig töprengett, majd nagyot sóhajtva megadta magát.
- Rendben van, elmondom, de meg kell ígérned, hogy nem ítélsz el és nem mondod el senkinek.
- Esküszök mindenre, ami szent.
- Mit tudsz a Pruglenről? - kérdezte Zola.
- Nem sokat - felelte a barátnője. - Be kell vallanom, hogy pár hónapja napokig kerestem információt a Ski-Net-en, de az alap adatokon kívül szinte semmit sem találtam.
- És ez nem véletlen. A Pruglen egy nagyon zárt közösség, sajátos társadalmi felépítéssel, szokásokkal. Nem szeretjük a turistákat, ha valakinek nincs ismerőse a bolygón, akkor azt nem is engedik a bolygóra.
- De miért?
- Az életmódunkat az idegenek nem nagyon tudják elfogadni, és ebből régen több konfliktus is adódott. Ezért döntöttek úgy, hogy inkább kitiltják a látogatókat.
- Folytasd, egyre jobban kezd érdekelni a dolog.
Belinda felállt, töltött mind a kettőjüknek egy kis innivalót, majd kíváncsian tekintett a szobatársára.
- Talán ott kell kezdenem, hogy a Pruglenen minden vezető beosztást nők töltenek be. Csak nők lehetnek politikusok, vállalatvezetők, iskolaigazgatók, bírók - vagyis ahol embereket kell vezetni, irányítani, vagy dönteni róluk.
- Ez tetszik - mosolyodott el Belinda.
- Igen.... Nos.... A rendszer már kb. 2000 éve működik, a Megváltó Háború óta. Ez egy nemek közötti háború volt, ami majdnem kiirtotta a bolygó teljes lakosságát. Ezt követően hozták meg a jelenlegi szabályokat. A terv az volt, hogy egyensúlyt teremtsen. A nőket tartották bölcsebbnek és megfontoltabbnak, így ők lettek az irányítók. De hogy ne éljenek vissza a hatalmukkal, ezért a magánéletben a férfiaknak adtak felügyeleti jogot a nők felett.
- Ez mit jelent?
- Minden felnőtt nőnek kötelezően van egy... felügyelője. A nyelvünkön peiternek hívják, nincs pontos megfelelője, ezért nem is lehet lefordítani. A peiter lehet egy rokon, ismerős, férj, vagy bárki, de csak férfi lehet. Ha nincs más, akkor vannak hivatásos peiterek, akiknek ez a foglalkozásuk. A lényeg az, hogy nem lehet olyan nő, akinek nincs peitere.
- Maradjunk inkább a felügyelőnél - mosolyodott el Belinda. - Érdekes rendszernek tűnik. És működik?
- Igen, tökéletesen. Az elmúlt 2000 évben semmilyen konfliktus nem volt a bolygón, alig van bűnözés, a gazdaság virágzik, vagyis minden optimális.
- Értem. De ezt nem értem, hogyan függ ez össze azzal, hogy nem akarsz meghívni magadhoz...
- Minden nőnek kötelező egy felügyelő férfi, így a turistáknak is, nincs kivétel.
- Vagyis ha veled megyek, akkor nekem is lesz egy... hogyan is mondtad? Peiterem? Aki felügyel rám, amíg ott vagyok? De ezzel mi a gond? Hasonló lehet, mint George, apám titkára, aki ránk figyelt, amikor nálunk voltunk, nem?
- Nos, nem teljesen.... - Zolán látszott, hogy egyre nagyobb zavarban van. - Igazából most értünk el oda, amit nehéz lesz megértened. Ha egy nő rosszul viselkedik, megsért valakit, elkövet valami törvénytelent, vagy nem illendőt, akkor a felügyelője megbüntetheti. Pontosabban kötelező megbüntetnie. Az a feladata.
- Büntetnie?
- Igen. Ez általában testi fenyítést jelent, pontosabban elfenekelést.
Zola nagyot kortyolt az italából, ezzel is leplezve zavarát. Belindára pillantva látta, hogy a lány megdöbbent, ahogyan számított is rá. Magában elmosolyodott egy picit: egy gazdag földi lány hogyan is érhetné meg ezeket a dolgokat...
- Na, tényleg sok mindenre gondoltam, de erre aztán végképp nem - nevetett fel Belinda. - De ha nők a vezetők, akkor miért hagyjátok, hogy a férfiak verjenek benneteket?
- Mondtam, hogy nem könnyű megérteni.... - sóhajtott fel prugleni lány. - Először is: a rendszert nem lehet megváltoztatni semmilyen törvénnyel, 2 ezer éve kőbe van vésve. Másrészt ez nem verés, hanem büntetés. Vagyis törvények által szabályozva van, és nem arról szól, hogy mondjuk egy férfi csak úgy elfenekelhet egy nőt. A büntetésnek kell, hogy oka legyen, a nőnek el kell fogadnia, tulajdonképpen bele kell egyeznie. Ha nem érzi jogosnak, akkor a bírósághoz fordulhat és már mondtam, hogy a bírók mind nők.
Zola látta Belinda arcán az értetlenkedést.
- Nézd, megpróbálhatom neked elmagyarázni, de a lényeg az, hogy ha eljönnél velem, akkor neked is választanunk kellene egy felügyelőt, akinek joga lenne téged elfenekelni, ha bármi rosszat csinálnál. És ne haragudj, de ismerlek jól, pár óra alatt elkövetnél valami olyat, ami nálunk nem megengedett.
- Bocs, de még életemben nem követtem le semmi törvénytelent - tiltakozott Belinda.
- Elhiszem, de nálunk nagyon szigorú szabályok, mondhatni törvények vannak a mindennapi viselkedésre. Mivel a hivatali, üzleti életben a nők parancsolnak a férfiaknak - és persze nőknek is, hiszen nem lehet minden nő vezető -, ezért kialakítottak egy struktúrát. A nőknek tisztelniük kell a férfiakat, sőt, a fiatalabb nőknek az idősebbeket. Vagyis ha úgy beszélnél egy férfival, mint tegnap Chris professzorral, azzal nálunk megszegnéd a törvényt, és a felügyelőd elfenekelne. Nagy valószínűséggel Chris dékán előtt.... Arról nem is beszélve, hogy a nőknek tilos cigizniük, és csak férfi társaságban ihatnak alkoholt, annyit, amennyit a férfi megfelelőnek lát. Higgy nekem, ha csak magadat adnád, az első nap végére már 4-5 bejegyzés lenne a folletódban.
- Miben?
- Az egy kis füzet. Minden nőnek van. Abban jegyzik fel a rosszalkodásait. Tudod, a felügyelő nincs veled egész nap, és nem látja, hogy mit csinálsz. Ezért van a folleto. Ha mondjuk bolti lopáson kapnak, akkor a bolt tulajdonosa beírja az esetet a füzetbe. Így a felügyelőd tudja, hogy mit csináltál, és nem tudod eltitkolni előle.
- Lassan aludnunk kellene, elég késő van - ásított egyet Zola. - Most már tudod, hogy miért nem akarsz a Pruglenre látogatni. Kérlek, ne beszélj róla senkinek, nem akarok másoknak is magyarázkodni. Szerintem inkább menjünk nyaralni a Kutára. Úgy hallottam, hogy gyönyörű helyei vannak.
- Rendben, jó éjszakát.
