Miután végeztek az étellel, és a szolgák letakarították az asztalt, Rogan FitzGerald megszólalt.
- Természetesen ma nem tudsz elindulni, de nem is baj, mert van némi befejezetlen ügyünk, Aidan St. Michael!
- Befejezetlen ügyünk? Ja, igen! Az, amiért unokaöccse elrabolta a lányom, és arra kényszerített, hogy Írországba jöjjek. Igen, nagyapa, tudni akarom, mi volt az oka mindennek!
Rogan FitzGerald szája sarkában kis mosoly játszott. Büszke ez a lány, de hamarosan meghajol az erősebb előtt! Nem hordja majd olyan magasan az orrát!
- Ideje, hogy férjhez menj! - kezdte.
- Férjhez menjek? - Aidan értetlen pillantást vetett az öregre. Feltehetően elvesztette az eszét - gondolta. - Nagyapa, férjnél vagyok!
- Nem érvényes a házasságod! - felelte Rogan határozottan. - Legalábbis az anyaszentegyház szerint nem.
- A királyné saját káplánja esketett! - dühöngött Aidan.
- Az egyház nem ismeri el Tudor Henrik fattyú lányát, sem a káplánját! Eretnekek mind! Te az anyaszentegyház kebelében születtél, megkereszteltek, ebben a hitben neveltek, és az anyaszentegyház törvényei szerint a házasságod nem érvényes! Bűnben élsz, Aidan St. Michael! Szerencsére itt a családod, hogy visszavezessen a helyes útra!
Aidan türelmetlenül csóválta a fejét. Az egész ügy teljesen nevetséges, de ha ezzel boldoggá teheti az öreget, ha emiatt volt az egész, majd összeadja őket egy pap az anyaszentegyház nevében is.
- Hát jó, Rogan FitzGerald! - szólalt meg. - Mihelyt a férjem megérkezett, újra megházasodunk, katolikus pap előtt! Megelégszik ezzel?
- Nem óhajtom unokámul Conn O’Malleyt! – mondta Rogan nyugodtan.
- Ebben nem az Öné a döntés! - felelte Aidan bosszankodva.
- De mennyire, hogy az enyém, Aidan unokám! Mint legidősebb élő férfi rokonodnak, az én kötelességem férjet választani a számodra. Én pedig unokaöcsémet, Cavan FitzGeraldot választom.
- Micsoda? - Aidan megdöbbent. Egy ideig hajlandó volt belemenni ebbe az őrültségbe, hiszen nagyapja öreg már, és az ő kétes vendégszeretetét élvezi, de ami sok, az sok. Viharszürke szemében különös aranyfény villant. - Conn O’Malley hitvese lettem az anglikán egyház szertartásában, és az angol királynő színe előtt. Micsoda erkölcstelenség, hogy egyáltalán ilyesmit javasolni merészel! A kora elvette az eszét, RoganFitzGerald. - Felpattant, hogy távozzon.
Rogan FitzGerald karomszerű ujjai Aidan karjára kulcsolódtak. A férfi még aggon is a magas fiatalasszony fölé tornyosult.
- Azt teszed, amit mondok, Aidan St. Michael - harsogta. Aztán elengedte Aidan kezét, és keményen arcul csapta a lányt. - Még ma hozzámész Cavanhoz.
Aidan dühbe gurult. Hogy merészelte ez az őrült vénember megütni.
- Soha! - kiáltotta. Pillantása végigsepert a termen.
- A kapu zárva, el vagy vágva az embereidtől, Aidan - nevetett Rogan. - Azt kell tenned, amit mondok. - Az öreg kezdte dühbe lovalni magát. Akik jobban ismerték, látták rajta, de Aidan nem is sejthette, mire képes a nagyapja. Rogan Cavanra és Eamon fiára pillantott. - Szorítsátok az asztalra!
Azok ketten pedig megragadták a kétségbeesetten rúgkapáló lányt, és az asztalra szorították, Cavan pedig kioldotta Aidan övét és a szoknya korcát. Hiába sikított, hiába küzdött Aidan, lovaglószoknyáját lehúzták a bokájára.
- Figyelmeztettelek - harsogta a nagyapja. - Előre megmondtam, hogy elverlek, ha tiszteletlenül viselkedsz velem, te kölyök. Nem tűröm, hogy az egész házam népe előtt dacoljanak velem! Itt, Ballycoille-ban én, Rogan FitzGerald vagyok az úr. Itt én vagyok a törvény, és a családom engedelmeskedik. Te is, különben, istenemre, megöllek téged is meg a fattyadat is. - Elfordult. - Te meg mit ácsorogsz itt, hozd a bőrostorom, de gyorsan, különben te is megkóstolod a harapását!
Aidannak torkában dobogott a szíve, de nem magát féltette, hanem a gyerekét. Képes volna ez a gonosz vénember Valentinát is bántani?
Cavan, aki még mindig erősen markolta a karját most előrehajolt.
- Lefogadom, még soha nem korbácsoltak meg, édes kuzinom. Majd meglátod, az öreg mesterien bánik a korbácscsal - súgta a fülébe. Aztán gyengéden a fülébe harapott, nyelve kéjesen cirógatta. Aidan borzongott az undortól. - Kerekebb a popsid, mint gondoltam, igazán élvezet téged fegyelmezni - folytatta a férfi. - Azt hiszem, én is csináltatok egy korbácsot. A rendszeres verés jót tesz egy asszonynak.
- Ha csak egyszer is hozzám érsz, többet ne fordíts hátat nekem, mert az első alkalommal megöllek - sziszegte az asszony gyűlölettel.
- Majd meglátjuk, milyen bátor leszel egy jó verés után, édes kuzin - nevetett a férfi.
Mielőtt Aidan válaszolhatott volna, halk suhogás hallatszott, és a bőrszíjak csupasz bőrére csaptak. Az ütés nemcsak ott csípett, ahol a vékony bőrujjak finom bőrébe martak, hanem jóval körötte is. Aidan ajkába harapott, hogy föl ne kiáltson. Hamar rá kellett döbbennie, hogy nagyapja öreg kora ellenére is remek erőben van. Rogan nem fáradt, egyik ütés a másikat követte, s Aidan végül nem tudott uralkodni magán, felsikoltott fájdalmában. Nagyapja nem szánta meg, sőt még kegyetlenebbül, erősebben ütötte.
- Engedelmeskedned kell! Az lesz a férjed, akit én választok - hallotta Aidan Rogan üvöltését a fájdalom ködén át.
Aztán az ütések abbamaradtak, ruháját durván sajgó, vöröslő fenekére rángatták. Rogan képe vörös és izzadt volt a kimerültségtől.
- Hozzámész Cavanhoz, Aidan - mordult. - Megértettél, kölyök? Ez a kis verés csak kóstoló volt abból, mi vár rád, ha továbbra sem fogadsz szót.
- Halálra verhet, akkor sem követek el bigámiát ezzel a féreggel - csattant föl Aidan haragosan. Kapkodva letörölte a könnyeit. - Azt hiszi, megijedek magától, mert bezárta a kaput és az embereim kint rekedtek? Az a kapu nem lesz akadály a férjem előtt. A földig rombolja ezt a málladozó tornyot, és akkor jaj magának, Rogan FitzGerald!
