Pages

2010. január 25.

Élet a St. Adrian lányiskolában 3.

Péntek délután


A péntek délután fontos szerepet töltött be a St. Adrian leány középiskola életében: ekkor hajtották végre, ugyanis a hét folyamán összegyűlt fenyítéseket. Pontosabban ez egyfajta kiegészítő büntetés volt, mivel a vétkesek általában azonnal elnyerték tettük "jutalmát", és a péntek délutáni találkozótól csak azoknak kellett rettegniük, akik valamilyen komolyabb hibát követtek el és az igazgató nem találta elégségesnek az egyszeri büntetést.

Persze ez több volt egyszerű fenyítésnél. Az iskolában a büntetések általában "zárt ajtók mögött" történtek, legalábbis ami a fenekeléseket illeti. Az osztálytermekben a tanárok csak tenyereseket oszthattak ki a virgoncabb diákoknak, a fenekelés az igazgató, valamint az elöljáró diák privilégiuma maradt. Ha valaki komolyabb vétséget követett el, akkor mehetett az igazgatói irodába, vagy az elöljáró keresett egy csendes zugot, ahol általában négyszemközt intéződtek el a dolgok. Ez alól kivételt jelentett a péntek délután; ekkor a lányoknak a tornaterembe kellett gyülekezniük tanítás után, ahol egymás után, a többiek előtt kapták meg a fenyítésüket.

Mikor Susan Wilson, az iskola frissen kinevezett elöljárója belépett a terembe, már hiánytalanul összegyűltek a heti vétkesek. Susan megelégedésére ott volt közöttük a két végzős, Linda Winner és Charlotte Palance is. A halk zsivaj is elhalkult, mikor a lányt észrevették. Susan érezte, hogy minden tekintet ráirányul, miközben szótlanul a terem végébe sétált és a büntető bakot középre ráncigálta. Megállt mellette, és végignézett a várakozó társaságon: 'Elég szép számmal összegyűltek ma!', gondolta magában, mikor gyorsan 15 lányt számolt össze. Ezután lassú mozdulatokkal kinyitotta a táskáját és kivette belőle a délután főszereplőit: egy közepes méretű paddle-t, valamint egy kisujjnyi vastag, hajlított végű nádpálcát. Ebben a pillanatban megérkezett Mr. Kerwin, az iskola igazgatója is.

A férfi először üdvözölte Susant, majd a csoport felé fordult.

- Remélem szégyellitek magatokat, amiért idekerültetek! - kezdte a mondandóját, és legalább egy negyedórán keresztül záporoztak dörgedelmei a lányokra. A fiatalabbak közül páran már ennek hatására sírni kezdtek, de az idősebbek is idegesen rágták a szájuk szélét és időnként tétova mozdulatokkal simítottak végig szoknyájuk hátulján.

Mikor befejezte, ismét Susan felé fordult, aki egy listát adott át neki, amelyen szerepelt a lányok neve, mit követtek el, és milyen büntetés jár érte. Mr. Kerwin nem sokat teketóriázott, azonnal szólította az első lányt, aki 6 ütést kapott a paddle-val. Susan nem nagyon tudott a fenyítésekre figyelni, most nem érdekelte más, csak a két végzős. Automatikusan segédkezett a büntetések végrehajtásában, átnyújtotta a kívánt eszközt, felhajtotta a megfenyítettek szoknyáját és segített leszorítani őket, ha éppen szükség volt rá, de az egyik szemét végig a két nagylányon tartotta.

Gyorsan haladtak. A 15 lányból 10-en alsósok voltak, akik megúszták a dolgot néhány paddle ütéssel. Persze 12 csapást elszenvedni Mr. Kerwin erős kezétől nem éppen gyerekjáték, de a lányok többségének nem ez volt az első fenekelése, és így nem is csaptak nagy felhajtást. Sorra jöttek a bakhoz, ráhajoltak (az alacsonyabbak közül néhányan szinte felmásztak rá), majd a verés után könnyes szemmel, popsijukat masszírozva visszaálltak a sorba.

Végül már csak öten maradtak: 3 lány Susan évfolyamáról (ketten osztálytársai), valamint a két végzős. Ekkor Mr. Kerwin megállt és Susan nagy örömére azt mondta:

- Nekem most el kell mennem. A többiek az elöljárótól kapják meg az adagjukat. Szeretném, ha a délután további része is ilyen simán menne. Ha valaki nem engedelmeskedik, az az egész iskola előtt, nyilvánosan kapja meg majd a büntetését! Remélem értve vagyok!

Mikor a férfi kiment, Susan elővette a listát és szólította a következőt. Helen Wardot jól ismerte, egyike volt az iskola vadócainak. Most is azért került ide, mert verekedett és betört egy ablakot. Már többször megvesszőzték, így jól tudta, mi következik. Határozott léptekkel ment a bakhoz, és rávigyorgott Susanra, mikor elment mellette. Helen eléggé nagytermetű volt, könnyedén elérte a bak alsó keresztlécét a túloldalon, amikor ráhajolt. Feneke vaskos célpontként domborodott Susan szeme előtt, amikor felhajtotta a szoknyáját. Azonnal észrevette a két párhuzamos csíkot a bugyi vonala alól kikandikálni: 'A két nappal ezelőtti nádpálcázás nyomai', gondolta magában, miközben ujját végighúzta rajta. 'Az egész feneke szép csíkos lehet, a 10 ütést után, amit kapott Mr. Kerwintől. És most még tőlem is kap 6 újat hozzájuk.' Semmiféle érzelmet nem érzett, amikor lecsapott a nádpálcával. Nem volt mérges, de nem is sajnálta a lányt, hiszen megérdemelte, amit kapott és amit kap. Talán egy kicsit csodálta, amikor csak az ötödik ütés után kiáltott fel. Az utolsó után pár pillanatig még mozdulatlanul maradt a bakon, majd visszasétált a helyére. Mikor elhaladt Susan mellett, ismét rámosolygott, bár a szemei könnyesek voltak.

Ezután következtek Susan osztálytársai, ami már sokkal kellemetlenebb feladatot jelentett a számára. Egyrészt Lucy és Amanda a baráti köréhez tartozott, másrészt tisztában volt vele, hogy a lányok büntetése nem teljesen jogos. A két lányt Mrs. Aubrey küldte az igazgatóhoz azzal, hogy megtagadták az engedelmességet, amiért azonnal kaptak 6-6 nádpálcát, amit most Susannak kell megtoldania még néggyel. Mrs. Aubrey már régóta haragudott a lányokra, mióta azok egyszer "vén satrafának" nevezték. Ez nagyon fájt a nőnek, de nem büntethette meg őket eléggé, csak 6-6 tenyeressel. Ettől kezdve viszont minden alkalmat megragadott, hogy bosszút álljon: minden "nemszeretem" munkát velük végeztetett el és leste az alkalmat, mikor tudja elcsípni őket. Pár nappal ezelőtt a tanárnő késett, az osztály pedig természetesen zajongott. Mikor megérkezett, csak Lucyt és Amandát hívta ki magához büntetésre, amit azok persze nehezményeztek. Ennyi elég is volt a nőnek, rögtön küldte őket az igazgatóhoz.

Susan tudta, hogy nem sokat tehet barátnőiért. Először Lucyt hívta ki, aki megértően pillantott rá és szemével nyugalomra intette. Mikor felhajtotta a lány szoknyáját, nála is ott virított Mr. Kerwin kéznyoma. Amikor felemelte a nádpálcát, jól tudta, hogy a többiek árgus szemekkel figyelik, elég erőt alkalmaz-e. Nem okozott csalódást, keményen lecsapott. A fenék középső, leghúsosabb részét célozta, ahol talán kevésbé érzékeny a bőr, mint lentebb. Lucy ennek ellenére felkiáltott és könnyes szemmel pillantott fel Susanra. Az elöljáró gyorsan lesújtott másodszor is, majd közelebb lépett és miközben úgy tett, mint aki a bakon fekvő lány szoknyáját igazítja meg, óvatosan megdörzsölte annak sajgó felét. Ezután gyorsan kiosztotta a maradék két ütést. Amanda esetében hasonló módon járt el, annyi különbséggel, hogy a lányból kevesebb reakciót váltott ki a fenyítés.

Ezután Susan megkönnyebbülve fordult a számára legfontosabban felé. Az alsósok már mind megnyugodtak, és csendben figyelték a történteket.

- Most te következel, Charlotte - szólította a lányt.

Charlotte Palance tétova pillantást vetett barátnőjére, majd lassan megindult. Mikor odaért a bakhoz, rá akart hajolni, de Susan megállította.

- Előbb le a nadrággal! - parancsolta. A végzősöknek engedélyezve volt, hogy ne viseljék az iskolai egyenruhát, sőt nadrágot is hordhattak. Charlotte elvörösödött, de engedelmeskedett és térdig csúsztatta szűk farmerét, majd előrehajolt a bakon. Susan feljebb húzta a lány felső ruházatát, hogy a bugyija tisztán látszódjon, felvette a paddle-t, majd a többiekhez fordult.

- Charlotte Palance ellenszegült, amikor megérdemelt büntetését meg kellett volna kapnia. Ezért most először ezt pótoljuk, 20 ütés a paddle-val. Azután következik a kiegészítő büntetés, 10 nádpálca. Remélem ez mindenki számára jó lecke lesz.

Ezzel kezdetét vette a fenyítés. Charlotte összeszorította a fogát, és elhatározta, hogy lehetőség szerint méltósággal fogja elviselni a büntetést, de csak tíz ütést bírt ki hang nélkül. Susan teljes erejét beleadta az ütésekbe, a fa lap minden alkalommal hangos puffanással landolt a kifeszített félgömbökön. Minden ütés után várt pár másodpercet, kipihente magát egy kicsit a következő csapás előtt. Charlotte már egészen elszokott az érzéstől. Korábban is elég ritkán fenyítették meg, nem igazán tartozott a rosszak közé, egy ideje pedig egyáltalán nem kapott ki. A fenekében minden paddle-ütés egyre fokozta a tüzet, az elöljárója pedig igazán jó munkát végzett! Az utolsó ütéseknél már hangosan felkiáltott, tekergette a testét és így érezte, hogy nem sokat bírna ki. Szerencséjére ekkor véget ért a büntetés első része.

Susan elégedett mosollyal szemlélte meg művét. Charlotte zihálva kapkodta a levegőt, bugyija szinte füstölt és el sem tudta képzelni, hogyan fogja túlélni a nádpálcázást. Az elöljáró felvette a nádpálcát, közelebb lépett a bakon fekvő lányhoz és lehajolt hozzá. Belemarkolt hosszú, szőke hajába, és a fejét felemelve a szemei elé tartotta a pálcát. Azután távolabb lépett, felmérte a távolságot és lecsapott. A hatás frenetikus volt! Charlotte felsikoltott, teste felemelkedett. Nem törődve azzal, ki látja, két kezét a popsijára kapta és hangos sírásban tört ki. Susan pár pillanatig csak figyelte, majd megszólalt:

- Készülj a következő ütésre, Charlotte! És ajánlom, hogy mozdulatlan maradj, különben nem fog beleszámítani a büntetésedbe.

Charlotte csak nehezen tudta összeszedni magát. A frissen kipirosított fenekére lecsapó nádpálca óriási kínt okozott. Minden erejét össze kellett kaparnia, hogy visszafeküdjön a bakra, miközben halkan esdekelni kezdett:

- Kérlek… Ne… ne többet… Bocsánatot kérek!

Susant megelégedéssel töltötte el a lány megalázkodása. A következő ütésekbe kevesebb erőt adott, de annyira elegendőt, hogy Charlotte minden alkalommal felkiáltson a fájdalomtól. A nyolcadik után egy kis szünetet tartott, és a folyamatosan zokogó lányhoz hajolt.

- Habár te nagyon szemtelen voltál velem - suttogta a fülébe -, én megbocsátottam neked. Ezért kaptál kevesebbet. Ez az utolsó kettő viszont legyen figyelmeztető a számodra, legközelebb mindegyik ilyen lesz.

Charlotte egy pillanatra felé fordította könny áztatta arcát, majd megadóan lehajtotta a fejét. Susan megállt a lány felett, megragadta a bugyija gumiját és erős mozdulatokkal feszesre húzta. Chalotte összerándult, amint a szövet megkínzott bőrét végigsúrolta, de az elöljáró addig ráncigálta, amíg másik popsijának alsó része teljesen meztelen nem lett. Felemelte a nádpálcát és óriási erővel csapott le erre a különösen érzékeny területre, amit most már semmi sem védett. Charlotte egy furcsa hangot hallatott, teste ívben megfeszült és a kiáltása szinte bent ragadt a torkában. Pár másodpercig szinte megmerevedve így maradt, majd visszahanyatlott, és hangosan kiabálni kezdett:

- Auuuuu! NE… NEEEEEEE… Áááááááá! Kérlek….

Susan ebben a pillanatban ismét lecsapott, szinte ugyanarra helyre. Az eredménnyel teljesen elégetett volt. Charlotte szinte hisztérikusan felsikoltott, kezeit hátrakapta - aminek a hatására szinte fejre bukott -, és sokáig csak azt tudta ismételgetni: "Ne! Ne!" Susan türelmesen kivárta, amíg a megfenyített lány magához tér valamennyire, addig legalább saját magának volt ideje pihenni egy kicsit. Nem felejtette el, hogy a legfőbb ellensége még hátravan.

A többiek a sorban megbabonázva meredtek a bakra. Még sohasem láttak ilyen komoly büntetést és megdöbbentette őket, ahogy egy "nagylány" teljesen összetörten zokog. Linda Winnert is megrázta a jelenet, hiszen legalább ez vár őrá is. Linda vagánynak tartotta magát, egyszer-kétszer már megízlelte a nádpálcát korábban, de a legtöbb 8 ütés volt eddig, amit kapott. Egyre növekedett benne a félelem, és ezzel arányban a gyűlölet Susan iránt.

Charlotte végül lassan feltápászkodott. Kézfejével próbálta letörölni könnyeit, amivel csak annyit sikerült elérnie, hogy még jobban összemázgálta magát. Susan nagylelkűen egy papír zsebkendőt nyújtott át neki, majd utasította, hogy álljon vissza a sorba. Charlotte a nadrágjáért nyúlt, óvatos mozdulatokkal magára rángatta és visszasétált.

Susan az ujjával intett Lindának, aki kelletlenül előbbre lépett. Pár pillanatig felötlött benne, hogy egyszerűen el kellene szaladnia, de azonnal elvetette. Egyrészt nem akarta, hogy gyávának tartsák, másrészt akkor azonnal kicsapnák az iskolából. El kell ismernie, hogy most Susan nyert, de lesz ez még másképp is! A bosszú gondolatával bátorítva magát határozott léptekkel a bakhoz ment. Nem is várva Susan parancsára, térdig engedte szatén nadrágját és előrehajolt.

Susan felvette ismét a paddle-t, és Linda fehér bugyis fenekéhez lépett. Ujjait beleakasztotta a bugyi gumijába, és egy határozott mozdulattal térdig lerántotta.

- Ezt nem… - kiáltott felháborodottan Linda. - Ezt nem teheted!

- És miért nem? Megígértem neked, hogy amiért ribancnak neveztél, ez fog történni. Nem emlékszel?

Linda tehetetlen dühében összeszorította a fogait és arra gondolt, hogyan fog Susan meztelen fenekén bosszút állni. Néhány kuncogás hallatszott, a nézősereg láthatóan élvezte a showt, ami csak fokozta a lány megalázottságát. Persze nem sokáig foglalkozott ezzel, mivel Susan keményen nekilátott szétverni a paddle-t a fenekén. Linda minden ütésnél úgy érezte, mintha ezernyi tűvel szúrták volna meg. Nem hitte volna, hogy az elöljáró ilyen erőt tud beleadni az ütésekbe, és megkönnyebbült, amikor elérkeztek a húszhoz.

Susant egy kicsit meglepte, hogy áldozata jóformán egy hang nélkül kiállta a fenyítés első részét, bár az ütéseket igencsak éreznie kellett, legalábbis feneke állapotából következtetve. Felvette a nádpálcát és néhányszor a levegőbe suhintott vele. Megelégedéssel figyelte, ahogy Linda a hangra összerezzent, és meg-megrándult. Most Susan az első ütést a fenék alsó felére irányozta, a popsi és a combok találkozására. Az ütésnek azonnal meg is lett az eredménye.

- Auuuu! - kiáltott fel Linda.

SWISH! CRACKK! Csak néhány centivel az előző felett, feleletül hangosabb sikoly és szipogás. Susan élvezettel figyelte, ahogy két párhuzamos csík jelenik meg Linda popsiján. Rövidesen megtoldotta egy újabbal.

SWISH! CRACKK! A negyedik, majd az ötödik landolt ugyanolyan erővel. Linda kezdett megtörni. Eddig szorosan összezárva tartotta a lábait, de most már nem törődött a látszattal.

A fenyítés felét elérve Susan egy kis pihenőt tartott, majd elindult az ellenkező irányból, fentről lefelé. Az ütések most már időnként keresztezték egymást, ami csak tovább fokozta a nádpálcázott lány kínjait. Linda most már minden ütés után hosszas cirkuszt tartott: felsikoltott, teste felemelkedett, majd elernyedt, feneke hosszas táncot járt a levegőben. Susan szeme előtt időről időre feltűnt a lány puncija és egy kicsit elpirult, amikor arra gondolt, hogy Mr. Kerwin hasonlóan láthatta őt. Furcsa módon ettől bizseregni kezdett a teste és az utolsó két ütést fokozódó erővel osztotta ki.

Ez már sok volt Lindának. Főleg a legutolsó, ami ismét a legérzékenyebb részére érkezett, majdnem pontosan az első fenekes nyomára. Felpattant a bakról, mindkét kezével megragadta a popsiját és összegörnyedve simogatni kezdte a hurkáit.

- Nem mondtam, hogy felkelhetsz! - szólalt meg Susan. - Ez plusz ütést jelent. Hajolj vissza!

- Ne… Kérlek, ezt nem teheted velem! - Linda könnyes arcán rettegés látszott, amint felpillantott. - Már eleget kaptam, igazán megszenvedtem mindenért.

- Ha nem vagy 3 másodpercen belül a bakon, akkor nem egy, hanem két újabb ütést kapsz! - jelentette ki könyörtelenül az elöljáró.

Linda megadóan lehajtotta a fejét, és nyögdécselve áthúzta magát az állványon. Susan nem sokat teketóriázott, teljes erejével lecsapott a nádpálcával. De most nem a feneket célozta, hanem a combokat, jóval a bugyi vonala alatt. 'Ez még a rövid, iskolai szoknya alól is ki fog látszani pár napig', gondolta elégedetten és engedélyt adott a síró Lindának, hogy felálljon. De megállította, amikor az a bugyiját fel akarta húzni.

- Állj csak a többiek közé úgy, ahogy vagy! Így gyönyörködhetünk egy kicsit a csíkosra dekorált seggedben!

Ismét felhangzott a kuncogás az alsósok közül, ami csak felerősödött, amikor Linda a bokájához csúszott nadrág akadályozásában tipegett vissza a sorba. Ezen a látványon már Susannak is nevetnie kellett. Ezután pár percig leckéztette a lányokat - főleg azért, hogy Lindát nagyobb zavarba hozza -, majd elengedte őket.

- Nem szeretném, ha újra találkoznánk itt! Ez rátok is vonatkozik, Linda és Charlotte. És ti ketten el ne felejtsétek, hogy hétfőn egyenruhába jöjjetek. Én magam fogom ellenőrizni, és jaj lesz nektek, ha valami hibát találok. Mehettek!

Ezután elégedett sóhajjal helyére vitte a bakot, elrakta a paddle-t és a nádpálcát, és elindult az igazgató irodájába. Mr. Kerwin biztosan kíváncsian várja elöljárója beszámolóját az első komolyabb fenyítéséről…

2010. január 3.

Fantázia vagy valóság?

Az intercity-n szinte senki nem volt rajtam kívül. De szó szerint senki. Az 1. osztály fülkéi kongtak az ürességtől. Egész nap alig ettem valamit, így fogtam a cuccomat, és átsétáltam a büfékocsiba.

Itt sem volt valami nagy tömeg, csak 2 férfi ült az egyik asztalnál. Leültem, olvasni kezdtem az étlapot, bár tudtam, hogy valamilyen omlettet fogok kérni - és persze sört:)

Megjelent a felszolgáló. "Egészen fiatal kislány, eléggé csinos" - állapítottam meg, ahogyan elhaladt mellettem. Fél füllel hallottam, ahogyan a pasik gazdag omlettet kérnek, a lány pedig válaszol, hogy valamelyik összetevő nincs raktáron. Megnéztem az étlapon: sonka, kolbász, szalonna, gomba, hagyma. Nem is olyan rossz, úgy is éhes vagyok. A gombát nem szeretem, ha éppen az nincs, akkor még nyert ügyem is van:)

- Engem is érdekelne a gazdag omlett, csak nem hallottam, hogy mi az, ami éppen nincs - kezdtem, amikor a lány megállt mellettem.

- Ezt el sem hiszem - felelte kicsit morcosan, de azért érdekes módon a szeme mosolygott. - Pont mint a múltkor. Akkor is kitalálta valaki a cigány pecsenyét és mindenki azt kért. A gazdag omlett is több mint 20 perc, míg elkészül, mindennek át kell sülnie....

- És melyik összetevő hiányzik? - kérdeztem.

- Hát a hagyma.

- Az nem jó.... Akkor inkább nézek valami mást....

- Miért, annyira fontos számodra a hagyma? Csak nem valami hagymabubus vagy?

Kezdett egyre érdekesebb lenni a helyzet. Főleg amikor megjelent egy gödröcske az arcán, ahogyan elmosolyodott.

- Szeretem a hagymát, de a gombát nem. Így már 2 dolog is kiesik. Akkor inkább kérek egy magyaros omlettet. És egy nem hideg gössert.

- Oké, igyekszem.

Figyeltem, ahogyan visszatért a helyére. Egészen formás kis popsi. Főleg ebben a fekete nadrágban, ami olyan szépen rásimul....

A gondolataim eléggé messze kalandoztak:) Tudtam, hogy a pasik gazdag omlettje készül előbb, ami elég sokáig tart, így elővettem a könyvemet, és olvasni kezdtem.

Fel sem tűnt, hogy még a sört sem hozta ki a lány, pedig az italokat mindig kihozzák még az étel előtt. De nem voltam szomjas, így nem zavart. Időm pedig volt elég, 4 óra... Nem siettem sehova.

Szolnokot hagytuk el éppen, amikor a lány kihozta a pasik ételét. Igazság szerint a popsija jobban foglalkoztatott, mint a sör, így csak bámultam, amikor elment mellettem:)

Hamarosan elkészült az én omlettem is, de a sör még mindig sehol. Az étel egészen jó volt, de most már nagyon hiányzott egy kis sör.... Persze a lány eltűnt, és hosszú percekig semmi nyoma. Amikor megjelent, akkor is simán elsétált mellettem, pedig elég feltűnően kapálóztam a kezemmel.

A másik asztalnál kérték a számlát. Én pedig egyre szomjasabb lettem. Visszaúton már nem akartam elengedni, így kitettem a lábamat keresztbe.

- Igen? - kérdezte a lány, egy picit túlságosan is hetykén.

- Még mindig nem kaptam meg a sörömet. Tudod, a nem hideg gössert.

- Ja, tényleg. Teljesen el is felejtettem. Olyan forgalom van ma, hogy nem is tudom követni a dolgokat. Azonnal hozom.

Ez egyre érdekesebb:)

Most egészen hamar megjelent újra, kezében a sörrel. Letette elém, majd vitte a számlát a pasiknak. A sör természetesen teljesen hideg.... Már meg sem lepődtem....

Visszaúton ismét elkaptam.

- Nem hideg sört kértem, kislány. Ez pedig olyan, mint a jég.

- Nem vagyok kislány. A sör pedig hidegen jó. De ha gondolod, akkor hozok egy meleget, és a kettőt össze tudod keverni.

- Azt nagyon megköszönném.....

Így megittam 2 sört (ami nem jelentett gondot, eleve így terveztem), majd kértem a számlát. 1740 forint.

- 2 ezerből kérek - mondtam. - Bár borravaló helyett inkább egy alapos fenekelést érdemelnél....

Az arcán átfutott valami, de nem meglepetés.

- Hát, inkább a pénz:)

A dolog ennyiben maradt. Visszatértem a tök üres fülkébe, és folytattam az olvasást. Debrecen és Nyíregyháza között nagy csörömpöléssel megjelent a büfés lány, a kis kocsiját tolva. A popsija természetesen most is könnyen elvonta a figyelmemet a könyvről. Mivel az volt a legelső kocsi, így egy perc múlva már vissza is tért. Megállt a fülke előtt, és kinyitotta az ajtót.

- Nem kérsz egy nem hideg gössert? Vagy inkább a popsimra fáj a fogad?

- Mind a kettő nem lehet?

- Hát.... A sör 540. A másikhoz pedig pasi kell.

Ez már tényleg felkérés keringőre:) Megragadtam a kezét. Átültem a középső ülésre, hogy minden irányba elegendő helyem legyen, majd a térdemre fektettem. Egy kicsit meglephette a dolog, de egyáltalán nem ellenkezett. Megsimogattam a popsiját. Igen, az az érzés, amit a látvány sejtetett... Szeretem ezt a nadrágot, sokkal jobb, mint a kemény farmer....

Nem késlekedtem sokat, és lecsaptam a popsijára. Persze nem túl erősen, de azért úgy, hogy érezze. Semmi reakció.... Érdekes. Még egy közepes ütés, a másik oldalra. Szintén semmi...

Akkor vegyük komolyabban a dolgot:) Nekiláttam alaposan kiporolni a pimasz kislány popsiját. Elég sokat kellett rácsapnom(kb. 50-et), amíg az első 'auuu' elhangzott.

-Ezt az elfelejtett sörért - mondtam, miközben kiosztottam 10 csípős fenekest, egy helyre.

Ez már hatásosabb volt, és a popsija elkezdett egy kicsit táncolni a térdemen.

- Ezt a késlekedésért.

- Ez a hideg sörért.

- Ez a pimasz hangnemért.

- Ezt pedig azért, mert ma nagyon rossz kislány voltál.

Az utolsó alkalommal 10 helyett kerek 25-öt osztottam ki. Most már minden fenekest hangos "auuu" kísért.

Amikor végeztem, egy kicsit ég simogattam a popsiját, majd rápaskolta, hogy felállhat.

- Akkor így rendben van a számla, uram? - kérdezte, és ismét megjelent a gödröcske a szája szegletében.


- Igen, teljes mértékben.

- Remélem legközelebb is a mi szolgáltatásunkat veszi igénybe....