Kommunikáció - Ahogyan egy pasi látja

Akkor beszéljünk egy kicsit a kommunikációról… A témát Mondy indította, így ez tulajdonképpen egy reagálás rá. Mivel a legtöbb dologgal egyetértek, amit írt, így ezeket nem fogom sorra megismételni:), inkább csak a saját szemszögemből próbálok néhány dologra utalni.

Az nem kérdés, hogy a kommunikáció az élet minden területén nagyon fontos – a fenekelés esetében pedig fokozottan is az.

Én eleve több szintre osztom a kommunikációt. Először is beszélhetünk direkt és indirekt módokról.

Direkt (közvetlen) módnak tartom azt, amikor a két fél előre megbeszéli, hogy mit is akarnak, mindenki elmondja, mit szeret, mennyit és hogyan akar kapni, mi az a határ, ami már nem fér bele, meghatároznak esetleg egy „menekülő szót” – vagyis minden tisztázva van, mindenki tudja, mire számíthat.

Nem tudom, hogy ez mennyire lehet gyakori, én még nem nagyon találkoztam ilyennel. Nem is nagyon szeretem, hiszen így azonnal elvész a játék maga… Ráadásul a legtöbb kislány elég nehezen oldódik fel, ahogyan Mondy is írta. Bár ha ez működne, akkor nagyon hamar lezárhatnánk a kommunikáció témát:))))

Sokkal nehezebb a közvetett (indirekt) kommunikáció – és a megértése. Hiszen itt nincsenek egyértelmű jelek, a reakciókat kell értelmezni – ami nem könnyű. Főleg a spanking terén, ahol a játék része a tiltakozás a kislányok részéről – hogyan lehet eldönteni, hogy az adott tiltakozás a játékhoz tartozik, vagy valódi?

Ez főleg komoly gondot jelent, ha csak évente 1-2 alkalommal találkozunk (blogtalik). Hiszen megismerni csak úgy lehet a másikat, ha minél többször tapasztaljuk, mire, hogyan reagál. Én azt szoktam mondani, hogy minimum 2 tucat fenekelés kell ahhoz, hogy a kislányt kiismerje valamennyire az ember. Ez még akkor sem könnyű, ha minden nap találkozok vele – a blogtalik tekintetében pedig szinte lehetetlen.

Vagyis valahol mixelni kell a két dolgot – főleg az elején. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy kislány beszéljen, írjon, vagy rajzoljon:) valamit arról, hogyan viszonyul a fenekeléshez – még a porolás előtt. Ugyanilyen fontos, hogy a fenekelés után meg lehessen beszélni a dolgokat, hogyan élte át, mi jár a fejében, stb. (Nem véletlenül szoktam kérdezgetni a porolás után – bár nem sok választ szoktam kapni…)

Persze, tudom, hogy ez nem könnyű:) És felmerülhet a jogos kérdés, hogy miért írok szinte csak a kislányokról?

Talán furcsán fog hangzani, de én tényleg úgy gondolom, hogy a spanking esetében a kislányok irányítják igazán a játékot. Nekünk, pasiknak, pedig maximálisan rájuk kell figyelni, és úgy játszani a szerepünket, ahogyan ők szeretnék. Ők döntik el, hogy mikor akarnak kapni és azt is, hogy nagyjából mennyit. Erre tökéletes módszer a „rosszalkodás”, amiről tudják, hogy fenekelést vonz maga után. Én úgy vélem, hogy a kislány a rosszalkodással jelzi, ha porolást szeretne – nekünk pedig ennek meg kell felelnünk:)

Fenekelés közben is a kislány kezében van az igazi döntés, meddig akar elmenni. Természetesen itt lehetne határokról és egyéb dolgokról beszélni, de akkor tényleg regény lenne az írásból:) ).

Hogyan tudja jelezni, ha többet akar? Ez alapvetően a könnyebbik rész, hiszen egy plusz rosszalkodás, visszaszólás, engedetlenség – sok eszköz áll a rendelkezésükre.

Hogyan jelezze, ha valami nem jó? Erre az egyik módszer a „menekülő szó”, amit én nem nagyon szeretek, bevallom. Viszont biztonságos, nem lehet félreérteni, egyértelmű.

Én azt a módszert szoktam alkalmazni, hogy valamihez kötöm a büntetés határát. Mondjuk a kislánynak ki kell mondania egy mondatot – „Nem csinálom többé”, „Bocsánatot kérek”. Ez tulajdonképpen ekvivalens a menekülő szóval:), de mivel a játékhoz illeszkedik, a játék szerves része lehet.

Persze sok mindent lehet non-verbális eszközökkel is tudatni. Ilyen pl. a Mondy meséjében szereplő csukló érintés, ami szintén a „menekülő szót” helyettesíti. Természetesen ezt a jelet is értelmezni kell, vagyis valahol, valamikor meg kell beszélni, vagy rá kell jönni, hogy mi mit jelent.
Az első hozzászólásomat rövidre fogva, összegzésképpen azt mondom, hogy a kommunikáció elsősorban a kislányok oldaláról lényegesebb – nekünk, pasiknak, pedig meg kell tanulnunk értelmezni a jeleket, rezdüléseket, hangsúlyokat. Ez viszont nem olyan egyszerű, ezért szükséges, hogy főleg az elején, közvetlenebb eszközöket alkalmazzanak a kislányok.

Lehet vitatkozni:)

És még egy reagálás:
„Egy lány akkor érzi fontosnak magát, és akkor érzi teljesnek a kommunikációt, ha mondjuk a férfi leheveredik mellé, és úgy "leckézteti". Ha nézi közben a kislány arcát, a reakcióit.”

Egyrészt erre sincs nagyon lehetőség, idő egy blogtalin, de ami fontosabb: ha a kislány elrejti az arcát a haja mögé, akkor a pasi hogyan tudja értékelni a reakcióit? :) A kérdés nem Mondynak szól elsősorban.

Spanking és kommunikáció -gondolatok a kanapén

Számomra a legfontosabb (remélem ezzel nem vagyok egyedül) a kommunikáció. Persze, most nem afféle lányos csacsogásra (...az is fontos, néha fontosabb, mint a levegővétel:):):), de nem is magvas beszélgetésre gondolok.Alapvetően nekünk, lányoknak nem is maga a fenekelés a fontos, hanem az út, ami odavezet. A felvezetés, és nem a "lebonyolítás". Nem mindegy hogyan.

Kommunikálni márpedig kell. Számomra az összes eddigi és felmerülő téma közül ez a legfontosabb. A kommunikáció terén nem jeleskedem. Élőszóban a legkevésbé tudom kifejezni, mi az óhajom, sóhajom. Inkább le szoktam írni. Vagy magamban duzzogok, ha valami gondom van, és a világért el nem mondanám, hogy mi az. Vagy elmutogatom... Ez a lehető legjobb példa, hogyan ne kommunikáljunk....
Fenekelés közben pedig ez elengedhetetlen, mondhatni a "jó"fenekelés alappillére. Nem feltétlenül verbális kommunikációra gondolok, de persze az is fontos.Kommunikálni lehet tekintettel, mozdulattal, bármivel. Sajnos, -nem magamról, hanem úgy általánosságban beszélek- sokszor elmarad, vagy ha nem marad el, akkor is elnagyolt. Gondolom ennek több oka is lehet.
Vagy nem elég érett rá a helyzet, vagy esetleg tudtukon kívül elutasító jeleket adnak egymásnak a felek. És ha egy ilyen intim kapcsolatban sérül valami, az mély nyomokat hagy mindkét félben.Egy lány számára fenekelés közben a legfontosabb, hogy azt érezze: "amíg velem "foglalkozol", addig tényleg velem foglalkozol". Mindegy, hogy ez egy blogtalin, vagy egy intimebb kapcsolatban történik.Nekünk nem a mennyiség, hanem a minőség számít. A legideálisabb az, ha minden körülmény ideális:)

Egy lány akkor érzi fontosnak magát, és akkor érzi teljesnek a kommunikációt, ha mondjuk a férfi leheveredik mellé, és úgy "leckézteti". Ha nézi közben a kislány arcát, a reakcióit.
De ideális körülményeket nemhogy egy blogtalin, hanem egyébként is nehéz összehozni. Néha a kommunikáció hiányt szenved. Sokat segít, ha olyan kérdéseket tesz fel a férfi, fenekelés közben, amire a kislány kedve szerint reagálhat. Ha nincs kérdés, akkor válasz sincs. Ez legalább annyira fontos, mint sörben a buborék. Nekem a kedvencem, az egyik blogtalin volt, amikor bizonyos vonatról ugrálás miatt folyt a számonkérés...Azóta is mosolygok, ha eszembe jut.
-Fogsz még leugrálni a vonatról???
HMMM?? -szigorkodott Vince
-Nem is le, hanem felugrottam. Auu.. Auuu...
Sokkal nehezebb ám, mint leugrani. Auu... Auuu... -bizonygattam.
Ezen elnevettem magam.
Vince reakcióját erre, nem nehéz elképzelni...:)
Nem tudom, mik voltak még, mert nem jegyeztem meg. De valahogy a hangulata jó volt az egésznek.
Szerintem a fenekelés közbeni kommunikáció lényege, hogy legyen meg benne az a plusz, ami beindítja az ember fantáziáját. Legyen mindig egy nyitott kérdés, és legyen erre egy szemtelen válasz, ezzel előrevetítve sanyarú jövőt, a kislány popsijára nézve.
Ha fenekelés közbeni kommunikációról van szó, nekem mindenképpen szükségem van fizikai kontaktusra. Mindegy, hogy egy simogatás, vagy csak egy érintés, nekem erre szükségem van. Persze azokon a kereteken belül, ami -az én esetemben- egy blogtaliba beleférhet.

A kommunikáció alapja a bizalom. Én megbízom abban, aki a térdére fektet. És eddig mindenki érdemes volt a bizalmamra, mert soha, senki nem próbált meg visszaélni vele, akkor amikor erre lett volna lehetősége.Minden kislány figyelmet szeretne magának, lehetőleg minél többet. Erre jó alkalom egy fenekelés.

Mi lányok, hiába csacsogunk annyit, mégis sokkal nehezebben kommunikálunk, mint azt bárki gondolná.
Hogy a női lélek mennyire bonyolult, ezt egy példával szemléltetem:


Ha egy úriember fel akar menni egy úrinő lakására, három válasz lehetséges

-Talán (ez azt jelenti, hogy nem:)
-Nem (ez azt jelenti, hogy igen:)
-Igen (aki ezt válaszolja, az meg nem is úrinő...:)

Ha letettük a bizalom alapjait (azaz hidat építettünk) férfi és nő között, az még nem jelenti azt feltétlenül, hogy zökkenőmentes lesz a kommunikáció. Ha ezt a hidat egyik fél sem használja, hanem a túlpartról kiabálnak át egymásnak, borítékolható, hogy elvész a mondanivaló, és lesznek félreértések is. Erre sajnos a blogon is volt már példa, és ilyenkor jól jött, hogy alaposan megkommunikáltuk, mi a teendő, hogyan lehetne megoldani a helyzetet. És minden elrontott kommunikációból tanulni is lehet, hogy legközelebb jobban sikerüljön a kapcsolatépítés.
…..és természetesen a hidat NEM egy embernek kell felépíteni, hanem kettőnek.

Mindenki máshogy teremt kapcsolatot, én a tekintetemmel kommunikálok. Ha bármi mással esetleg félrevezető jeleket adnék, vagy én vezetem félre azt, akinek a térdén hasalok -nem szándékosan-, egy biztos: A tekintetem nem hazudik. Hiszen rengeteg dolog van, amit egy lány képtelen egy adott helyzetben elmondani.
Inkább belül emészti magát, és nincs az a hatalom, ami ki tudná húzni belőle, hogy tulajdonképpen mit is szeretne.
Szerencsés esetben, ha intim kapcsolat van férfi és nő között, előbb utóbb úgyis elmondja, mi nyomja a lelkét, vagy épp mi a szíve vágya.
Ez egy "alkalmi", időszakos, néhány havonta történő fenekelés esetén egyszerűen nem lehetséges. Ilyenkor hiába a kérdés:
-Mi baj?
-Semmi...
-De mégis, mi a baj? Mit szeretnél?
-Semmi, semmi, hagyjál. (és közben a legkevésbé sem szeretné a kislány, ha békén hagynák, de képtelen megszólalni)

Tizenöt perc

Noemi már legalább három perce nézte a sárga csíkos tapétát, és unatkozott. Az eltelt időt türelmesen viselte, de ennyire futotta, többre nem.

Várt még egy kicsit, talán másfél percet.

Óvatosan nyújtózott egyet, bár ez fejtetőre tett kézzel kicsit macerás. Feszülten fülelt a háta mögé, de nem történt semmi.... Nyújtózott egy határozottabbat, a hátát is begörbítette hozzá... semmi.... Bizonyára Martin kiment a konyhába kávét főzni. A lány alig várta a friss kávé illatát. Tudta, hogy akkor az ő büntijének is vége, mert a kávézás szent. Abból ő ki nem maradhat.

Amíg ezen elmélkedett, az egyik kezét leengedte és megpróbálta megtapogatni a forró és lángoló félgömböket.

Martin persze nem a konyhában főzte a kávét, hanem az egyik kényelmes fotelban ücsörgött, és le nem vette a szemét a lány popsijáról. Az egyik oldal szemmel láthatólag valamiért előnyben részesült, sokkal pirosabb volt, mint a másik. Egy-két halványpiros csík is keresztezte a popsit, árulkodva arról, milyen, ha a nádpálca használatba kerül.

- Nem tenném a helyedben, kisasszony!!! Ne kelljen még egyszer szólni, mert elölről kezdem a büntetésedet.

- Nem csináltam semmit - feleselt a lány. De azért gyorsan visszatette a kezét a feje tetejére.

- Lehet, hogy tényleg öregszem, kicsilány. Túl elnéző voltam veled, te meg lassan a fejemre nősz. Mennyit is kaptál eddig? Hmmm?

Martin közelebb ment, és felemelte a lány állát a kezével, közben a másikkal megsimogatta az alaposan elnáspángolt popsit.

("kicsi lány... milyen varázslatos szavak... és ahogy kiejti a száján, attól megremegnek a betonpilléreim...")

Noemi késlekedett a válasszal, nem csak azért, mert jól esett neki a kényeztetés. Újra ki akarta húzni a gyufát, de arra nem számított, hogy ilyen gyorsan sikerül.

A férfi keze hirtelen megállt, a válaszra várva. Aztán olyan gyorsan csapott le, hogy a lánynak még egy "au"-ra sem maradt ideje. Felszisszent, és azonnal megeredt a nyelve.

- 25 fenekest kaptam, kézzel, bugyira.

- És még? - A férfi nagyon élvezte ahogy a lány tusakodik magában. Tudta, hogy közben Noemi szinte újra átéli a történteket.

- És … és 30 fenekest kaptam a fakanállal is. És az nagyon fájt!!! - panaszolta, majd a férfi szigorodó tekintetét látva gyorsan fojtatta: - Pucér popsira, és közben a térdeden hasaltam. - fejezte be szégyenlősen. - És ötöt kaptam, mert szemtelen voltam, ("AAAUUU...") a nádpálcával is.

- Természetesen a fenekelést elölről kezdjük, kisasszony. Legközelebb szépen csendben végigállod a 15 percet a sarokban. Értve vagyok?

- De ezt nem teheted! Kérlek, azt nem bírom ki - esedezett.

Martin szelíd erőszakkal megfogta a csuklóját, és máris vonult vele a kanapé felé. Mire Noemi egyáltalán észbe kaphatott volna, a karfán hasalt, magasra púpozott popsival. Nem sok jót remélhetett, ismerte már annyira Martint.

Persze a férfi szíve aranyból van, és nem a fakanál táncol Noemi popsiján, hanem a tenyere. Természetesen gondoskodik róla, hogy a minőség ne szenvedjen hiányt. Kettőzött erővel náspángol, kettőt-kettőt egy helyre, hogy látszatja is legyen. Noemi nem is bírja sokáig, a tizedik fenekesnél olyan ficánkolásba fog, hogy már nagyon nehéz a helyén tartani. Így aztán a maradék 25 fenekest nagyon gyorsan ossza ki az egyre vörösödő popsira, hogy ne kelljen még több szigorítást bevezetnie az engedetlenség miatt.

Noemi úgy pattan fel a karfáról, mint a tüzes villám. Kérés nélkül vonul a sarokba, kezek a fejtetőn, ahogy rendes kislányhoz illik. Egyik lábáról a másikra helyezkedik, csakhogy enyhítse azt a lángolást a hátsóján. A kezét nem meri leengedni. Csak mérges szipogása jelzi, hogy nincs megelégedve a helyzetével.

Martin végre kimegy egy kicsit a konyhába, mégis csak el kéne készíteni azt a kávét....

Noemi nem hallja, hogy a férfi távol van, csak érzi. Hiába a lángolás, máris újra figyelmet követelne magának.

Amikor már az elnáspángolt fenekén kívül másra is tud gondolni, megint csak rossz irányba terelődnek azok a fránya gondolatok. Óvatosan elfordítja a fejét, előbb balra, majd jobbra. A férfi hangja nem csattan fel szigorúan a háta mögül, így hát folytatja, amit eltervezett... Egészen hátratekeri a fejét, majd hanyatt esik. Martin sehol. Pedig értékelné a produkciót biztosan....

Hamar elszállnak a rosszalkodási ötletei, mert a gimnasztika közben nem tudta nem észrevenni a pókot a sarokban, a plafon legtetején. Igaz, ez csak egy egészen pirinyó pókocska, de Noemi-nak ez akkor is egy pók. És utálja őket, sőt retteg tőlük. Felnéz még egyszer, alaposan felméri a távolságot. Szerencsére a soklábú alszik, és magasan van.

Meg is feledkezik róla nemsokára, fontosabb dolgok is vannak ennél....

Martin közben megnyugtatóan csörömpöl a konyhában, kétségtelen, hogy kávé készül. Noemi olyanokat mutogat a póknak, amilyet rendes kislányok nem tesznek. Teheti, senki sem látja. Aztán ezt is elunja, mert sokkal jobban vonzza, hogy a büntetés unalmas perceit feldobja valamivel. Előbb fejtetőre tett kezéből ördögszarvakat formál, ezzel remekül el is szórakozik. Az ördög-árnyék a falon valósággal életre kel. Kár, hogy rajta kívül senki nem látja.

Nem veszi észre, hogy a pók felébred a bábozásra, és kíváncsian közelebb ereszkedik...

- Jajjjj!!!! Hol marad Martin???? - sóhajtja magában türelmetlenül. - Mennyi lehet még hátra? - Téblábol kétségbeesetten.

A konyhában a csörömpölés alábbhagy, így újra felveszi a kedvesének kívánatos pózt. Megérkezett végre Martin?

- Hol a kezed? - kérdezte a férfi szigorúan.

- Itt, itt - válaszol Noemi, azonnal lelapítva az alkalmi ördögszarvakat.

- Kisasszony, úgy látom, nem tartod be a megállapodásunkat.

Közelebb lép, és meg is mutatja, mit hozott magával. Fakanalat, a nagyobbik, veszélyesebbik fajtából. Letolja egészen a térdéig a kislány bugyiját, ami időközben hogy, hogy nem feljebb csúszott...

Noemi tudja mire számíthat, de azért megenged magának egy gyenge tiltakozást.

- Mit akarsz csinálni? Nem poros a bugyim. Sőt, a szoknyám se. Ááááááá... kérlekszépen, ne porold el a fenekem, nagyon fáj.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁ????? Nem a fogorvosnál vagy. És ami azt illeti, oda is el kellene mennünk már jó ideje. Tényleg az lesz a vége, hogy megfoglak, beraklak a kocsiba, és megyünk. Akár akarod, akár nem. Nem fogadok el több kifogást.

Noemi erre akkorára nyitja ki a száját, mintha máris a fogorvosnál ülne. De hozzá a nyelvét is kiölti, ami Martin számára újabb intő jel, hogy eddig nem volt elég szigorú.

- Kicsilány, én a helyedben ilyen piros popsival kevesebbet szemtelenkednék. Na, gyere, ne húzd az időt.

Egy határozott mozdulattal megragadta a derekát, és a felsőtestét lenyomta, hogy szépen feszüljön a popsija. Ez volt az a póz, amit Noemi tényleg nem szeretett. A bokafogás nem adott lehetőséget további mutogatásra, semmiféle ármányra a fenekelője ellen. És ráadásul nagyon tudott csípni, ha így náspángolták el.

Martin még gyönyörködött egy ideig a lángvörös popsiban. Meg is tapogatta, óvatosan. Meleg volt, az biztos. Ez a lánynak is legalább akkora a örömöt okozott, mint Martinnak. Várni ebben a kiszolgáltatott helyzetben, és nem tudni, mikor is csap le a szigorú tenyér... vagy fakanál.

Ez esetben a fakanál táncolt hamarosan a popsiján, nem is akárhogyan. Martin ezúttal nem kegyelmezett. Kiosztott egy ötös sorozatot, jó csattanósat, oda, ahol a legjobban piroslott a popsi. Nem is tartott szünetet, máris áttért a bal oldalra, ott is elidőzött egy keveset.

Mire kiosztotta mind az ötven fenekest, Noemiből elszállt minden dac, és két könnycsepp is legördült az arcán. Szólni sem tudott, csak huhogott, és őzike szemekkel pillogott Martinra.

- Indíts a sarokba! Most! Még öt perc, aztán természetesen „beszélgetünk” még - mondta amaz szigorúan.

- A sarok nagyon magányos hely tud ám lenni... - tiltakozott Noemi erőtlenül. De persze tette, ahogy a férfi mondta. Ez is a játék része, és mindketten nagyon szerettek játszani.

Noemi tehát ismét a sarokban állt, és tapogatta magát, így remélte, hogy egy kicsit enyhül a lángolás. Mert most aztán tényleg fájt. Nem semmi porolás volt. Magában mosolygott, de azért ezek a fenekesek már igazán éreztették a hatásukat. Nem is nagyon akart már csintalankodni, de hát szegénynek Kos volt a csillagjegye... és mint tudjuk, szegény kosok fejjel mennek a falnak.
Noemi pedig tipikus kos volt.

Megint eltelt egy örökkévalóság, és hiányozni kezdett neki Martin közelsége, érintése. Mivel a kezét most nem kellett a fején tartania, nem is tudott velük mit kezdeni. Egy ideig tanácstalanul nézi őket, aztán folytatja az árnyék-játékot. Előbb kaszáspókot, aztán angyalszárnyakat báboz magának, azok is vígan táncolnak a falon. Röpke ideig tényleg el is hiszi, hogy angyallá változott...

Hopp, a pók. Vajon merre jár?

Megijeszti a látvány, hogy lejjebb merészkedett a galád. De máris új ötlete van, hogyan tarthatná távol. Felkap egy vaskos könyvet a könyvespolcról (nem, nem akar neki felolvasni belőle...:) ) és hessegetni kezdi.

Martin közeledik a konyha felől, szinte csörtet. (tudatni akarja a lánnyal, hogy közeleg).

Noemi úgy bobja a háta mögé a könyvet, mint egy gyakorló diszkoszvető. Mire Martin beér a szobába, annyit lát csak, hogy a lány áll a sarokban, mint egy ünnepélyes telefonpózna. Igaz, nem ott, ahol hagyta legutóbb.... És persze fura az is, hogy a lány áll mint a parancsolat, a levegőben pedig a „Háború és béke” száll... Hangosan puffanva landol egy távoli sarokban.

Martin a háttérben kicsit megköszörüli a torkát. Kuncog magában, tetszik neki a lány pimaszsága. Nemsokára úgyis az ölében hasal majd, lábai leszorítva, és hangosan jajgatva fog egy kis enyhítésért könyörögni. Alig várja már, hogy megint a térdére fektesse....

Martin tehát nem szól semmit, Noemi pedig felbátorodva, bábozik tovább. Egészen virgonc angyal lett az árnyékból, leng ide oda a szoba falán.:)

Egyszer azonban minden jónak vége szakad...

A pók a lehető legalkalmatlanabb pillanatban döntött úgy, hogy még lejjebb ereszkedik, és hozta a családot is, hogy lássák a matinét. Egészen szemmagasságig merészkedtek. Noemi-nek nem kellett volna az orrára bandzsítania, akkor nem így történtek volna a dolgok, ahogy... de megtette... és meglátta a pók family-t...

- JJJUUUUUHHUUUUJJUJJJ - velőtrázó sikítás rázta meg a szoba csendjét.

- WwwwwWWWWWWÁÁÁÁÁÁÁÁ........ SZZZZaaaaaaaaauuuuuuuuhogyaz a jó …........sza teherbe - ez volt Martin, akire a szívbajt hozta a női sikoly és ijedtében elejtette a hajkefét... a bal lábujjára.

Sajnos a pasik egyszerre több dologra képtelenek figyelni - Martin pedig tipikus pasi volt. A másik kezéből is kiejtett valamit, az volt a félig teli sörösüveg. Természetesen ez a jobb lábujjon landolt....

Könnyes szemmel támolygott vissza a fotelba, a hajkefét szorongatva. A sört már nem lehetett, amőba mintát rajzolva szivárgott, amerre látott... Martin pedig a pipától nem látott.

- Itt az ideje, hogy tanulj egy kis engedelmességet, kicsim.

Máris a markában volt Noemi apró tenyere, és kérés nélkül kiosztott két tenyerest, jó csípőset, hogy legyen valami foganatja.

- A másikat is kérem.

Meg sem várta a lány tiltakozását, a kezében lapult a másik tenyér is. Hamarosan megint kétszer lecsapott a vonalzó.

Noemi mind a két kezét a combjába dörzsölte, de hiába. Ezúttal Martin nem fogta vissza magát.

Martin szép kényelmesen a büntető fotelba ült, és elég volt egy szigorú tekintet, a lány máris azonnal a térdére feküdt, ami nála meglehetősen szokatlan volt. Akár idilli is lehetett volna a látvány. A lány megadóan a férfi ölében hasal, a felsőteste lelóg a fotel karfájáról. Martin megsimogatta a piros félgömböket. Kicsit igazított még a kurta szoknyácskán, aztán a kis fehér bugyin is.

Noemi idegei már pattanásig feszültek.

A férfi lecsapott, a lány pedig összerezzent. A fotel bőr karfája volt a célpont...:) Jó nagyot szólt.

Noemi megfeledkezett magáról, és kicsúszott a száján egy cifra káromkodás. Több sem kellett Martinnak, nekilátott, hogy eleget tegyen a feladatának. Mielőtt Noemi reagálhatott volna, megragadta a karját, és annyira hátracsavarta, hogy esélye se legyen védekezni.

- A hajkefét kérem.

A lány csak most vette észre, hogy a veszélyes eszközök mind sorban ki vannak készítve.

-Tessék.

Szándékosan úgy adta oda, hogy odacsapjon vele a férfi körmére.

Martin elkezdte szépen lassan, de annál alaposabban kipirosítani az amúgy is lángoló feneket. Nem kellett sietnie, tudta, hogy a kívánt hatást mindenképpen el fogja érni. A kezdeti 30 fenekest, amit a hajkefével osztott ki, egyenletesen elosztotta. Egyet ide, egyet oda. Csitt-csatt, dolgozott a hajkefe. Meg is mutatkozott a hatása hamarosan. Noemi hangosan sziszegett, és dobálta a testét, alig lehetett egy helyben tartani.

- És most az utolsó tíz, ami eredetileg nem szerepelt volna, de tudod, hogy miért kapod

(természetesen tudta: amiért az előbb szándékosan a körmére csapott)

- Na, legyél jó kislány, és viseld férfiasan.

Noémi minden volt, csak éppen férfias nem. Az utolsó tíz fenekest egy helyre kapta, halvány bíbor szín kezdett körvonalazódni a popsi jobb oldalán.

Martin abbahagyta kicsit a leckéztetést, és elégedetten nyugtázta, hogy Noemi kérés nélkül nyújtja a következő eszközt, a vonalzót. Különlegesen óvatosan nyújtotta oda, amin Martin szélesen mosolygott.

Picit megsimogatta a forró félgömböket, amit a lány elégedett sóhajjal díjazott. Egészen ellágyult, elpihent a férfi ölében, mint egy kiscica. A férfi keze elkalandozott „melegebb” tájakra, Noemi egy hangot sem tudott kiadni... megremegett. Azt is tudta mi következik ezután, és megint megremegett egy kicsit. Olyan jó volt érezni a férfi forró tenyerét. Nem cserélt volna most a világon senkivel.

Martin, miután így elidőzött, figyelmeztette a Kedvest, hogy ideje kicsit bekeményíteni. Noemi tudta, hogy nem viccel. Mégis megpróbált egy tétova csípést a lábszárába, de idejében meggondolta magát.

Martin csak mosolygott megint. Két kezével szorosan összefogta a lány csuklóját, hogy mozdítani sem bírta. Nem használta a vonalzót, inkább a kezeit fogta munkára. Kimondottan szerette így elporolni a barátnőjét, mert egyrészt érezte a fenekesek hatását, másrészt kimondhatatlanul erotikus volt, ahogy a meleg bőr életre kelt a keze alatt. És így persze észrevétlenül egy-egy simogatás is belefért, miközben leckéztette.

Nekiállt hát, hogy kiossza a maradék ötven fenekest, csak a miheztartás végett. Most is, mint mindig, nem végzett félmunkát. Komoly erőfeszítést igényelt, hogy a lányt a kívánt helyzetben tartsa, de ez érthető volt.

Noemi végül elfúló hangon sírt rítt és könyörgött, bizonygatta, hogy milyen jó kislány lesz hamarosan, sőt, már most is az. Kezével finoman megérintette Martin csuklóját. Ez volt az egyezményes jelük, hogy most már tényleg elég.

A férfi csak erre várt. Apró csókokkal borította a lángoló popsit, aztán a kezét is szabadjára engedte. Ami ez előbb még pokoli kínokat okozott, most ugyanolyan élvezetet. Noemi egészen elveszett az érzékek birodalmában.

Később persze került kávé is, ebéd is, desszert is. Sokkal, de sokkal később. Mert már eléggé későre járt....

De előbb ők ketten „kibékültek”. Nagyon, nagyon alaposan....:) khhm békültek ki...:)

Kiegészítő büntetések

Akkor egy utolsó bejegyzés ebben a témában. Úgy látszik, hogy erről is regényeket lehetne írni:) Én azért azt nem teszem, ne ijedjetek meg:), csak pár dologra reagálok.

Több kislány is említette, hogy a porolás után a sarokba állítás helyett inkább simogatást várnának (valaki úgy fogalmazott, hogy a pasik elég szűken mérik a simogatást). Természetesen én is nagyon szeretem simogatni a pirosra paskolt, forró félgömböket, és amikor lehetőségem van rá, meg is teszem:)

De...

Egyrészt a simogatás azért jutalom, és nem büntetés:) És ahogyan megvan az ideje a rosszalkodásnak, megvan az ideje a büntetésnek, ugyanúgy megvan az ideje a "jutalomnak":) Vagyis megfelelő arányban kell mixelni a dolgokat.

Másrészt. Ha a fenekelés intim dolog (és az), akkor a simogatás még intimebb:) Én nem tagadom, hogy gyarló ember vagyok:), és amikor egy szép, elnáspángolt popsi fekszik előttem, amit simogatni kezdek, akkor a kezem nagyon hamar elkezd "kalandozni":) Erről én nem tehetek, ez amolyan pavlovi reflex:) És ha ez a "kalandozás" nem megengedett, akkor nem nagyon van más választás, mint felállítani a kislányt a térdemről:)

Vagyis természetesen elfogadom a határokat, és nem is lépem át, de ha folytatnám a simogatást, akkor valószínűleg átlépném...

Talán Vera írta, hogy inkább háromszor körbefutja a buszpályaudvart (nem tudom, milyen nagy:) ), minthogy sarokba álljon... Ez vetette fel, hogy tulajdonképpen a testmozgás is lehet kiegészítő büntetés:) Mivel nekem az egyik kedvenc fantáziám, hogy egy női focicsapat edzője vagyok, így tulajdonképpen hasonló dolgokat már el is képzeltem, le is játszottam magamban:)

A mindennapi edzéseken amúgy szokásos pl. a késéseket fekvőtámasszal, vagy X kör futással büntetni. Alapból ezeknek nincs szexuális töltetük. Viszont az a tudat, hogy a kislánynak engedelmeskednie kell, és ez tulajdonképpen egy büntetés, már teljesen más dimenzióba helyeződik át:) Persze ezek csak amolyan felvezető büntetések (előjáték), ami csak azt mutatja meg, hogy ki a főnök (boss), és vezeti az utat a poroláshoz:)

Érdekesebb (és sokkal intimebb), amikor a négy fal között, meztelenül tornáztatod meg a barátnődet, feleségedet. Ez, mondhatni, hármas célt is szolgál: egyrészt, a kislányok mindig a súlyukkal vannak elfoglalva, így ez fogyókúrának is felfogható:)))); másrészt nagyon izgató látvány tud lenni a különböző tornagyakorlat (csak el kell engedni a fantáziát); harmadrészt pedig simán elmegy büntetésnek, hiszen fizikai fáradtsággal jár, engedelmeskedni kell, stb. :)

Ide kapcsolódik egy speciális kiegészítő büntetés: a sztriptíz tánc:) Vagyis az a bünti, hogy a férjed, barátod (vagy esetleg idegenek:)) ) előtt be kell mutatnod egy vetkőzést. Érdekes, hogy egy olyan kislány esetében, akivel szinte nem voltak határok, ez mégis valamilyen falat jelentett:) Vagyis szinte bármit meg lehetett csinálni vele, de erre nem volt hajlandó.... És nem azért, mert félt, hogyan mutat meztelenül, hiszen előtte már tucatszor láttam úgy. Ha erre egy kislány tudná a választ, nagyon érdekelne...

Olyanról is hallottam, amikor a kislány azt szerette, ha a haját húzzák:) Engem mindig izgatott az a kép, amikor a tanár a fülénél fogja viszi ki a kislányt az osztály elé, hogy a térdére fektesse:) Valahol a kettő talán azonos tőről fakad?

És a végére egy, szerintem, érdekes kérdés (bár ez már messze túlmutat a spanking határain): kiegészítő büntetésnek tekinthető-e, ha a kislányt megkötözik, megbilincselik, deresre húzzák? A kötözés (bondage) egy teljesen önállá rész, rengeteg híve van, akik csak erre indulnak be. A lekötözés, mint az ónálló akarat elvesztése, a sima szexben is fontos szerepet kaphat - szinte még nem találkoztam olyan lánnyal, akit nem izgatott volna fel a gondolat, hogy egy selyemsállal ki van kötve a két keze az ágyhoz, és én azt teszek vele, amit akarok (persze csak a "normális" szex keretein belül:) ).

Nagyon sokan szeretik a dereses témát, vagy a judicial punishmentet, ahol a törvény őrei valamilyen büntető alkalmatosságra szíjazzák a bűnösöket.

Én nagyon sokáig nagyon távol tartottam magamat ettől a résztől. Nem tudom miért. Bennem még mind a mai napig nagy harcot vív, hogy melyik az érdekesebb, izgatóbb: ha fizikai kötelék tartja egy helyben a kislányt, vagy az, ha valamilyen "szellemi"? Vagyis, ha le vagy kötözve egy padra, ágyra, asztalra, és lehetőséged sincs menekülni - vagy minden szabadságod megvan, de mégis odatartod a popsidat, valamilyen belső késztetésre: mivel belátod, hogy megérdemled, vagy még többet kapsz, ha nem engedelmeskedsz... :))

Feltenném a kérdést azoknak, akik pl. a derest szeretik: mennyire fontos az, hogy a kislány le van kötözve, és nem mozdulhat? Persze így magamnak is válaszolnom kellene rá (mivel én is szeretem a derest:)) ). És őszintén mondom, nem tudom a választ. Ha választanom kellene a következő helyzetek közül:

- egy lánynak oda kell menni a fenekelő bakhoz, a teljes iskola előtt, ráhajolni, hagyni, hogy felhajtsák a szoknyáját, lehúzzák a bugyiját, és addig nem állhat fel, amíg meg nem kap egy tucat nádpálca ütést

vagy

- egy lányt odavisznek a fenekelő padhoz, ráhajoltatják, lekötözik kezét-lábát, majd felhajtják a szoknyáját, lehúzzák a bugyiját, és kap egy tucatot a nádpálcával

akkor tényleg nagy gondban lennék:)

Hiszen mind a két jelenetnek megvannak a saját izgató részei. És igazából nem is a fizikai büntetés a lényeg (az mind a két esetben ugyanaz), hanem sokkal fontosabb, hogy közben milyen érzelmei vannak a lánynak. Az első esetben ellenkezhetne, bár annak lenne következménye. Nem tartja vissza semmi, bármikor felegyenesedhetne. A második esetben nem tehet semmit, teljesen ki van szolgáltatva, minden az ő akaratán kívül történik....

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy engem azért még mindig jobban izgat az első eset:))) De én pasi vagyok:), és a fantáziámban a kislányok őgy viselkednek, ahogyan én akarom:) Néha azért jó őket "mozdulatlanná" tenni, és akkor kevesebb fáradtsággal jár az elnáspángolásuk:)))) ).

Kiegészítő büntetések

Akkor én is reagálok pár dologra, amit a kislányok írtak:), és persze felhozok 1-2 büntetési formát, ami eddig nem került szóba.

Menta írta: "Én, személy szerint, a kiegészítő büntetést sok esetben megalázónak érezném, úgy vélem, túlnyúl már a spakingon."
 
Azt, hogy túlmutat a spanking kapcsolaton, én is hasonlóan gondolom. De mivel soha nincs csak fehér vagy fekete, így én nem tudok elképzelni olyan kapcsolatot, amelyben csak fenekelés van és semmi más. Szerintem azt tekinthetjük fenekelős kapcsolatnak, amelyben dominál a porolás. Vagyis a spanking van a középpontban, jelentős részét teszi ki az egésznek - de azért más is belefér. Hogy mi, az teljesen személyfüggő:)

Engem mindig is érdekelt, hogy egy kislány miért érez megalázónak pl. egy sarokba állítást, amikor szerintem maga a porolás sokkal megalázóbb tud lenni - ha belegondolunk a dologba. Egy pasi megragad, a térdére fektet, lehúzza a nadrágot, felhajtja a szoknyát, esetleg a bugyi is lekerül - majd elnáspángolja a popsidat, mint egy csintalan kislánynak:)

Én nem vagyok "kislány":), így nem is tudom megérteni a lelkivilágukat. Nekem, mint pasinak, sokkal megalázóbb érzés lenne maga, a fenekelés, mint esetleg pl. egy sarokban állás. Elfogadom, hogy mások vagyunk (szerencsére:) ), de több kislány esetében tapasztaltam, hogy azért ellenzik pl. a sarokba állítást, mert "megalázó". Vera magyarázata, hogy unalmas, jobban érthető - főleg ha igaz is:)

Azt sem értem, hogy elfogadjátok a fenekelést, és fel sem merül, hogy azért csinálnám, hogy megalázzalak benneteket. Viszont nem fogadjátok el a sarokba állítást, mivel szerintetek azért csinálnám, hogy megalázzalak benneteket...

:)))

Én elfogadom, hogy kinek hol vannak a határai, így simán elvagyok, ha nincs sarokba állítás (egy talin nem is nagyon lehet megcsinálni), vagyis nem ezt hiányolom - csak ez egy tökéletes példa erre a "megalázó" érzésre. Bár szerintem ez külön is megérdemelne egy saját témát:)

A kiegészítő büntetések közül kimaradt egy, amiről azt hittem, hogy valaki felveti. Hiszen ez egy teljes kapcsolatban - mondhatni - természetes:) Mire gondolok? Talán meglepő lesz, de a plusz büntetések közé lehet sorolni a fenekelés utáni (közbeni) szexet:) Persze ebben az esetben a "büntetés" szót erősen idézőjelekbe kell tenni - de igazából a spanking esetében is idézőjelben kell érteni a büntetést.

Szerintem nagyon izgalmassá tudja tenni a spanking kapcsolatot, ha bele lehet vonni az erotikát:) Persze ez már tényleg csak komoly kapcsolat, házasság, stb. esetében képzelhető el, ez nem is kérdés:)

Éppen most láttam egy filmet, ahol a kislánynak szappannal kimosták a száját, amiért csúnyán beszélt:) A történetekben, filmekben ez is elég gyakran előfordul, mint kiegészítő büntetési forma. Én nem csináltam már ilyet, bár jó párszor megfenyegettem vele kislányokat:) Én nem csináltam, Viki mégis megtapasztalta, milyen:) Én sem tudtam róla, pár évvel később mesélte el, hogy egyszer, amikor valami nagyon csúnyát mondott, saját magának kimosta a száját szappannal:)

Érdekes plusz dolog lehet, ha a popsit, vagy esetleg a bugyit benedvesítjük, és így poroljuk el a kislányt. Azt, gondolom, nem kell részletezni, hogy nedves bőrön sokkal jobban csípnek az ütések. Olyat már én is csináltam, amikor lelocsolt egy kislány, hogy én is lelocsoltam egy kicsit a pucér popsiját, és így fenekeltem el, nagyon alaposan. Olyat csak filmen láttam, hogy a kislánynak nedves bugyit kellett felvennie, és így kapott nádpálcával....

Kiegészítő büntetés -rossz magaviselet:)

Bünti, sarokba állítás

Ez nálam valóban a határokat feszegeti. Rugalmas vagyok, de a jelenlegi szilárd álláspontom a határozott nem. Lehet, hogy ezt is át lehetne formálni, biztosan megvan ennek is a módja.
Gondolatban foglalkoztatott már a dolog, nem is egyszer. De a megvalósítás nem. Valahogy úgy érzem, akármilyen erotikus formába csomagoljuk is, ebben az esetben nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ez az, ami. Gyerekkoromban meglehetősen sokat álltam a sarokban, mondhatni, mostanra már minden sarok a barátom...:)))
"ezekben a percekben tényleg minden figyelem rá irányul. Igaz, hogy a popsijára - de akkor is rá:)" -ez természetesen akár vonzóvá is tehetné az álldogálást, és tény, hogy a kislány popsija is pihenhet egy közben egy kicsit.... de ha sörözés, pezsgőzés, borozás és akármizés helyett megsimogatnád azt a szegény kislányt, akkor is minden figyelem rá irányulna, több söröd maradna, a popsija is pihenne, és nem nézne farkasszemet a sarokban a pókkal.:)A párom kedvéért megtenném, talán. De nem okozna örömet. És itt természetesen nem a fent emlegetett sarokba állás, hanem a szintén sokat emlegetett sarokba ülés jöhet csak szóba, falnak háttal, mintegy jelezve a lázongásomat a kiegészítő bünti iránt.
Az a része vonz, hogy túl lehet lépni általa a fenekelésen, és tényleg sok lehetőséget ad a további játékra. De bizonyára sokféle egyéb játék van még a sarokba álláson kívül, és én inkább ezeket választanám.

"a forró törülközőre való ültetés"-ezt honnan sikerült összeszedned? Saját találmány? Viccből, brahiból kipróbálnám. Egyszer. Mint a füves cigit, de ezzel ki is merült az érdeklődésem iránta. Szerintem a következő fokozat: Adj puszit a forró vasalónak??

A tenyeres ellen nem tiltakozom annyira. Ezt se kaptam még, de mivel ez is bizalmi kapcsolatot feltételez, azt is feltételezem, hogy csak a megfelelő személlyel gyakorolnám. Itt biztosított a szemkontaktus, tehát ha nekem valami nem tetszik, az rögtön látszik. Nem elhanyagolható szempont, hogy soha vissza nem térő alkalom a mutogatásra:)

ruházat elvétele -ez tetszik. Nyilván ez is intim kapcsolatot igényel. Majdnem olyan, mint a vetkőzős póker. Na jó... sokkal jobb.:)

ruházat felvétele -erről csak annyit, hogy ha rajtam pizsi van, az azért történhet, mert lefekvéshez készülődöm. Más esetben nem. (tehát déli tizenkettőkor nem fogok pizsit venni...:))
iskoláslány szerkó -bizonyos határig még elmegy. Esetleg egy túl rövid szoknya, vagy egy aranyos blúz. Ez még izgalmas is.

A várakoztatás ötlete nagyon vonzó a számomra, mert közben is dolgozhat a fantáziám. A fenekelés előszobája.:)
Behozni és előkészíteni az eszközöket, babrálni velük. Ez a mosoly mindent elárul.... :):):)

Kiegészítő büntetések

Akkor felvezetem ezt a témát, ha már Vera nem tette meg... :))

Szerintem ez az a téma, ami egy kicsit már feszegeti a határokat... Régi dilemma, hogy mit nevezhetünk spanking (fenekelős) kapcsolatnak, mikor beszélhetünk másról, pl D/s (Dom/sub) életvitelről, vagy esetleg már komolyabb, S/M (Szado/Mazo) kapcsolatról. Hiszen mindegyikben előfordul a fenekelés.

Elsőre könnyű azt válaszolni, hogy az a spanking kapcsolat, amikor csak fenekelés van, és semmi más. Hiszen egyrészt maga a fenekelés esetében is van egy domináns (aki fenekel), és egy elszenvedő (az elfenekelt kislány). Másrészt a porolás maga is akkor az igazi, ha van benne játék, felvezetés (rosszalkodás, pimaszkodás, majd erre a fenyegetés), majd az "aktus", maga a fenekelés, és az "utójáték", ami szerencsés esetben szex, de egyébként is popsi-simogatás, vagy hasonló dolgok.

A kiegészítő büntetések pedig már túllépnek a poroláson, így mondhatni, hogy egy újabb teret nyitnak meg a játék számára. Ahogyan a fenekesek erősségével, az egyes eszközök variálásával lehet (és kell?) keresni a határokat, ugyanígy az egyéb büntikkel is tágítani lehet a "játszóteret". Persze ezekhez befogadókészség is kell, és még jobban oda kell figyelni a másikra.

Vagyis nem helyes, ha valamilyen kötelező dologról beszélünk, viszont egyes dolgok nagyon fel tudják dobni a játékot. Hogy éppen mik ezek, az nagyon személyfüggő - sokkal jobban, mint maga a fenekelés. És talán ezeknél jön elő a szereplők igazi énje - és most nem Vera többszörös énjére gondolok:))) Hanem az, hogy egy adott személy igazából mit is keres, mi rejtőzik benne, merre mutatnak a vágyai (amit talán ő saját maga sem mer bevallani - még saját magának sem:) ).

Én megpróbálom összeszedni az általam ismert kiegészítő büntetéseket. Persze ez nem jelenti azt, hogy én ezeket mind alkalmaztam már, vagy egyáltalán kedvelem és szeretném alkalmazni:), de mivel ez a felvezető bejegyzés, így próbálok egy minél teljesebb képet felvázolni. És lehet majd sorra kiegészíteni a listát, olyan dolgokkal, amiket én lefelejtettem, vagy esetleg nekem is újdonság (mint pl. a forró törülközőre való ültetés).

Az egyik ilyen, ami már előre nagy vihart kavart a blogon - Vera kedvence:), a sarokba állítás. Bevallom, hogy én kedvelem, és elég sokszor alkalmaztam is:) Persze nagyrészt csak olyankor, amikor kettesben voltam a kislánnyal. Tényleg van valami felemelő érzés abban, amikor tulipirosra náspángolsz egy szép kislány popsit, majd magad elé állítod, és miközben a sörödet (borodat, pezsgődet, pálinkádat) kortyolgatod, gyönyörködsz a látványban. Szerintem nincs olyan spanking kedvelő pasi, aki ne azt vallaná, hogy a világ legszebb látványa van ilyenkor a szeme előtt:))

Számomra amúgy nem a sarok a lényeges a dologban:) A sarok, vagy csak a sima fal (de lehet egy szekrény, vagy ajtó, vagy bármi más), csak egy eszköz, egy kellék, hiszen valahova állni kell (furán nézne ki, hogy csak úgy áll a kislány a szoba közepén...). Nem hiszem, hogy ebben a helyzetben a kislány érezhetne bármilyen kirekesztettséget, hiszen ezekben a percekben tényleg minden figyelem rá irányul. Igaz, hogy a popsijára - de akkor is rá:)

Én a sarokba állítást praktikus okokból is szoktam használni. Mivel tényleg megpróbálok mindig konzekvens lenni, így az előre kimondott büntit végre kell hajtanom, akkor is, ha már kicsit soknak tűnik... Ha úgy látom, hogy a kislány popsija már kezd nagyon érzékeny (túl érzékeny) lenni, akkor éppen megfelelő indok a büntetés szüneteltetéséhez a sarokba küldés. Így nem az történik, hogy várjunk egy kicsit, ami tönkre vágja az egész játékot, hanem egy plusz büntetés kerül elő - ami viszont ad egy kis pihenőt a kislány popsijának:)

Én nem csak állítottam kislányokat sarokba, hanem térdepeltettem is:) Ez azért már egy jóval mélyebb kapcsolatot feltételez, és sokkal jobban feszegeti a határokat, mint a sima sarokba állítás. Igazából csak olyan kislánnyal szabad megcsinálni, aki jóval több, mint egyszerű spankee (vagyis olyan, aki csak fenekelést szeret kapni). Számomra valahol itt húzódik a határ a fenekelős kapcsolat és a D/s között....

Talán furcsa lesz, de én a kiegészítő büntetések körébe sorolom a mások előtti büntetést, vagy éppen a mások előtti sarokba állítást. Persze most nem a véletlenszerű, vagy csoportos nézőkre gondolok, hanem egy olyan megrendezett jelenetre, amikor egy harmadik személyt hívsz meg, hogy legyen pár percig szemtanúja az eseményeknek:) Szerintem sok kislány egyetért azzal, hogy nagyon sok fenekestől komolyabb büntetés lenne a számukra, ha pl. éppen amikor a sarokban állnak, pirosra náspángolt pucér popsival, megjelenne egy harmadik személy... Szerintem a legtöbb kislány inkább vállalna több száz fenekest, akár a kisfeketével, mint ezt:) Pedig ez is csak egy szint:)

A sarokban állást ki lehet váltani kevésbé "intim" dolgokkal, főleg társaságban. Ilyen lehet a Mondy által preferált "sarokba ültetés". Ez olyan, mint az iskolában a "szamárpad":) Vagyis csak az a tudat okoz büntetést, hogy mivel külön ülsz, így mindenki tisztában van vele, hogy előtte el lett verve a popsid. Persze ezt amúgy is tudja mindenki egy-egy ilyen alkalommal, de így tudatosítva azért jóval érdekesebb:)

Tulajdonképpen kiegészítő büntetés lehet a popsin kívül bármilyen más testrész büntetése. Ezen a téren tényleg csak az egyéni határvonal szab gátat a dolgoknak.... Az, hogy kinek mi fér bele, csak az egyénre jellemző - és nagyon messzire visz.

Mivel én kedvelem az iskolai témát, így nálam a tenyeres (vagyis vonalzóval a nyitott tenyérre csapás) még simán elmegy:) Nem szoktam túl gyakran alkalmazni, mivel tényleg a popsi paskolása az igazi:) Viszont ezt is alkalmaztam már olyan indokkal, hogy kíméljem a kislány popsiját. Vagyis ha úgy láttam, hogy már sokat kapott (és esetleg olyan szituáció volt, hogy még a megmaradó nyomra is kellett figyelni...), és mégis rosszalkodott, akkor alternatív megoldásként osztottam már ki tenyereseket:) Persze itt sokkal jobban kell vigyázni, mint a fenekeseknél....

Amúgy az iskolai történetekben elég gyakran találkozni tenyeressel. A régi korokban túlnyomórészt a tenyeret verték és nem a feneket... Persze engem mindig csalódással tölt el, ha ilyet látok egy-egy filmben, hiszen sokkal izgalmasabb lenne a kislány szoknyáját vagy bugyiját kiporolni... Viszont annyi jó van a tenyeresekben, hogy ebben az esetben szemben állsz a kislánnyal, és így láthatod az arcát, amikor emeled a vonalzót, amikor lecsap a tenyerére...:)

Sokan szeretik a talpat is ütni - ennek is szinte külön irodalma van. Engem ez kimondottan nem tud izgatni, nem is csináltam soha. Viszont láttam már filmeken:)

Más testrészt én nem tudnék felsorolni, ami szerintem még belefér egy spanking kapcsolatba...

Szintén iskolás téma a büntetősorok írása. Ezt is alkalmaztam már, viszont önmagában nem olyan élvezetes:) Jó lehet a játék részeként, amikor pl. egy adott idő alatt százszor le kell írni rendesen egy mondatot - és a végén annyi fenekest kap a kislány, amennyivel kevesebbet írt (vagy annyiszor X fenekest:)) ). Itt az írás csak eszköz.

Hasonlóan izgató lehet, ha egy alapos porolás után, sajgó pucér popsival kell leülni egy kemény székre, és úgy írni valamit. Az írás itt is eszköz, a lényeg, hogy ülni kell:) Vagy esetleg állni, előrehajolva az íróasztalra, és ha nem ír eléggé gyorsan, akkor egy nadrágszíjjal lehet "noszogatni":) És a fantáziában, egy osztályteremben, tanítás után, szintén a büntetés első részét megkapva, felhajtott szoknyával a táblára írni a sorokat....:)

Kiegészítő büntetés lehet a ruházattal való játék:) A bugyi "elvétele", akár a porolás előtt, mondjuk az étteremben.... Vagy a porolás után:) Egy intimebb kapcsolatban ilyen büntetés lehet a felsőruházat elvétel, hosszabb időre. Vagyis egész nap csak mondjuk bugyi és felső lehet rajtad:)

De kiegészítő bünti lehet mondjuk egy "büntető ruha" felvétele is:) Vagyis mielőtt elkezdődne a porolás, át kell öltözni, mondjuk pizsamába, vagy esetleg egy iskoláslány szerkóba:)

Pluszt tud adni a várakoztatás is.... Vagyis a kislány tudja, hogy kapni fog, de előtte még más dolgokat kell csinálni (mondjuk házimunka, vagy bármi más).

Hasonló lehet, ha a kislánynak kell gondoskodni a büntetés eszközeiről:) Egyszerűbb esetben neki kell behozni a fakanalat:), de ki lehet küldeni az utcára, hogy ő maga vágjon le vesszőket:) Az egyik kedvenc történetem arról szól, amikor az iskolaigazgató meg akarja büntetni a feleségét, és az asszonyt küldi le az egyik osztályba, hogy kérje el a nádpálcát a tanártól.... Amiből persze a tanár és az osztály összes tanulója tudja, hogy hamarosan a nő popsiján fog táncolni...

Vagyis szinte bármi lehet kiegészítő büntetés:) Én igazából soha sem azért alkalmazom ezeket, hogy plusz fájdalmat okozzak. Változatosabbá tudják tenni a játékot (hiszen a legjobb kapcsolat is unalmassá tud válni, ha csak arról szól, hogy a térdemre fektetem a lányt, és kézzel kiporolom a fenekét...), nagyon jól lehet használni, ha kímélni akarom a kislány popsiját, és persze túl lehet lépni a spanking szinten - ha mind a két fél úgy látja jónak:)

Fenekelés mások előtt

Akkor én is elmondom a véleményemet ebben a témában. Ami eleve 2 téma:)

Nagyon sok dologban egyetértek a lányokkal, a korábbi hozzászólásokból. Szerintem is az egyik legintimebb dolog a fenekelés. Vagyis igazából, teljes egészében csak 4 fal között és 4 szem között az igazi:) És én mindig a "normál" szexhez szoktam hasonlítani, mivel az eszközök másak, de a lényeg ugyanaz:)

Ugyanígy gondolom, hogy egy "igazi" porolást nem lehet végrehajtani nyílt helyen. Viszont alkalmas lehet fokozni a dolgokat, amolyan "előjátéknak" a szerepét betöltve. Persze nem mindenki szereti (ahogyan nem mindenki szereti, ha "rendesen" megcsókolják nyílt színen), de vannak olyanok, akiket ez kifejezetten feldob. És nem csak olyan dolgokra kell gondolni, hogy a pasi a főtér közepén térdére fekteti a kislányt, felhajtja a szoknyáját, lehúzza a bugyiját és pirosra paskolja a popsiját. De már az is egy szint, ha pl. egy éttermi asztalnál, vagy a vonat fülkéjében elhangzik: "Ezért alaposan el foglak fenekelni":) Vagyis én a verbális dolgokat is nagyon kedvelem, és szoktam is alkalmazni:)

A következő szint, ha a kislány kap 1-1 paskolást a popsijára. Ez megint nincs túl messze a "sima" kapcsolattól, amelyben most már teljesen elfogadott, ha valaki megpaskolja, vagy esetleg megsimogatja a párja popsiját. Spanking kapcsolatra lefordítva ez csak annyiban más, hogy egy kicsit erősebb a paskolás:)

A következő szint már inkább nevezhető "elemi" szinten fenekelésnek: amikor több, keményebb ütés landol a kislány popsiján. Persze ez is korlátok között lehetséges csak: ritkán, szerencsés helyzetben képzelhető el csak térdre fektetés (nekem már volt ilyen élményben részem:) ), és az eszközök használata is eléggé korlátozott.

Én úgy vélem, hogy egy ilyen helyzetben másodlagos a fizikai hatás. Vagyis míg egy "rendes" porolásnál nagyjából hasonló mértékben van jelen (jobb esetben) a fizikai és szellemi rész, egy nyílt színen történő fenekeléskor sokkal dominánsabb az érzelem, a fantázia. vagyis ekkor nem lehet úgy elfenekelni egy lányt, hogy igazán megérezze:) A lényege az a gondolat, hogy láthatják, mások is tudhatnak a dologról, valami veszélyes, valami tilos.....

Engem igazából az ilyen fenekelés nem nagyon izgat. Talán ez meglepően hangzik, de igaz:) Vagyis én nem nagyon kapok annyi pluszt ettől, mint amennyi várható lenne. Persze izgalmasabb, de én elsősorban csak vagy a kislányra vagyok (voltam) tekintettel, vagy olyan helyzet alakult ki, ahol nem volt más választásom:))

Egy nyílt színen történő porolás sokkal jobban megosztja az ember figyelmét. A fenekelőnek amúgy is oda kell figyelnie a kislányra, és ez kibővül a környezetre, a többi emberre való figyelemmel. És ez óhatatlanul elviszi a lényeget, a fenekelés érzetét. Én éppen ezért nem is szoktam forszírozni, de nem is ellenzem. Ha egy lány ezt szeretné, akkor tőlem megkapja:))

Engem nem zavar a dolog, sőt, lehet mondani, hogy több plusz dolog van benne, mint negatív, de ha csak az én véleményem lenne a fontos, akkor nem ez állna az első helyen:)

Teljesen más a véleményem a mások előtti fenekeléssel kapcsolatban:) Bevallom, hogy ez engem jobban érdekel, és a fantáziámat is sokkal jobban megmozgatja. Talán nem véletlen, hogy a kedvenc fantáziám egyike az iskolás téma, ahol a büntetés az osztályban, a többiek előtt történik. Vagy az igazgatói irodában, de legtöbbször jelen van még más is. Vagy én vagyok csak amolyan "figyelő" szerepkörben.

A másik kedvencem, a judicial punishment esetében is rendszeres szereplők a nézők (és ezen a színpadon teljes létjogosultsága van a nyílt fenekelésnek is). Érdekes, hogy ebben a témában én sokkal inkább szeretek "bíró" lenni, vagyis az a személy, aki kiosztja a büntit (és persze nézi a végrehajtást), mint az, aki kiosztja a büntit...

Engem valamilyen szakmai érdeklődés tölt el, ha egy azt figyelem, ahogyan egy másik pasi porol ki egy kislányt:) Ahogyan Mondy is írta a saját szemszögéből, hogy nem látja a pasit, aki fenekeli, én sem látom a kislány arcát, aki éppen a térdemen fekszik. Nagyon érdekes lehet a fenekelés egészét megfigyelni, amolyan kívülállóként.

Van olyan ismerősöm, aki szereti, ha egy tükör előtt fektetem a térdemre, és ő így a tükörben, más szemszögből tudja megfigyelni a történeseket. Az is érdekes, hogy az illető rengeteget fantáziál arról, hogy nyílt színen, másol előtt fenekelik el - a valóságban viszont nagyon is ragaszkodik a 4 falhoz:)

Én nem szeretem, ha fényképeznek vagy filmeznek, de többször is csináltam már olyat, hogy egy kamerát kötöttem a tévéhez, és így figyeltem a kislányt fenekelés közben:) Persze közben a lány is láthatott engem, láthatta, ahogyan emelkedik a kezem, láthatta, hogyan csapódik le a popsijára, láthatta, milyen élvezetet okozott ez nekem....

Összegezve a dolgokat. A fenekelés lényege maradjon meg a 4 fal és4 szem közt, de nem árt, sőt, talán néha kell egy kis "fűszer" (hiszen ahogyan a sima szex is megszokottá válik egy idő után, ugyanúgy a fenekés is eléri ugyanezt, ha nem változik semmi). Kell egy kis felvezetés (persze itt a fantázia lényeg), valami szokatlan, valami plusz izgalom. A lényeg úgy is a másik szobában történik:))

Fenekelés nyílt helyen, vagy mások előtt

Számomra a fenekelés alapvetően intim dolog. Ez volt a markáns véleményem, mikor a blogra felkerültem. Alapvetően most is, de a körülmények változtak, az én véleményem is kicsit átformálódott azóta. Mondjuk úgy, hogy hagytam magam meggyőzni, hogy másként is lehet. Elfogadtam, hogy ez egy blog, egy jól működő, szinte családias közösség, és elfogadtam azt is, hogy nem lesz részem olyan "szórakozásban", amilyet az ember megálmodik magának. Sokkal nyíltabb, és ami a legfontosabb, toleránsabb lettem, (nem csak ezzel a kényes témával kapcsolatban) megtanultam mások "furcsaságait", vagy vélt furcsaságait elfogadni. Mondjuk ezzel magamat is alaposan megleptem.... :) :) :)

Nyílt helyen való porolás: ha magamat kérdeztem volna, fél évvel ezelőtt, az arány 10-90 lett volna, az intim porolás javára. Most, 30-60.... (remélem szerettek számolni:)....

Nyílt helyen is el tudom képzelni a porolást, de mindjárt ellent is mondok magamnak: csak olyan nyílt helyen tudnám, ahol BIZTOSAN nem láthat meg senki. Szóval a komfortzónámat azért nem lépném át..... Mondjuk egy erdőben, ami az enyém.... :) :):) Fenekelés és fenekelés között is van különbség azért. A klasszikus hasra fektetős porolás nyilvánosan abszolúte ki van zárva. Olyan szinten, hogy ha ilyesmi megtörténne, nagyon komoly lelki traumát okozna, és egy életre leszoktatna még a gondolatáról is. Függetlenül attól, hogy tényleg megérdemeltem-e vagy sem. Különösen izgalmas, ha valaki csak fenyeget a helyzettel, hogy esetleg nyilvános helyen fog a térdére fektetni. Nem bánom, ha részletesen is kifejti, hogyan is képzeli el. Nagyon vizuális típus vagyok. De a valóság, tehát a megvalósítás teljesen kizárt. Egy egy fenékre csapás, diszkréten, csak jelzés értékkel, még elmegy. Ilyenben volt is részem....

Fenekelés mások előtt: Ha olyan emberek előtt történik, akiket ismerek, van bennem egy kis félsz ugyan, de a kíváncsiságom nagyobb annál.... Értem ezalatt azt, hogy ha (maradjunk az alaphelyzetnél) pl: blogtali van, és meggondolatlanul elkövetek vagy mondok valamit, nadrágra, ruhára, történhet (spontán) porolás, ami esetleg bevezetés lehet, mielőtt átvonulunk a másik, szigorúbb büntiknek fenntartott helyiségbe....Ha mások járnak így, és én csak a nevető "harmadik" vagyok, aki csak szemlélője az eseményeknek, az szintén nem zavar. Érdekesebb is, abból a szempontból, hogy majdnem olyan, mintha magamat látnám. Ilyenkor beleképzelem magam az illető helyébe, és nem utolsó szempont, hogy a büntetést kiosztó és a büntetést kapó embert is egyszerre láthatom. Számomra nagyon fontos a fenekelő személy reakciója, gesztusai, és ezt csak ilyenkor van alkalmam látni.

Talán a lányok azért mernek nyíltabban beszélni ezekről a dolgokról, mert ők alapvetően a csevegő típusba tartoznak, és szinte fizikai fájdalmat éreznének, ha mindent magukban kéne tartaniuk.:) ..és persze azért is, mert ők érzelmileg teljesen más síkon élik meg a dolgokat, mint egy férfiember. Előbb leírják, dokumentálják, elmentik, elcsevegik a gondolataikat (mint most én...). Aztán közzéteszik. Aztán, és csakis azután kezdenek el gondolkodni, végül megbánják az egészet... és megint elkezdik elemezni a dolgokat, hogy hogyan is kellett volna csinálni. Nálam (nálunk....lányoknál) a rosszalkodás is így történik: előbb rosszalkodás, megtervezés, rosszalkodás megint, gondolkodás, megbánás (elég ritkán...)