Igen kellemesen éreztem magam. De meg is érdemeltem…. Egész évben keményen hajtottam, rengeteget dolgoztam, és most élveztem a nyugalmat, a semmittevést.
Amikor az utazási irodában ezt a helyet ajánlották, egy kicsit féltem, hogy túl nagy lesz a meleg, a zaj, a tömeg. De igaza volt az utazásszervező lánynak, minden tökéletesnek tűnt. A ház, amit kibéreltem, nagyon csendes helyen feküdt, a teraszról a tengerre lehetett látni és még egy kis medence is volt a kertben. Bár szikrázóan sütött a nap, de a tenger felől hűsítő szellő lengedezett.
A terasz több nagy fa árnyékában húzódott meg. Kényelmes hintaszékben üldögélve, hideg koktélt kortyolgatva minden hibátlannak tűnt. Hallgattam a tenger morajlását és nagyon hamar elbóbiskoltam.
Amikor felriadtam, egy pillanatig azt sem tudtam, hol vagyok. Ahogy kezdtem magamhoz térni, úgy lett egyre világosabb minden és ismertem fel nyaralásom helyszínét. Azt lehet mondani, hogy minden a megszokott volt, csak két "apróság" zavarta meg az összképet: egy nedves szivacs az ölemben és egy vigyorgó lány a medencében. Mivel már teljesen éber voltam, így egy másodperc elég volt összerakni a történteket: amíg aludtam, az ifjú hölgy belopódzott a nyaralómba, pontosabban a medencémbe és (ki tudja, miért) egy vizes szivacsot vágott hozzám…. És erre ébredtem fel. Nem mondanék igazat, hogy nem bosszantott a dolog.
- Hát te ki vagy? - kérdeztem a lánytól, miközben a medencéhez mentem.
- Dorkának hívnak - felelte vidáman, a medence közepéről. - És te ki vagy?
- Idefigyelj, Dorka! - mondtam, figyelmen kívül hagyva a kérdését. - Mit keresel a medencébe, és miért dobtad hozzám a szivacsot?
Pár pillanatig érdeklődve tanulmányozott, mint aki nem érti, hogy lehet ilyen butaságokat kérdezni.
- A medencében fürdök - felelte, a fejét ingatva a víz felett. - Erre való… Hogy az ember fürödjön és ússzon benne.
- És a szivacs?
- A szivacs? Nos, nagyon unalmas volt már nézni, hogy ott alszol… Ráadásul a horkolásod is zavart már.
Most kezdtem elveszíteni a türelmemet. Nem elég, hogy egy szemtelen csitri megzavarja a pihenésemet, de ráadásul még engem kritizál….
- Ez magánterület - jelentettem ki emeltebb hangon. - Az a medence az enyém …..
- Nem is a tiéd - vágott közbe Dorka. - Ne hazudj! Itt minden az utazási irodáé.
- Nem hazudok - feleltem reflexszerűen, majd határozottabban folytattam. - Én béreltem ki egy hónapra, vagyis addig olyan, mintha az enyém lenne. És csak az jöhet be a házba, vagy a kertbe és FŐLEG a medencébe, akinek én engedélyt adok. Nem emlékszem, hogy te megkérdezted volna, hogy fürödhetsz-e a medencében.
- Akkor most megkérdezem: fürödhetek a medencében?
- Nem! - feleltem egyre mérgesebben. Nem igaz, ez már a szemtelenség tetőfoka.
- Na látod! - folytatta zavartalanul Dorka. - Ezért is nem kérdeztem meg. Mert tudtam, hogy nemet mondanál. A mamám is mondta, hogy ne zavarjalak felesleges kérdésekkel, mert olyan mogorva medve vagy…
- A mamáddal vagy itt?
- Ühüm. A szomszéd nyaralóban. De ott nincs medence. Beláthatod, hogy nem volt más választásom.
- És vizes szivacsot vágni egy alvó emberhez???? Azt mivel magyarázod, kicsi lány?
- Hihihihihihi - nevetett fel vidáman Dorka. - Azt már mondtam. Zavart, hogy horkoltál. Hihihihihihihihi.
Engem viszont a gúnyos nevetése zavart egyre jobban.
- Akkor most szépen kiszállsz a medencéből, megkeressük közösen a mamádat és megkérem, hogy fenekeljen el olyan alaposan, hogy egy hónapig ne jusson eszedbe máshoz betörni és megdobálni.
- Rendben van - válaszolta hetykén a kislány. - Megkereshetjük a mamát, nyugodtan. Úgysem fog elfenekelni, tudom. Csak még lubickolok egy kicsit.
- Ha nem jössz ki azonnal, akkor én magam fektetlek a térdemre, kisasszony!
- Nagyon vicces! - még csak meg sem ijedt a fenyegetéstől! - Ahhoz előbb el kellene kapnod. A mamámnak mondta az utazásis néni, hogy tök felesleges volt neked medencés házat bérelni, mert nem is tudsz úszni… Úgy pedig nagyon nehezen tudnál elkapni… Hihihihihihi….
Egyre jobban kezdett idegesíteni a vihogása. Főleg azért, mert volt igazság a mondókájában. Tényleg nem tudtam úszni, de csak ez a ház volt kiadó egy hónapra.
Szó nélkül megfordultam és visszamentem a teraszra. Dorka mérsékelt kíváncsisággal figyelte, ahogy megragadtam a hintaszéket, a könyvet és az italomat. Talán azt hitte, hogy feladtam és visszavonultam a házba, de az ifjú hölgy nem ismert engem igazán és nem tudta, hogy mennyire kitartó tudok lenni.
Kerestem egy árnyékos helyet a medence mellett, lepakoltam és kényelembe helyeztem magam.
- Az lehet, hogy úszni nem tudok, de az is biztos, hogy neked is ki kell jönnöd a vízből egyszer. És akkor én itt leszek.
Ezen egy pillanatig elgondolkozott, majd vállat vonva elfordult és lazán úszni kezdett. Pár percig figyeltem, majd elővettem a könyvet és olvasni kezdtem. Persze időről-időre felpillantottam, az egyik szememet a pimasz kislányon tartva.
Nagyjából egy óra telt el így, amikor elhatároztam, hogy kiugrasztom a nyulat a bokorból. Egyre kevesebbet pillantottam fel és szép lassan a könyv is kicsúszott a kezemből. Arra számítottam, ha Dorka azt hiszi, hogy elaludtam, akkor megpróbál kimenekülni, én pedig simán elkapom. A szempilláim alól óvatosan figyeltem, és örömmel vettem észre, hogy óvatosan közelebb jött a medence széléhez.
Ha nem lettem volna fáradt, akkor már sokkal hamarabb is gyanút foghattam volna, hogy miért nem a medence távolabbi oldalához közelít. Hiszen ott sokkal kevesebb esélyem lett volna elkapni őt. De szerencsére még éppen időben ötlött fel bennem ez a gondolat, így felkészült voltam, amikor két kezét összekulcsolva vizet fröcskölt felém. Éppen csak egy pillanattal korábban pattantam fel a székből, így a víz már csak a hűlt (?) helyemet érte. Én viszont egy gyors lépéssel a medence partján voltam, megragadtam a kislány karját és egy határozott mozdulattal kirántottam a vízből.
Dorka felsikoltott egy kicsit a meglepetéstől, majd mindent megpróbált, hogy kiszabaduljon a kezeim közül. Majdnem sikerrel is járt, mivel a nedves teste csúszkált a kezemben, de ha már egyszer megkaparintottam, akkor nem menekülhet.
Átkaroltam a derekát és szó szerint a hónom alá kaptam, mint egy batyut. A hintaszék egyáltalán nem tűnt alkalmasnak a következő percekre, ezért a terasz felé vettem az irányt. Dorka az első döbbenet után hatalmas patáliát csapott. Nem nagyon figyeltem oda a kiabálására, de azért néhány "fajankó" és "idióta" nagyon sértette a fülemet.
A teraszon egy lócaszerű valami tökéletesnek látszott. Leültem, és ugyanazzal a lendülettel a térdemre fektettem a lányt. Csurom víz lettem, de most nem foglalkoztam ezzel. Jobb tenyerem a következő pillanatban hangos csattanással landolt Dorka nedves bikini alsóján. A vékony fürdőnadrág normális esetben sem nyújtott volna olyan nagy védelmet, így, vizesen, viszont kimondottan felerősítette az ütés csípését.
A tenyeremen éreztem, hogy a kisasszony popsiján milyen hatást okozhatott egyetlen fenekes. A kislány viszont egy hangos "Auuuuu!!!!" után folytatta a cirkuszt.
- Azonnal engedj el, te fajankó! Ehhez nincs jogod. Megmondalak a mamámnak. Engem nem fenekelhet el egy ilyen… idióta! Auuuuu!!!
A szóáradatnak egy újabb csípős fenekes vetett véget.
- Neked nem volt jogod engedély nélkül betörni ide Te nem zavarhatod meg mások nyugalmát Nem pimaszkodhatsz és szemtelenkedhetsz Szerintem anyukád nagyon fog örülni, , hogy végre valaki a térdére fektetett és elfenekelt jó alaposan . Az hiszem, hogy ez már régóta kijárt neked .
Dorka őrülten ficánkolt a térdemen. Lábaival kalimpált, popsiját tekergette, elég nagy erőfeszítést igényelt a helyben tartása. Észrevettem a terasz korlátját, ami éppen megfelelő magasságúnak tűnt. Csak egy kicsit kellett a lócát elfordítani és a lány lábai a korlát alá kerültek, jelentősen leszűkítve a mozgási terét.
A pillanatnyi szünetet kihasználva kifújtam magam egy kicsit (inkább a mérgem távozott) és hozzáláttam az előttem fekvő formás popsi módszeres elporolásához. Ahogy haladtunk előre a fenekelésben, úgy csökkentek Dorka mérges megjegyzései, fenyegetései, és egyre inkább az "Auuuu!", "ez fáj….", "Neeeee!" és hasonló reagálások szaporodtak meg.
Kb. 2-3 percig fenekelhettem, amikor megesett rajta a szívem és úgy gondoltam, hogy ennyiből már tanulnia kellett.
- Rendben van, ifjú hölgy - mondtam. - Sajnálom, hogy ezt kellett tennem, de meg kell tanulnod, hogy rendesen viselkedj. Ha szépen engedélyt kérsz, akkor előre megállapodott időben használhatod a medencét. Persze csak úgy, hogy ha nem zavarsz engem. Megértetted?
Választ nem kaptam, csak egy fejbiccentést. Talpra állítottam. Kezeivel azonnal a popsiját kezdte dörzsölni, ami nagy örömmel töltött el. Talán éppen ez vonta el egy pillanatra a figyelmemet, és így már nem tudtam reagálni, amikor a pimasz csitri egy kancsó limonádéval nyakon öntött…
Filmmúzeum - Szerda (november 1.), 20:00
