2016. november 23.

Fantázia (nem az enyém)




Ugyanabban a szobában voltunk, mint múltkor, abban a hidegben... Azt nem árulom el, hogy a vonaton mi történt, meg hogy a délelőtt folyamán pontosan mik miatt fenekeltél el... De persze benne volt a kajálás is (igazságtalanul), cigizés (szintén igazságtalanul) és valami szemtelenkedés (ennek azért volt valamennyi igazságalapja).

Délután egyre hívtad a barátodat. Ekkor már elég sokat kapott a popsim, de most is odafigyeltél, mint mindig, így nem nagyon maradt nyoma, csak a legutolsó bünti pirossága látszott. A barátod teljesen pontos volt, pár perccel egy előtt telefonált a Blaháról. Ekkor beállítottál a sarokba, abba, amelyikben először álltam, a fűtőtest mellett. Persze nadrág letolva, bugyi is, ami ellen most nagyon lázadoztam, de muszáj volt...

Nemsokára megint csörgött a barátod a mobilon, mondtad, hogy kimész elé, de el ne merjek mozdulni, mert...

El is mentél. Azt hittem, visszajössz szúrópróbaszerűen, hogy maradtam-e a sarokban, de nem jöttél... Vártam több mint egy percet, majd kilestem az ablakon, és láttam, hogy az ajtó előtt találkoztok, és csevegtek. Persze sejtetted, hogy ez lesz, mert Te is felnéztél, és egyből láttam Rajtad, hogy most komoly bajban leszek...

Gondolkodni kezdtem, hogyan másszak ki ebből, de semmi ötletem nem volt. Ki akartam menekülni, hogy elbújjak a lépcsőházban, de bezártad az ajtót magad mögött. Közben már hallottam is, hogy közeledtek, hangosan beszélgetve – úgyhogy berohantam a fürdőszobába. Nem zártam be az ajtót, csak becsuktam, mert már hallottam, hogy nyílik a másik. Beugrottam a tusolóba és berántottam a függönyt.

Közben már be is értetek a szobába, és elkezdtetek keresni. Nem sok helyre bújhattam volna, tudtad, hogy messzire nem mehettem. Először a szekrénybe néztél be, majd következett a fürdőszoba. Nyílt az ajtó, első ránézésre semmi, de a következő pillanatban persze már tudtad, hol leszek. És én is, hogy már nem sokáig tudok elrejtőzni...

Láttam, ahogy lassan húzódik el a függöny... Elbújtam a tusoló egyik sarkában és minden bátorságomat összeszedve félrerántottam a függönyt és körül sem nézve leöntöttem a kezemben lévő pohár vízzel azt, aki ott állt.

...Persze nem Te voltál...

Mert most is sejtetted, hogy mi lesz. A barátodnak persze nem szóltál, hogy mire számíthat, ennyi gonoszság szorult azért beléd.

Én nagyon megijedtem, mivel őt nem is ismerem, nem tudtam, hogy mire számíthatok, hogy mennyire haragudott meg a víz miatt... És ijedtemben elkezdtem kiabálni érted... Be is jöttél... De az a furcsa mosoly ott a szád szélén... Mintha pontosan ezt szeretted volna... Pont azt, hogy ne várjalak engedelmesen a sarokban, sőt....

Azt, hogy ezután mi történt, és hogy jutottunk ki a fürdőszobából, most kihagyom, majd kiderül, amikor megvalósul a történet... Viszont a vége az lett, hogy a barátod is elfenekelt, és Te is... A barátod egy olyan fa hajkefével, de csak nadrágon keresztül. Te viszont bugyiban is, és bugyi nélkül is, és persze most sem hagytad ki a bevizezést sem... És persze Te kézzel is, vonalzóval is.. És sokkal jobban, mint legutóbb... Ugye, a fokozatosság elve, megint...

Utána újra próbálkoztunk a sarokban állással... Most már sokkal jobban ment.. De egyszer azért ki kellett jönnöm, mert megint hátrafordultam... Ezután már a kezeimet is fel kellett emelnem, mint múltkor, csak épp nem szemből... De megfenyegettél, hogy csak egy mozdulat, és kettőtökkel állítasz szembe...

Ezúttal ez hatott...

2016. október 6.

Olvasnivaló


Tara Sue Me - Alávetett-trilógia 2 - A domináns




Felkerült a könyvtárba a sorozat második része... Ami igazából nem a folytatása a történetnek, hanem most a domináns fél, Nathaniel szemszögéből láthatjuk az eseményeket.


Nathaniel West sosem veszíti el az irányítást. 

A West Industries playboy igazgatójaként nappal a tanácsteremben irányít, éjszaka pedig a hálószobában, mint szigorú domináns, kemény szabályokkal. Soha nem fogad el tapasztalatlan alávetettet, ám amikor Abigail King jelentkezése kerül az íróasztalára, megszegi a saját kikötéseit, és próbába teszi a lányt.
 

Abby ártatlansággal vegyített hajlandósága mámorító, és Nathaniel hamarosan úgy dönt, hogy nyakörvével a tulajdonába veszi, akivel, azt tesz, amit csak akar. Amíg a lány követi a parancsait és teljesen aláveti magát neki, senki nem sérül meg. Nathaniel azonban kezd beleszeretni Abbybe, és ekkor döbben rá, hogy a bizalom kétoldalú. Olyan titkai vannak, amelyek ledönthetik a kapcsolatuk alapjait…


2 kis részlet, étvágygerjesztőnek :)

„Ő az enyém. Úgy bánok vele, ahogy akarok. Annyi élvezetet nyújtok neki, amennyit a kedvem tartja. És ő annyit nyújt nekem, amennyit én akarok.”


"Paul háromféle fenekelést tanított: az erotikus, a bemelegítő és a fenyítő fenekelést.

Abigailnek már adtam egy kis ízelítőt az erotikus fenekelésből a lovaglóostorral, még az első együtt töltött hétvégénken. Az erotikus fenekelés úgy kínozza azt, aki kapja, hogy közben egyre magasabbra, új szintekre emeli a gyönyört.

Nem úgy a következő kettő.

A bemelegítő fenekelés fontos lesz Abigailnél. A bőre fehér, sima és finom. Könnyen meglátszik rajta bármi. Ezt figyelembe kellett vennem, hogy ne hagyjak rajta semmiféle nyomot.

Húsz ütés a bőrszíjjal felsértené őt, ha nem készítem elő a hátsóját megfelelően. Még a bemelegítővel is figyelnem kell mindenre, nézni a bőrét, a reakcióit, az érzéseit. Az érzéseit… Sírni fog.

Meg fogom ríkatni. Megtehetem?

Meg kell tennem, ha azt akarom, hogy fejlődjön a kapcsolatunk. Ha nem bírom a könnyei látványát, nem tarthatom őt mint alávetettemet. Ez volt a hideg, kemény tény a viszonyunkkal kapcsolatban."


A könyv olvasható a könyvtárunkban. Akinek még nincs meg az elérhetősége (vagy elfelejtette a linket), írjon nyugodtan.
Egy kis matek a lányoknak.
Tanárúr

2016. szeptember 8.

9 mondattal kiszűrhető a szadista hajlam


Kanadai kutatók szerint egyszerűen megállapítható, ki mennyire hajlamos a szadizmusra – mindössze kilenc kérdésre kell válaszolni. Mivel több kislány is azzal vádolt már korábban, hogy szadista vagyok :), így kitöltöm a tesztet :)

(Az első nyolc mondat minél inkább jellemző, míg az utolsó minél inkább nem, annál erősebb a szadista hajlam. Azt nem írták, hogy milyen intervallumok között lehet válaszolni, azért legyen egy tízes skála.)

1. Az irányítás érdekében kigúnyolok másokat. 
Az igaz, hogy eléggé irányításmániás vagyok, de az irányítás célközönsége nálam csak a lányok halmaza :) Másrészt nem szeretek kigúnyolni másokat... Elég gyakran szoktam provokálni a lányokat, ez igaz, és szinte állandóan vigyorgok, de ez azért más tészta. Vagyis ez nem igazán jellemző, de az irányításmánia miatt legyen 1 pont a 10-ből :)

2. Másokat piszkálni sosem unalmas. 
Na, ez már érdelesebb kérdés :))) Bár én ezt is úgy fogalmaznám meg, hogy lányokat piszkálni sosem unalmas :) Vagy még inkább igaz, ha a subokra vetítjük ki a dolgot :) Erre azért jár olyan 5 pont :)

3. Az irányítás érdekében bántanék másokat.
Húúú, itt a bántás szó definíciója az érdekes – mivel a fenekelés, a büntetés nem egyenlő a bántással :) Ráadásul én nem azért fenekelem el a lányokat, hogy én irányítsak – mivel én irányítok, így én döntök a büntikről is :)

Persze akarva-akaratlanul bántottam meg már másokat, de nem az irányítás érdekében...
Nem könnyű... Legyen 3 pont.

4. Szórakoztató másokat dühösnek látni, miután kigúnyoltam őket. 
Itt ismét csak a definiálásokkal van a nagy gond... Ugyanis az igaz, hogy nagyon tudom élvezni, amikor egy lányt megbüntetek, és a tehetetlenség miatt mérgelődik (Mondy sokat tudna mesélni erről, és rengeteg plusz fenekelést kapott beszólásokért és mutogatásokért :)))) ) És az is igaz, hogy a büntetés közben elhangzó megjegyzéseim („csak nem fáj a popsid?”) értelmezhetőek gúnyolódásnak :)

Ha a mondat úgy hangozna, hogy „szórakoztató és élvezetes az elfenekelt lány reakciót figyelni”, akkor a maximális 10 pontot adnám rá :) De így talán 3 pont.

5. Gonosznak lenni valakivel néha izgalmas.
Na, ez rám egyáltalán nem igaz. Persze jön majd Verucika, hogy mennyire gonosz vagyok :), de igazából én inkább elnéző vagyok a lányokkal – néha túlzottan is. Vagyis inkább az az igaz, hogy ha gonoszabb lennék, akkor az valóban izgalmasabb lenne :))) De így ez 0 pont.

6. Örömmel tölt el, ha másokat a barátai előtt gúnyolhatok ki.
Nem tudom, miért ragadtak le a gúnyolódásnál... Hiszen itt is igaz az, hogy örömmel tölt el, ha egy sub lányt mások előtt büntetek meg – de ennek nincs semmi köze a gúnyolódáshoz :) Az is igaz, hogy szeretek csipkelődő megjegyzéseket elejteni társaságban (kényelmes az ülés?), ami felfogható gúnyolódásnak... Legyen 2 pont.

7. Izgalmas érzés azt látni, ahogy mások verekednek.
Izgalmas látni, ahogy mások fenekelnek :) Mindig is kerültem a verekedést, ökölvívást ritkán szoktam nézni a tévében – az viszont izgalmas tud lenni, ha két lány birkózik :))) Persze szabályok között, és a győztes elfenekeli a vesztest :))) Vagyis ez max. 1 pont.

8. Ha valaki idegesít, arra gondolok, hogy bántom.
Ez egyáltalán nem jellemző rám. Még az sem, hogy ha egy lány idegesít, akkor el akarnám fenekelni. 0 pont.

9. Még akkor sem bántanék szándékosan senkit, ha idegesítene engem.
Ennek nem sok értelme van, a válasz benne van az előző kérdésben – vagyis természetesen nem bántanám, sőt, el sem fenekelném azt, aki idegesít :)

A 8 kérdésre 15 pont a 80-ból (és azért eléggé felfelé pontoztam minden kérdésnél). Vagyis nem vagyok szadista, hanem csak egy irányításmániás Dom :)

De kíváncsi vagyok, hogy a lányoknál milyen értékek jönnének ki.... :))))))

2016. június 27.

Submission finálé



Szerző: Ádám

Lehet, hogy én voltam a túl bizakodó, hiszen nem sok olyan alkotás van, ami ezzel a témával foglalkozik. A meggyőződésemet növelte, hogy a készítők neves és tapasztalt (pornó) sztároknak és rendezőnek adták ezt a nem mindennapi sorozatot.

A sorozat hat része alatt számos ponton megcsillant a remény, hogy kapunk valami újat, amit eddig nem láttunk, vagy éppen nem olvastunk. A csatorna kábelcsatorna státuszkójának és a színészi gárda tapasztaltságával adott volt a lehetőség, hogy mélyebb művet tegyenek le az asztalra. De nem így történt. A harmadik és a negyedik rész lezárása olyan mesterire sikerült, hogy azzal a libabőrös érzettel távozott a néző, hogy ebből érdekes dolgok fognak kikerekedni. De mi történt a végére; a végjáték... elégé lehangolóra sikerült.

Ha felületesen nézzük, a befejezés nem tűnik akkora chiffhanggernek, de az.

Az egyik lehetőség, hogy végig a háttérből egy mastermind dom irányította a dolgokat. Mellesleg, szerintem a kávézós pasiról van szó(bár nulla az esély erre), mert őt jobban el tudom képzelni domnak, mint ezt a nyúlbéla Elliottot. Ezt az is igazolja, hogy a bdsm író szeret rejtőzködni és mi a legjobb álca, mint egy kávézó tulajdonos, aki szexfüggő.

Ha már szóba hoztam Elliottot... A pasi elejétől egy kakukktojás volt. És ahogy haladtuk előre a történetben, egyre több jel utalt arra, hogy egy átlagos erőszakosabb férfi, aki csak a szerelmet keresi. De ahogy a végén behódolt az alárendeltjének, akkor vált véglegesen világossá, hogy ez a pasi nem egy dom, hiszen egy igazi dom ezen a fenyegetésen felülkerekedett volna. Így biztosan mondom, hogy a történetben Elliott a bűvészinas szerepét töltötte be, amíg a háttérben folyt a varázslat.

Mindent összevetve talán ez volt az egyik legjobb és legérdekesebb új sorozat a 2016-os évben. Remélem, a készítők nem esnek abba a hibába, mint sok sorozat alkotó, hogy a számtalan ziccert kihagynak a következő évadban.

2016. június 16.

Submission



Ádám kritikája


Submission – Behódolás-Engedelmesség

„Minden jó behódoltnak, meg kell tanulnia mi az önuralom!”

A BDSM már a szürke ötven árnyalata sikere előtt is jelen volt a televíziózásban. Igaz nem kapott akkora nyilvánosságot, de számos ismert sorozatban tűnt fel, mint főszereplő. A legjobb példa erre a Kés/alatt, a Dr. House vagy épp a Helyszínelők. De sajnos ezek a sorozatokban úgy állították be a dolgokat, mintha ezt a kultúra egy dekadensen perverz dolog lenne. Igaz, ezek inkább  bűnügyi vagy éppen drámai sorozatok voltak, így érthető a készítői hozzáállás a dologhoz, hiszen ahhoz, hogy a témában rejlő potenciált ki lehessen aknázni, kellett egy saját BDSM tematikájú sorozat. Szerencsére ezt most meg kaptuk.

A Submission minden előzmény és reklámozás került a képernyőre az amerikai Showtime kábelcsatornán. Szerintem kicsit tartottak a fogadtatástól és ezért nem tolták túl a marketinget.

A történet eléggé egyszerű: egy lányról szól, aki egy kisvárosba költözik, miután szakított az önelégült és önző barátjával, aki képtelen volt őt kielégíteni szexuálisan. Miután a lány elhagyta a pasit, leköltözik vidékre, egy régi barátnőjéhez. Innen kezd izgalmassá válni a story, mert a harmadik lakótárs bevezeti a gátlásoktól mentes szexuális kielégülés világába. Így ismerkedik meg a sorozat másik főszereplőjével, Elliottal, egy erotikus könyv rejtélyes írójával, aki a szadomazo világ végtelen lehetőségeivel ismerteti őt meg.

A főszereplő egy szexuálisan kielégítetlen nő, Ashlyn, aki keresi azt, ami addigi életéből hiányzott. A lány karaktere elsőre igazi félénk kiscicának tűnik, de ahogy haladunk előre a történetben, elő-elő kandikál az igazi kíváncsi természete. A rejtélyes domináns férfi megjelenése csak felgyorsítja ezt a folyamatot. Tapasztalatból tudom, hogy sok nő úgy vonzódik a titokzatos, rejtélyes és magabiztos férfiakhoz, mint éjjeli lepke a lámpa fényéhez. A sorozatban sincs másként, borítékolható a férfi sikere.

Skin Diamon által játszott karakter a férfi alárendeltje. Mellesleg Skin Diamond szerepeltetése nem meglepő, főleg hogy a hölgy egy elégé ismert felnőtt-filmes, de mellette számos televízióadásban is házigazda volt, amiben a BDSM volt a téma.

De visszatérve a történetre... Amikor belép Ashlyn a képbe, egy szerelmi háromszög alakul ki, amiben ő az egyetlen, aki nem boldog. Az elején Ashlyn kicsit úgy tűnt, hogy nem lesz könnyű préda a pasinak, de ahhoz képest körülbelül egy rész alatt úgy megfőzte a kis csajt, hogy aztán olyan puha lett, mint egy szivacs…és pont úgy is csöpögött. :P

Egyszóval a szereplők kiválasztása jónak mondható, bár azért egy kivételt éreztem. Ami nekem kicsit szúrta a szememet, az az egyik legfontosabb karakter színészi játéka. Valamilyen oknál fogva nehezen tudom elfogadni domináns férfinak Elliott-ot. Attól, hogy jól öltözködik, bőrkesztyűt húz, mikor elfenekeli a lányt, ettől még nem lesz valaki Dom. Amikor meglátom, nem az az első gondolatom, hogy hű micsoda alfa hím, inkább egyfajta érzelmi roncsnak érzem, akinek a múltjában van valami hatalmas dráma. Sokszor elégé nevetségesen hat, amikor megpróbál domináns viselkedést mutatni. Ahelyett, hogy szellemileg próbálna hatni, inkább erőltetésnek hat a dominanciára való próbálkozása. Persze megvan benne az érzelmi potenciál és ez lesz a drámai végjáték? Őszintén, a Titkárnőben látható Mr. Grey is összeszedettebbnek éreztem, pedig ő nagy harcban volt önön magával a film végéig.

Szerencsére a sorozat nem feketén-fehéren mutatja be a témát. Az erotikus jelenetek kellemesre sikerültek és nem az üresjáratok kitöltésére vannak benne a történetben.

Összefoglalva. Ami tetszett, hogy a sorozat nem a szürke ötven árnyalata által elkezdett vonalon folyt tovább. Ez egy plusz pont. A relatíve sok soft pornó jelenet annak is köszönhető, hogy a rendező (Harry Sparks) nem éppen a telenovellás iparból ruccant át. Ha kétségeink lennének a rendező múltjával kapcsolatban, akkor a fantázia jelenetekben látható Glamuros soft pornót képivilág egyből tisztába teszi a dolgot, hogy ez a rendező több pornót rendezett, mint játékfilmet. Lehet, hogy számos ponton nem tetszik a sorozat, de ha úgy nézzük, ez egy modern mese. Ha egy kezdő meg akar ismerkedni a BDSM világával, inkább ezzel kezdje, mint a szürke ötven árnyalatával.

A sorozat egy jó kiinduló pont arra, hogy mi is vár rá, amikor behódol…